Megtiszteltetés, hogy megbíztak azzal a feladattal, nyomatékosítsuk a nemesradnóti Pósa Lajos-emlékhelyet. A Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének vezetőjeként húsz éve foglalkozom kedvtelésből Pósa Lajos szellemi hagyatékával. Az itt átadott képtár egy újabb értékteremtő állomás, melyet elképzelésem szerint újabbak követnek.
Nem kell különösebben magyarázni, hogy nincs attól nagyobb érték, mint a falu híres szülöttére a szülőföldjén emlékezni. Főképpen, hogy régtől tudjuk: senki sem lehet próféta a saját hazájában.
Most viszont a református gyülekezet otthonában olyan helyen állhatunk, ahol csak helyi, idézőjelben mondott „próféták” munkálkodtak azon, hogy létrejöjjön Pósa Lajos költő, szerkesztő első állandó tárlata.
Az elmúlt húsz év alatt szervezetünk sok vándorkiállítást szervezett képességeinkhez és lehetőségeinkhez mért formában. Ezúttal azonban a helyi presbitériumnak köszönhetően állandó helyre találhatott, és hazaköltözhetett Pósa Lajos.
(Fotó: Homoly Krisztina/Felvidék.ma)
Mától Pósa Lajos fogadja az ide betérőket. S hogy mit mond, mit üzen nekik?
Ezt is mindjárt megnézzük. Mindenek előtt azonban engedjék meg, hogy nagy tisztelettel megköszönjem a bizalmat néhai Benedek Lászlónak, aki kezembe adta Pósa Lajossal kapcsolatban összegyűjtött elektronikus felvételeit. Amikor 2021 nyarán balogtamási műhelyében megmutatta a felvételeket, amelyeket a kiállításra szánt, örömmel töltött el, hogy ismerős képeket láttam, amelyeket kutatásaim során már feltártam.
Aztán jött a neheze, amikor a több mint ezer felvételt rendezni kellett.
Egyedüli segítségem a könyvem volt, mely Pósa Lajos emlékezetei – Emléktár címmel 2008-ban majd bővített változatban 2010-ben jelent meg. Ebben a sok adatközlő által már feldolgoztam ezen fotókat. Legyen itt támpontként az Úr asztalán. Itt jegyzem meg, hogy az úrasztali terítő korabeli, 1905-ből való, így Pósa Lajos is prédikálhatott előtte annak idején a templomban.
Pósa Homoly Erzsó, a Pósa Lajos emlékezetei – Emléktár szerkesztője (Fotó: Homoly Krisztina/Felvidék.ma)
Ez a kiadvány Isten kegyelméből jó társa a Pósa Lajos szellemi öröksége iránt érdeklődőknek. S szintén isteni csoda, hogy mára testvére is lett: a Pósa Lajos Képtár, ahová a születésétől számított több mint 170 év után a költővel együtt beköltözött gyámolító Istene, szűk családja, széles hazája, megtartó emlékezete, áldásos munkálkodása.
A bejárat előtt olvashatjuk a költő és felesége rövid életrajzát és a kiállítás alapinformációit.
Az ajtó fölött az üzenet, hogy képtárba lépünk. Azaz nem véletlen, hogy csak fotókat találunk a helyiségben, ahová nyilván a jövőben is csak vezetett tárlatlátogatásra térhetnek majd be az érdeklődők, s így minden kért információt megkaphatnak. A későbbiekben pedig QR-kódok kihelyezését tervezzük.
Galériafények a Pósa Lajos Képtárban (Fotó: Homoly Krisztina/Felvidék.ma)
Ezzel turistalátványosságot is teremtünk. Láthatják itt a legmodernebb galériafényeket és fotófeldolgozást, s majd az internet világának a bekapcsolódását.
De az ajtó most kitárult. Mikor beléptünk, már mi is érezhettük, hogy elsőre magával ragadott a 3D-s felirat, középen a költő aláírásával és a Dicséret versének soraival.
Kezdődhet az előadás. Jobb oldalon lepereg a függönyön az életút, bal oldalon szembetűnnek az elismerő oklevelei, melyek igazolják, hogy kora elismert költője, szerkesztője volt.
