2021 nyarán felkérést kaptam a Gömöri Kézművesek Társaságától, hogy a hagyományos nemzetközi XV. Gömöri Kézműves Vásár várhosszúréti rendezvénye keretében tartsak előadást Gömör hagyományos tánckultúrájáról.
Az előadás vázlatának felhasználásával próbálom folytatásos írásban összefoglalni a Gömör tájegységben végzett néptáncgyűjtéseimet, illetve a jelenlétemben végzett gyűjtéseket. Az előadás bevezetőjében elmondott fontos tényt itt is, és minden folytatás elején közölni szándékozom, hogy „az elődeinktől a XX. század első felével bezárólag semmilyen írásbeli hagyaték nem maradt ránk a gömöri tánckutatást illetően, legalábbis kutatásaim alkalmával én nem találkoztam vele”.
X X X
Az előző cikkekben már érintettem Medvesalját és a Vály-völgyet is. Az új évezredben újra visszatértem, visszatértünk ezekre a dal- és tánchagyományaiban gazdag palóc és barkó néprajzi tájegységekre is, a Tornaljától délebbre eső magyarok lakta alsó-gömöri vidékre. Mindkét területre az általunk végzett gyűjtések eredményeivel sikerült felhívni az MTA Zenetudományi Intézetének a figyelmét is. Táncvonalon főleg Pálfy Gyula tudományos kutató jeleskedett. Mind a két altáji néprajzi egységben több alkalommal gyűjtést végeztünk. A barkó falvakban 1984-ben Gömöralmágyban és Péterfalán végzett filmes néptáncgyűjtést az MTA Zenetudományi Intézetének kutatócsoportja. Ha jól emlékszem, Sárosi Bálint és Halmos Béla voltak a dalok és zenei hagyományok gyűjtői. Az adatközlőket a Csemadok falusi alapszervezetének éneklőcsoportja és az általuk megszólítottak képezték. Medvesalján 1985-ben a néprajzi nyári tábor keretében voltunk vagy húszan az amatőr gyűjtők. Jelen volt Ág Tibor népdal- és zenegyűjtő is. A táncosok közül Tóbisz Ferenc tanár, a gortvai AKI Barkóca gyermektánccsoportjának a vezetője volt a legaktívabb. Az egész csapat napközben járta a falvakat, Medvesalja szlovákiai településeit Medveshidegkutat, Vecseklőt, Tajtit, Egyházasbástot, Óbástot, Bakóházát, utána a szálláshelyen a gyűjtési szalagot átadtuk Ág Tibornak, ő a dalokat átmásolta a saját szalagjára, hogy később otthon, nyugodt körülmények között szakszerűen dokumentálhassa. Mi, táncgyűjtők is átmásoltattuk a szalagjainkat Tiborral, mert a beszélgetéseink közben egy-egy dalt, illetve a táncok kísérődallamait is magnószalagra rögzítettük.
A Vály folyó völgyébe 1990-ben jutottunk el. Pálfy Gyula, az MTA ZI munkatársa az SZTA ZI-től meghívást kapott kéthetes néprajzi gyűjtőútra. A Szlovák Tudományos Akadémia engem kért fel kutatótársul és saját autóval sofőrnek. A kiszállással kapcsolatos költségeket az SZTA viselte. Tíz napig jártuk a községeket, kutattuk a 19. és a 20. század magyar közösségeinek társadalmi életét és a beszélgetésekben rögzítettük a beszélgetőtárs, az úgynevezett „adatközlő” véleményét. A gyűjtőút utolsó két napján filmre rögzítettük a mindkét tájegységben feltárt tánchagyományokat. A Vály-völgyi filmezéshez Agócs Gergellyel és Varga Norberttel újra aktivizáltuk a Molnár László prímás vezette valamikori alsókálosai zenekart, amelynek a tagjai az 1950-es, ’60-as években már elköltöztek a faluból. A Molnár zenekar Farkas József és az előbb nevezettek szorgalmából jelentős sikereket ért el a budapesti Fonó Utolsó órában népzenei műsorában. Több alkalommal voltak Budapesten, ahol kiváló körülmények között rögzítették a zenekar összes ismert hagyományos dalkészletét.
Mindkét területről a gyűjtések anyagát tartalmazó könyv jelent meg a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet, Dunaszerdahely és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet, Budapest közösen jegyzett kiadásában, a Gyurcsó István Alapítványi Könyvek sorozatban, 70. és 79. sorszám alatt. 2016-ban a Pálfy Gyula – Takács András: A Vály-völgy hagyományos táncai és táncélete, szerkesztette Dóka Krisztina, valamint 2019-ben a Takács András: Medvesalja hagyományos táncai és táncélete, szerkesztette Dóka Krisztina. A könyvek megjelentetését támogatta a szlovákiai KULT MINOR és a magyarországi Magyar Művészeti Akadémia. A filmre vett táncok DVD-n a könyvekhez csatolva kerültek kiadásra. A könyvekben az adatközlők a táncok jellemzése mellett a táncolási, szórakozási lehetőségekkel bőven foglalkoznak. Ezek a Dunaszerdahelyen működő Magyar Kulturális Intézetben, ill. augusztusban, Zselízen az 51. Országos Népművészeti Fesztivál könyvsátrában beszerezhetők.
