Újabb Esterházy János-emlékhellyel gazdagodott a felvidéki magyarság, hiszen november 13-án este szentmise keretén belül avatták fel Ipolyfödémesen Esterházy János emléktábláját. A szentmise, melyet Gyönyör László plébános celebrált, a mártírhalált halt politikus emlékének lett felajánlva.
Az avatás szorosan illeszkedik azon megemlékezések sorába, melyek a politikus születésének 120. évfordulója tiszteletére zajlanak a 2021-es esztendőben.
A szervezők, élükön az Esterházy János Emlékbizottsággal, szeretnék felhívni az egyetemes magyarság figyelmét a mártírra, az emberre, a hitét minden körülmények között felvállaló hívőre, akinek boldoggá avatását a lengyel egyház indította el 2019-ben.
A boldoggá avatás folyamata, bár sokan hátráltatják azt, főleg a szlovák katolikus egyház részéről, megállíthatatlanul és töretlenül megy a maga, Isten által kijelölt útján. A jég lassan olvad a hívek és tisztelők szeretetének erejétől és imádságaitól. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az imádságok és az érte felajánlott keresztutak, zarándoklatok, lassan, de biztosan elérik céljukat. Hiszen ez év szeptemberében, az alsóbodoki zarándoknap keretén belül megtartott szentmise főcelebránsa, Mons. Orosch János nagyszombati érsek beszédében többször is „szent embernek” nevezte Esterházy Jánost, ami óriási előrelépés a boldoggá avatási folyamatának megítélése szempontjából.
A ipolyfödémesi templomban megtartott szentmise végén dr. Molnár Imre, Ipolyfödémes szülötte tartott szívhez szóló előadást. Méltatta a politikust, a bebörtönzött és halálraítélt embert, aki soha nem futamodott meg a közösségi szolgálat, alázattal vállalt sorsa elől, aki nem hagyta magára a sokat szenvedett és elárvult közösségét. Vallotta, hogy a legkisebb faluba is el szeretne látogatni, hogy kezet foghasson az ott élő emberekkel, hogy a szemükbe nézve megismerhesse elszántságukat és küzdelmüket, mellyel a közösségeiket megtartják.
Molnár Imre, az országos Esterházy Emlékbizottság elnöke kiemelte, hogy az emléktáblát azon a helyen helyezik el, ahol régen a szegények álltak, a templom ,,előszobájában”.
Ezzel is utalva arra, hogy a mártírrá lett politikus, Isten szolgája Esterházy János mindig is segítette a szegényeket, saját vagyonát, tulajdonát, értékeit osztotta szét közöttük, mert sokkal többre tartotta az emberek segítését a csillogásnál, a pénznél, a hatalomnál.
Őt követte előadásával Dávid Zsuzsanna, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Alapiskola tanára, festő, művészettörténész, Lencsés Zsolt freskófestő párja, aki az alsóbodoki Szent Kereszt felmagasztalása kápolna belső festészeti munkálatait is végezte, s akit annyira megérintett Esterházy János élete, hogy ezen életélményét több tucatnyi képsorozatban juttatta kifejezésre.
Nincsenek véletlenek az életben. Ha hiszünk abban, hogy a sorsunkat Isten irányítja, el kell fogadnunk, hogy az újabb emléktábla-avatásnak, jelhagyásnak meg kellett történnie azon a helyen, ahol Molnár Imre született, s aki életének jelentős részét, idejét éppen a mártírhalált halt politikus életének és rehabilitációjának szentelte, szenteli.
Neki is köszönhető többek között, hogy a lengyel egyház elindította a boldoggá avatási folyamatot, és hogy könyvek garmadájában tett tanúbizonyságot Esterházy csodálatos és magasztos, de embert próbáló és megrázó életútjáról is. Az emléktábla avatását Molnár Imre testvéröccse, Molnár László vette gondjaiba ebben a kis községben, aki annak a Human International Polgári Társulásnak az elnöke, mely társulásnak jótékonysági és humanitárius tevékenységét nemcsak a régióban, hanem az országhatárokon túl is ismerik.
Nincsenek véletlenek. Az emlékév, melyet Magyarország Kormányának Nemzetpolitikai Államtitkársága kiemelten támogatott, még nem ért véget, hiszen az emlékjelállítás folytatódik több Ipoly menti településen.
Az emléktáblán elhelyezett bronz emlékplakett alkotója Oláh Szilveszter magyarországi keresztény szobrászművész, akinek a nevéhez számtalan felvidéki szobor, emléktábla és plakett fűződik.
Mint azt az emléktáblán magyarul és szlovákul is olvasható Esterházy-idézet – „cselekedjünk mindannyian egyetértésben és szeretetben“ bizonyítja – keresnünk kell egymáshoz az utakat, és ebben legfőképpen a keresztény szeretetre, egymásra, és a Jóistenre számíthatunk.
Az emléktábla előtt a helyi önkormányzat és hitközség, valamint az Esterházy Emlékbizottság jelenlévő tagjai is elhelyezték a megemlékezés virágait.
Lélekemelő este volt a zsúfolásig megtelt kis templomban. Mint ahogyan azt Molnár Imre beszédében megfogalmazta:
bár Ipolyfödémes az Isten háta mögött van, Isten soha nem hagyta magára ezt a kis közösséget, mely történelme során mindig, minden baj és pusztulás után meg tudott újulni, és ma is hűségesen őrzi magyarságát, hitét, kultúráját.
(Hrubík Béla/Felvidék.ma)