Aztán elindulhatunk jobbra – a fény felé, ahol a szülői ház, az édesanya, a nemzet gyermekei, a nevelt lánya, a felesége köszön vissza; vagy balra – a fénnyel szemben, ahol az emlékezete és a munkássága csalogat magával.
Presbiteri asztal az emlékképekkel (Fotó: Homoly Krisztina/Felvidék.ma)
Megállhatunk középen a presbiteri asztalnál, ahol éppen – gondolhatjuk – a költői nagyságról folyik tanácskozás – a fotók sokaságának, kavalkádjának segítségével. A költő életeseményei, emléktárgyai, fontos személyek az életében. Aktív szerkesztői tevékenység, mely hozzájárult községünk hírnevének öregbítéséhez.
Képzeljük el a nemesi családoknak is emléket állító presbiteri székeket. Ezek ma még felújításra szorulnak, de megújulásuk után a falu egykori fényét és nemesi voltát fogják itt hirdetni.
S ha már az asztalnál és a nemeseknél járunk, a bal sarokban láthatjuk elhelyezve a fotót Pósa Lajos születési anyakönyvi kivonatáról, melyet a házasságkötése előtt kért ki a lelkészi hivataltól. Rajta a pecsét: Radnót. Aztán megfigyelhetünk egy későbbi anyakönyvi kivonatot is, ott már a pecséten Nemesradnót szerepel. Helytörténeti dokumentumok is ezek, melyek a község névváltozásaira mutatnak rá – még a költő életében.
Láthatjuk az állandó változást. Ha ma kérné ki az anyakönyvi kivonatot, akkor Radnovce szerepelne rajta. Bizony, minden múlandó, ahogyan a költő is mondta: „Fiam, a föld mindent betemet, csak a dal él, meg a szeretet.”
Balázs Éva, Benedek László özvegye Pósa Lajos-verset mond (Fotó: Homoly Krisztina/Felvidék.ma)
Érezhetjük, amikor a költő, szerkesztő a közösség középpontjában áll, sugárzik belőle a közösségépítő erő. Körülötte gyerekek, leányok, baráti társaságok, melyekben nevel, oktat és szórakoztat. Ha jól megfigyeljük, a kiválasztott fényképeken Pósa méltóságteljesen, középen áll vagy ül, s az összhatásban olyan, mint egy porszem. Mégis kitűnik.
Úgy fogalmazhatnék, hogy kovászpor ő, amely megkeleszti a vele kapcsolatba kerülő közösséget.
Így volt ez korában, s Istennek hála, így van ez azóta is. Sok olyan fényképet ismerünk, amelyen körülötte vagy emlékezete ápolásának céljából összegyűlnek a hazaszeretet, a magyar megmaradás érdekében.
Balázs Emese a Kultúráért Gömörben és Gömörön túl nevében köszönti a tárlatot (Fotó: Homoly Krisztina/Felvidék.ma)
Ezen a ponton szeretném kiemelni, hogy ebben a helyiségben csak olyan fotók láthatók, amelyeket Benedek László rögzített és megőrzött. Ezzel az ő emlékének is adózunk, akiben az együttműködő partnerünk, A Kultúráért Gömörben és Gömörön túl társulás és a Gömöri Fotóklub kovászemberét, a Magyar Kultúra Lovagját tisztelhetjük.
Végtelenül sajnálom, hogy hirtelen jött halála miatt nem állhat már itt, de bízom benne, hogy elégedett. A több CD-nyi felvételéből húsz olyan fényképet választottam, amelyek a leginkább üzennek, ezek kerültek a falra, melyek régi fénykép hatással, s a legmodernebb technikával a füleki Antal cégben készültek. Aztán a két függönyre és a presbiteri asztal puha üvege alá került képeken kívül még mindig sok fotó maradt. De azt szerettem volna, ha minden kép kinyomtatásra kerül.
