Túlságosan hosszúra nyúlt a bezártság, a korlátozások, a négy fal közé beszűkült élet. El voltunk zárva a szeretteinktől, a barátainktól, a társadalmi, kulturális élményektől. Nehéz volt, de megúsztuk, már akik megúszhattuk…
Mert sajnos tragikusan sokan távoztak közülünk, hirtelen, idő előtt, örökre. Mások túlélték ugyan, de máig és talán életük végéig küzdenek a poszt-Covid-szindrómával. A vírushelyzet enyhülésével azonban a szerencsések hamar hajlamosak feledni a veszélyt, a megdöbbentő híreket a napi áldozatokról, a kórházakban szenvedőkről. Viszont végre vannak oltóanyagok, oltanak is, néhol gyorsabban, másutt vontatottabb ütemben, de oltanak. Ám jelentkeznek a vírusmutációk is, mintegy figyelmeztetve, emberek, ne örüljetek korán, még nincs vége, még itt vagyunk, s hosszú távra rendezkedtünk be…
Nagyon vártuk már a korlátozások feloldását, az üzletek, szórakozóhelyek, kulturális létesítmények megnyitását, ám a kormányok óvatosak, mi pedig türelmetlenül bosszankodunk, ez érthető. Csakhogy ismernek bennünket és nem is tévednek.
Emberek vagyunk, meggondolatlanok. Megnyíltak a üzletek, s mi az elvonási tünetektől megvadulva elözönlünk mindent. Igaz, cipőt, ruhát, számtalan dolgot kell venni, amire hónapok óta nem volt lehetőségünk, s az árengedményei is csábítóak…
Magyarországon megnyíltak a vendéglők, s szinte pillanatok alatt feléledtek a bulinegyedek, a teraszok csordultig teltek, főleg fiatalokkal, a távolságtartás, óvatosság pedig pillanatok alatt a feledés homályába merült. Igaz, nagy szükségük volt már az együttlétre, a gőz kiengedésére, a barátaikkal, ismerőseikkel való találkozásra, szórakozásra. A legtöbben meg is tudták indokolni, miért nem veszélyes a fertőzés szempontjából az együtt töltött idő. Csakhogy ahogy mondani szokás, erről a koronavírust elfelejtették értesíteni, s minden bizonnyal ővírussága is remekül érezte magát ebben a népes és vidám társaságban, ahogy a megrohamozott üzletekben és egyéb zsúfolt helyeken is.
Az ember társas lény, igényli a szórakozást, az együttlétet, főleg, ha ennyi ideig megvonják tőle. Csak azt kellene tudatosítanunk, hogy a járványhelyzet viszonylagos javulásával, s a korlátozások fokozatos feloldásával sajnos még nem kezdtünk egy biztonságos, vírusmentes új időszámítást, sem nálunk, sem sehol a világon. Legyünk még egy kis türelemmel, vigyázzunk továbbra is magunkra és egymásra, hogy lassan visszatérő szabadságunknak ne legyen meg a böjtje!
(NZS/Felvidék.ma)
