Újabb bemutatóra készül a Komáromi Jókai Színház, március 18-án 19 órakor Henrik Ibsen Kísértetek című színműve lesz látható. Az előadás rendezője Lukáš Brutovský művészeti vezető, a fiatal szlovák rendezőgeneráció kiemelkedő személyisége.
Alving kapitány gazdag özvegye férje halálának tizedik évfordulójára árvaházat építtet az elhunyt emlékére. A megnyitó ünnepségre hazavárja rég nem látott fiát, aki festőként Párizsban él. De lehet-e bármit örömmel ünnepelni olyan világban, ahol álszentség leplez szégyenletes titkokat, kényszerű hazugságokat és elfojtott vágyakat?
A Kísértetek történetének középpontjában egy középkorú nő, Alvingné áll, aki egész életében férje bűneit titkolta és próbálta ellensúlyozni, eltitkolni a közösségben.
A férfi halála után azonban minden hazugság felszínre tör, és nem marad többé következmények nélkül. A Nóra és a Hedda Gabler után Ibsen harmadik nagy női drámája a Kísértetek, mely az 1881-es bemutató idején példátlan botrányok sorozatát kavarta.
„Nehéz szétválasztani, leszűkíteni, mi is az, ami engem ebben a történetben a legjobban foglalkoztat. A társadalmi nyomás, a színlelés, a tradicionális álértékrend mögé rejtőzés, az ár, amelyet egy hazugságban leélt életért fizet az ember, a konfrontáció folyamatos elkerülése, amely tragikus áldozatokat követel. A Kísértetek elsősorban családi történet, de úgy érzem, bizonyos ponton politikai vonatkozásai is vannak “ – nyilatkozta az előadás rendezője, Lukáš Brutovský.
„Amikor először elolvastam a Kísértetek szövegét, azt éreztem, hogy talán egy kicsit poros. De most, hogy már benne járunk a sűrűjében, és a vége felé közelít a próbafolyamat, most érzem azt, hogy ha tényleg húsvér emberek jelennek meg a színpadon, akik valós problémákról gondolkodnak, s nem kísértetek, akkor ez a szöveg igenis képes mai módon megszólalni. A kísértetek – azok az örökölt szellemi, érzelmi sémák, igazodási pontok, melyeket magunkkal hordunk a családunktól, hagyományainkból, ugyanúgy megkötöznek bennünket, mint száz éve“ – mondta Bandor Éva, akit Alvingné szerepében láthatunk az előadásban.
Ebben a darabjában a világszerte ismert drámaíró messzebb ment, mint valaha: kora társadalmának legszentebb értékeit vette célba. Ha az olvasó végigköveti a szereplőket a sötét, ködös, esős darabon át, tanúja lehet annak, hogyan szembesülnek a kíméletlen nappal a „fénytől rettegők”.
„Ibsen is ízig-vérig színházi ember, mint Shakespeare vagy Moliére; fogékony fiatalságát színháznál tölti, ő is színpadban gondolkozik. Polgári darabjaiban átveszi a francia realista dráma technikáját; nincs drámaíró, aki nála tömörebb, feszültebb párbeszédet tudna írni. De új mondanivalója megköveteli, hogy a drámai technikát bizonyos új fogásokkal bővítse“ – írta róla Szerb Antal.
Az előadás szereplői Bandor Éva, Culka Ottó, Mokos Attila, Fabó Tibor és Hostomský Fanni színművészek. Az előadás díszlettervezője Juraj Poliak, jelmeztervezője Peter Čanecký, dramaturgként Miro Dacho dolgozott a rendezővel, a rendező asszisztense Balázsy László.
(Komáromi Jókai Színház/Felvidék.ma)