A Gömörben végzett gyűjtéseimből, illetve többekkel közösen végzett gyűjtéseinkből koreográfiák készültek. Párat a jelentősebbek közül közlök: Takács András: Pásztortánc, készült az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes részére, 1958-ban, Kvocsák József: Vasvári páros és lippentős, készült az Ifjú Szívek MDTE részére, 1962-ben, Ádám Lajos: Bányászlegenda, készült a Gömör Népi Együttes, Rimaszombat részére, Kamarás Imre: Cickaranyi baranyi, készült a Celulozár Táncegyüttes, Gömörhorka részére, Takács András: Gömöri vasvári verbunk és páros készült a Búzavirág Táncegyüttes, Rozsnyó részére, Quittner János: Fordulj botom, fordulj – szilicei pásztortánc, készült a Szőttes Kamara Néptánc Együttes, Pozsony részére. Aztán a gömöri tánc-, dal- és zenehagyomány egyre ismertebbé vált, annyira, hogy mára minden valamire való magyar néptáncegyüttes és tánccsoport műsorában közkedvelt műsorszámként van jelen. Műsorán tartja Magyarország mind a négy hivatásos táncegyüttese: a Magyar Állami Népi Együttes, a Honvéd Népművészeti Együttes, a Budapest Táncegyüttes és a Duna Művészegyüttes is.
Évtizedek óta a táncházakban is szívesen tanítják és tanulják. Eljutott a tengerentúlra is. 1992-ben Kanadában Hégli Dusánnal tanítottuk Montrealban és Oszakában. Tanítottam Svájcban Bernben, az NDK-ban, Németországban Münchenben, Magyarországon Szekszárdon, valamint a Népstadionban rendezett táncháztalálkozókon, és főleg itthon sok éven keresztül. A Szőttes elvitte Ausztráliába, az Ifjú Szívek Amerikába, Varga Ervin éveken keresztül tanította Japánban, Füzék Gyuriék pedig a táncházakat megőrző erdélyi Széken, az erdélyiek által ott rendezett nyári táborban.
A borzovai hagyományőrzőkkel a Szlovák Televízió kassai szerkesztősége készített néprajzi filmet, amelybe beledolgozták a Borzován feltárt és felújított táncokat is. A forgatókönyvet Sebők Géza, volt Szőttes táncos, egyetemet végzett néprajzos írta.
Könyvben, kiadványban a nevemmel, illetve a nevemmel is jelezve a következő kiadványok jelentek meg: Pásztortánc – tánckép a szilice-borzovai pásztorok életéből, 1960, Népművelési Intézet, Bratislava. Eredeti Magyar Népi Táncok IX. füzete, 1971, Népművelési Intézet, Bratislava. Takács András – Fügedi János: Gömöri Népi Táncok,1992, Madách Lap- és Könyvkiadó, Pozsony, Vály-völgy hagyományos táncai és táncélete – Gyurcsó István Alapítványi könyvek 70. 2016, Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet és az MTA Bölcsésztudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet, Dunaszerdahely – Budapest. Medvesalja hagyományos táncai és táncélete – Gyurcsó István Alapítványi könyvek 79. 2019, Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet és az MTA Bölcsésztudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet, Dunaszerdahely – Budapest.
Azért e hosszú felsorolás, mert szeretném mindenkivel tudatni, hogy micsoda nagy karriert futott be a Gömör hagyományos magyar tánckultúrája, a vasvári tánckultúra: a karéjos, a falusoroló tavaszi leánytáncok, a szakácsnők karéjosa, a lippentős csárdás, a hármas csárdás, a botos tánc, a pásztorbotolók, a botforgatók, a vasvári verbunk, a vasvári lakodalmi tréfás verbunk, a gólyatánc és a táncokkal kapcsolatos játékok.
Kedves Olvasó, hálás vagyok érte, hogy a cikksorozaton végig velem voltak. És azért különösen hálás lennék, ha valaki a fiatalabb koreográfusok, tánckutatók közül felvállalná az eddig feltárt és felgyűjtött gömöri táncok egy kiadványba vagy kiadványsorozatba szerkesztését, megjelentetését.
(Vége)
Takács András
az MMA Köztestületi tagja, Martin György Díjas néptánckutató