Ekkor született meg az a gondolatom, hogy albumokba szerkesszem azokat. Hálásan köszönöm a Gál Grapfic cégnek és Mikó Alexandrának, hogy a kivitelezést ilyen egyedi módon megvalósították.
Pósa László beszédet mond a képtár megnyitóján (Fotó: Homoly Krisztina/Felvidék.ma)
Öt újraálmodott fotóalbumot vehet a látogató a kezébe.
A hagyatékban van egy Mátyás királyt ábrázoló könyvborító. Ennek kicsinyített másába helyeztem a kiadványok borítófotóit és dedikált lapokat.
A fekete bőrből készült irattárca mását, melyen eredetileg „Az én ujságom postája” feliratot olvasható, tartalmazza a levelezéseket.
Az eredetileg „Pósa bácsinak a szegedi gyerekek, 1889” feliratú bőrkötésű albumot imitáló könyvben a gyermekfotók és egyéb arcképek láthatók.
Újragondolt kiadványok (Fotó: Homoly Krisztina/Felvidék.ma)
Ez a három kiadvány – a szoba középpontjának fal melletti oldalán elhelyezett asztalkán – Pósa Lajos munkásságába enged betekinteni.
Ahogyan már említettem, Pósa Lajos életében a vidámság, szórakozás is fontos szerepet kapott. A Pósa-asztal legendás hírű közösségi társaság volt, mely a költő köré gyűlt. Micsoda ünnepségeket szervezhettek Budapesten! A jókedvből nem volt hiány.
Feljegyzésekből tudjuk, hogy a gyorokménesi szőlőbirtokosok évente egy hordó kitűnő ménesi borral ajándékozták meg névnapján kedvenc írójukat. A millennium évében egy művészileg faragott hordóban adta át a küldöttség a bort a Pósa-asztaltársaság tagjai számára. Láthatjuk is az egyik képen a művészek bohém életét, ahol a költő a boroshordó tetején ül. Ehhez hasonló jó hangulatban születhettek azok a ceruzarajzok, amelyek a Pósa-asztal albumba kerültek befűzésbe. Megrajzolták a költőt is, ezt a jobb oldalsó függönyön nagyítottuk ki, hogy jelképezze az életútban is a Pósa-asztaltársaságot.
Nt. Agócs Tímea lelkésznő köszönetet és pohárköszöntőt mond (Fotó: Homoly Krisztina/Felvidék.ma)
Az ötödik album már az emlékezet felé viszi a látogatót.
Az ajtó melletti sarokban elhelyezett asztalkán özv. Pósa Lajosné szül. Egyházpakai Andrássy Lídia 40 éves írói szerzői estje alkalmából 1933-ban készült album mását vehetjük kézbe.
Ez a sarok a feleségnek és a fogadott lányának is emléket állít, akik halálukig őrizték és ápolták a kapcsolatot a nemesradnótiakkal, az egykori lelkésszel, a szintén Pósa Lajossal és az egykori kántortanítóval, Bodon Lajossal.
Együtt avatták fel a budapesti szobrát 1930-ban, a nemesradnóti iskola falán a költő emléktábláját 1931-ben, majd az iskola előtti mellszobrát 1934-ben és a Pósa Lajos ereklyezászlót 1939-ben, mely a Szent Koronát és a magyar címert ábrázolja a következő felirattal: Pósa Lajos szülőfaluja Nemesradnót Egyházközségének felszabadulása emlékére ajándékozták a költő tisztelői 1918-1938.
Koccintás (Fotó: Homoly Krisztina/Felvidék.ma)
Drága Pósa bácsi!
Most mi, itt, a szülőfaludban élő kései tisztelőid készültünk Neked ajándékkal.
Ezennel megnyílt első állandó kiállításod, ahol tovább hirdetheted a nemzet, a szülőföld és szülő iránti tiszteletet és szeretetet magyar megmaradásunk érdekében.
Pósa Dénes, a Nemesradnóti Református Egyházközség gondnoka (Fotó: Homoly Krisztina/Felvidék.ma)
Elhangzott Nemesradnóton, 2022. április 9-én, a Pósa Lajos Képtár megnyitóján
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
