Honlapunkon nemrégiben már írtunk a német eredetű, Würtenbergből származó Trautwein családról, melynek tagjai a XVIII. században kerültek a Hont megyei Ipolyságra. Az akkori kelmefestők (kékfestők) és leszármazottaik hosszú évtizedeken át űzték mesterségüket, s nagyban hozzájárultak Ipolyság felvirágoztatásához. Az iparos társadalom tekintélyes tagjaivá váltak, akik más téren is kivették részüket a közéletből.
A Trautweinek közt a kékfestőkön kívül akadt még sókereskedő, vendéglős, városbíró és takarékpénztári igazgatósági tag is. Tanult és képzett, széles látókörű emberek voltak, akik házasság révén olyan ismert honti családokkal is keveredtek, mint a Rainerek vagy a Hederváryak. A XVIII. századi sóházzal szembeni otthonuk már a maga korában városias jellegű, zsindellyel fedett épület volt az észak felé vezető főút bal oldalán.
A mai köztemetőben ezidáig két Trautwein-leszármazott sírját sikerült felfedeznem. Őket eredetileg nem itt, hanem a régi temetőben helyezték örök nyugalomra, s csak 1907 után (amikor az új temetőt megnyitották) került exhumált tetemük e helyre. A temetőben néhány éve Trautwein Ilka díszes sírjelét találtam meg, aki 1898-ban hunyt el. A sírjel ma is megvan, a sírt pedig azóta védetté nyilvánították. Az ipolysági plébánia halotti anyakönyvében is találtam vele kapcsolatban dokumentációt, amiből kiderül, hogy Trautwein Ilona (az anyakönyvben Tarutvein) 1898. június 1-jén halt meg 55 éves korában „ideggörcs” következtében. Két nap múlva temette őt Foltin János plébános. Ilona Trautwein Dániel festő (bizonyára kelmefestő) és Fröchlich Antónia lánya volt, s a Fő tér 7-es számú házában laktak.
Hederváry Antal és Trautwein Franciska sírjele. Csáky Károly felv.
A fent említett sír közelében találjuk Hederváry Antal ügyvéd és felesége, Trautwein Franciska nyughelyét. A 13-as parcellában még áll a magas, háromrészes műkő síremlék is. Csúcsívben végződő téglalap alakú oszlopán ez a dedikáció olvasható: „TRAUTVEIN FRANCZISKA/ HEDERVÁRY ANTAL/ ügyvéd és neje/ emlékének bánatos/ és kesergő gyermekei/ 1840. június 16./ 1881. januáris 18.// 1826. május 25. – 1900. szept. 14./ Áldás és béke hamvaikra”. Kezdeményezésemre ez a sírhely is védetté vált.
A Trautwein-vő haláláról ezt olvashatjuk az ipolysági plébánia bejegyzéseiben: 1900. szeptember 14-én „szívtágulásban” meghalt Hederváry Antal „jubileumi, főegyházmegyei és besztercebányai káptalani ügyvéd, az ügyvédi kamara volt elnöke”. Ő a Fő tér 206. számú házában lakott. Hosszú időn át igazgatója volt a Honti Kaszinónak, valamint a város takarékpénztárának is.
Az ipolysági sóház volt épülete. Ennek közelében, az út másik felén állt a Trautwein-ház. Csáky Károly felv.
Az említett korszak halotti anyakönyveiben még további két bejegyzést találtam a Trautwein családdal kapcsolatban. Az egyik Trautwein (Tarutvein) Sándoré (1851-1896), aki 45 évesen hunyt el szívszélhűdésben. Felesége Szathmáry Gizella volt. Sándort nyugalmazott honvéd főhadnagyként anyakönyvezték, de valószínűleg sókereskedéssel is foglalkozott.
Tarutwein Józsefet 1897. január 5-én temették Ipolyságon. Mint 22 éves kereskedősegéd halt meg tüdővészben. Szülei voltak: Trautwein Dániel vendéglős és Holczer Mária. Az anyakönyv bejegyzések rovatában még ezt jegyezték fel vele kapcsolatban: „1907. X. 23-án áthelyeztetett az új Péter-Pálról nevezett temetőbe. Schreiber Aladár plébános szentelte be.”
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
