Országunkban mintegy 1200 pedagógus hiányzik a katedrákról. A legnagyobb hiány a Pozsony megyében mutatkozik, 700 oktatóra lenne azonnal szükség az alsó tagozatokon, a természettudományi és az angol nyelvi órákon, de a többi tantárgyban is hiány van pedagógusokból. Egy meghirdetett iskolaportási vagy titkárnői állásra több száz jelentkező akad, egy fizikatanári állásra egyetlenegy sem.
A magyar tanítási nyelvű iskolákban még nem ilyen drámai a helyzet, de a jelek évről évre erőteljesebben rajzolódnak ki.
A gondok már a pedagógiai egyetemekre való jelentkezésnél kezdődnek. Egyre kevesebben választják ezt a pályát, de aki befejezi tanulmányait, abból sem lesz minden esetben tanító, inkább informatikus, fordító vagy menedzser, de főiskolai végzettséget nem igénylő munkahelyeken is találkozhatunk velük.
Miért? A választ sokan az alacsony bérezésben találják meg, ez azonban a legutolsó helyen áll az okok sorrendjében. Aki az első 5 év után sem válik pályaelhagyóvá, az nem az alacsony fizetség miatt fog másként dönteni.
Sokkal többet számít a rengeteg adminisztrációs munka, a stressz, a kiégés, a társadalmi megbecsülés hiánya.
Igen, a társadalmi megbecsülés. Ezt hagytam utoljára, mert ebben tudnánk szülők, nagyszülők, iskolabarátok, önkormányzatok, oktatási szakemberek, egyházak… segíteni.
Az ötvenes, hatvanas, de még a hetvenes években is a tanítói pálya megbecsüléssel és tisztelettel járt. A háború előtt pedig a pap, a jegyző és a tanító voltak a helység legfőbb írástudói, akiket megsüvegeltek az emberek, cselekedeteik példaként szolgáltak. Nem kívánjuk vissza ezeket az időket, de elgondolkodhatunk a változásokról.
A mindennapokban sokat segítene a fentebb említett megbecsülés és a tisztelet. Örüljünk hát, hogy a pályán maradott tanítók velünk, illetve gyermekeink mellett maradtak.
Tanítanak, nevelnek, külön foglalkoznak a lemaradó és a tehetséges tanulókkal, adminisztrálnak, pályázatot írnak, műsort rendeznek, társadalmi szerepet töltenek be, kirándulásokat szerveznek, olykor pótszülők, máskor tanácsadók.
Mindezek közben értéket teremtenek. Értéknek tekintek minden olyan cselekedetet, ami hozzájárul ahhoz, hogy a gyermekek számára a sikeres élet lehetőségét megalapozza. A világ változik, ez maradandó.
Ha holnaptól úgy lép be mindenki az iskolába, hogy ezt tudatosítja – tett valamit a pedagógusok megbecsüléséért.
Áldott pedagógusnapot!
A szerző a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének az elnöke.
(Fekete Irén)
