A múzsák ugyancsak megszenvedték a világon végigsöprő járványhullámot. Könyvet olvasni persze egyedül is lehet (többnyire ezt tesszük), ám színház, zene, képzőművészet személyesen jelenlévő érdeklődők nélkül elképzelhetetlen. A járvány fokozatos visszaszorításának hála, lassan beindult az élet eme fontos eleme is.
Így volt ez Miskolcon is, ahol a tavalyi kényszerszünet után idén a Miskolci Kamarazenei Nyár újabb hangversenysorozatának örvendezhetett a közönség. A koncertsorozatot 2011 óta bonyolítják le. A hangversenyek művészeti vezetése és szervezése Flach Antal eléggé nem is dicsérhető munkájának az eredménye. A zenetanár és csembalóművész 2008 óta szervezi fáradhatatlanul a ritka értékes koncerteket, általában egy téma vagy apropó köré csoportosítva a programot. Ehhez aprólékos kutatómunkát is végez, s olyan, sokszor Miskolchoz vagy általában Magyarországhoz köthető, nem egyszer nem feltétlenül az élvonalhoz tartozó zeneszerzőkkel ismerteti meg a hallgatóságot, akik viszont fontos lépcsőfokot jelentenek a magyar zene alakulásában, fejlődésében.
Az idei Miskolci Kamarazenei Nyár egyik hangversenye két Pozsonyhoz kötődő világhírű muzsikushoz kapcsolódott.
Az egyik Rajter Lajos, aki ugyan bazini születésű, de Pozsonyban élte fiatalságát, majd a budapesti évek után újra Pozsonyban működött, a másik pedig Rajter mentora, vagy inkább kollégája, a pozsonyi születésű Dohnányi Ernő.
Flach sosem elégszik meg a művek egyszerű bemutatásával, avatott kísérőszövegében világítja meg az egyes művek értékeit, keletkezésük körülményeit, s magyarázza el sok érdekességgel fűszerezve, mi mindenre kéne a zenehallgatás közben figyelni.
Rajter Lajost mifelénk inkább kiváló karmesterként ismerték, kevésbé mint nagyszerű zeneszerzőt. A miskolci hangversenyen néhány fiatalkori műve mellett (Romantikus rondó, Három dal) egy ritka hangszerelésű mű egyik tételét is bemutatták (Szonatina nagybőgőre és zongorára), valamint – egy kamarahangverseny lehetőségeihez mérten – néhány magyar és szlovák népdalfeldolgozását is.
A magyar népdallal Dohnányi is foglalkozott, nemzeti beállítottságú zenéje viszont sokkal inkább a Ruralia Hungarica-ban és a Nemzeti ima című művében követhető nyomon. Sajátos műve Dohnányinak az Ünnepi nyitány: ez egy óriási bravúrral megkomponált mű, amelyben a Himnuszra, a Szózatra és a Nemzeti imára utaló zenei idézetek is hallhatók.
S mindez a miskolci, gyönyörűen restaurált eklektikus Zenepalotában volt hallható a helyi művészek és nem utolsósorban Flach Antal jóvoltából. A tervek szerint a hangversenyt Pozsonyban is előadnák – ez remélhetően sikerrel megvalósul.
(Aich Péter/Felvidék.ma)
