„A határról mi nem tudtunk semmit, csak annyit, hogy egy nap reggel elmentünk Ungvárra, és mikor este hazamentünk, mondták, hogy már ott a határ. […] Idehozták, hát idehozták, letették, hát letették. Nem mondtunk mi semmit, mindenki félt” – mondja az egyik elbeszélő Zelei Miklós A kettézárt falu című dokumentumregényében.
A második világháború végén elválasztott ikerfalu ma az ukrán–szlovák határon fekszik. A könyv nyomán született Vidnyánszky Attila rendezésében a Zoltán újratemetve című színpadi mű, amelyben néhány meglévő motívumot felhasználva Zelei Miklós új történetet írt az alaphelyzetre.
Egy beteljesületlen szerelem tragikusan groteszk feldolgozása a mű, melyet a vasfüggönnyel lezárt határ determinál. A darabot most először mutatják be nem magyarok által lakott területen: a Gmünd–České Velenice városok július 22. és 25. között megrendezésre kerülő kulturális fesztiválját a mű bemutatásával nyitják meg. Az osztrák–cseh határral kettévágott városban az elmúlt 15 évben évente megrendezésre kerül egy kettészakítottságukat feldolgozni segítő összművészeti fesztivál, melyen a beregszászi színház társulatának játéka német, majd cseh felirattal is látható lesz. A közelgő bemutató kapcsán kérdeztük Zelei Miklós írót.
Izgul?
Várakozással telve várom a bemutatót, majd a visszajelzéseket. Személyesen sajnos nem tudok jelen lenni.
Felmerült bennem a kérdés, hogy fogják-e érteni a darabot tőlünk nyugatabbra? Hiszen nagyon speciális a szelmenci történet.
Az első világháborút lezáró 1919-es saint-germaini békeszerződés értelmében az alsó-ausztriai város, Gmünd egy része az újonnan megalakult Csehszlovákiához került, így született meg České Velenice nevű település – a daliás időkben ott is húzódott tehát vasfüggöny. Abban a városban kell, hogy értsék, hiszen ők maguk is megélték a kettészakítottságot, ha picit más körülmények között is. Mert ugye más volt a végkifejlet: a rendszerváltás azt hozta, hogy mind a két település bekerült az Európai Unióba, majd a schengeni övezetbe. Szabad volt és szabad az átjárás, míg Kisszelmencről és Nagyszelmencről ezt nem lehet elmondani ma sem.
Ott, ahol Sztálin határán a vasfüggöny húzódott, most az Európai Unió schengeni határa van, tehát a falu egy része kívül rekedt a jóból.
Egyébként nyelvi korlátok sem lesznek, az első napon német feliratozással, másnap cseh feliratozással is láthatja a közönség. A darabot Táňa Notinová fordította cseh nyelvre, Huszti Dávid németre.
Jó fordítások születtek a hozzáértők véleménye szerint, holott nem lehetett könnyű, mert a szöveg tele van magyarizmusokkal, melyeket nehéz visszaadni más nyelven.
Mindkét fordítóval hosszan beszélgettem az előadódó problémákról.
Legutóbbi könyve, a Gyilkos idők 2020-ban jelent meg, műfaját tekintve epikus improvizációk, mit jelent ez pontosan?
2019 januárjában minden előzmény nélkül, ugyanis nem volt tervben, leültem a géphez és megírtam ezt a könyvet. Minden hajnalban megírtam az aznapi adagot, teljesen úgy ment az írás, mint egy dzsesszimprovizáció. A kettézárt falu írása közben megtanultam ezt a fajta mozaikos szerkesztést, a távoli képek összekötését a szöveg alatti szövetekben. Ezt alkalmazom a Gyilkos időkben is, ami egy egészen más történet. Annyiban talán nem, hogy a gyermekkoromat mindig a határ mellett töltöttem, vagy a jugoszláv határ mellett, vagy a román határ közelében éltünk.
Beleivódott az életembe, hogy mindig van határ, mindig van valami át nem járható. Közben azért ez nagyot változott, de azt hiszem, a mi nemzedékünk már nem tud a jóhoz hozzászokni. Ahogy közeledek a légies határ felé, ugyanúgy elszorul a gyomrom, mint amikor ezek még létező, kemény határok voltak.
Ez nemzedéki ügy. Az idősebbek közé tartozom, nekem több emlékem van a rosszról, mint a jóról, többet éltem különféle rossz világokban, mint a szabadság világában.
Jelenleg is dolgozik, várható esetleg egy újabb könyv?
Mindig dolgozom valamin, persze. Írom az új könyvemet, amit októberben kell leadni, várhatóan áprilisban jön ki. A címe Kárhozati útmutató.
Egy útmutatót ír a kárhozathoz?
Igen, vagy a kárhozat elkerüléséhez. Attól függ, hogy ki hogyan olvassa. Ahogy az előbb említett kötetek, úgy ez is a Kortárs Kiadó gondozásában megjelenő prózakötet lesz. Ugyanúgy egy laza szövésű írás, amelyet, ha valaki végigolvas, összeáll egy egységgé. Ezért is nagyon nehéz részletet kiemelnem belőle, mert szorosan összetartoznak benne a dolgok. Lesz benne sok újítás is, az újmédia lehetőségeit is igyekszem kihasználni, azaz a mai mediális megközelítések lehetőségeit a prózaszövegek környezetében – állítólag sikerrel.
A kettézárt falu harmadik kiadásának komáromi bemutatóján úgy fogalmazott, hogy a szelmenci történetnek sosem lesz vége. Megérhet még újabb kiadást is A kettézárt falu?
Biztosan. Legutóbb a print mellett e-bookban is megjelent, de minden kiadást bővebbre rakunk össze. A 2000-ben történt első megjelenés óta is folytatódik a történet. Az eredeti regény mellett az azóta lejátszódott események is helyet kaptak a 2017-es kiadásban:
Szlovákia uniós csatlakozása, Szelmenc sztálini határának átváltozása uniós, illetve schengeni határrá. Amíg ott határ van, addig ennek a történetnek nem lesz vége. Végtelen a történet, mindig lehet találni újabb fontos részt, új anyagot gyűjteni.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
