Vannak napok, nekem 2022. június 13., hétfő ilyen nap lett, amikor úgy éreztem: különleges világnap ez életem éveinek 74 évgyűrűjén.

Szinte belepillantottam az idő íriszébe, a leheletfinom történések mozgásába. Olyan sűrű pillanatban, amikor a láthatatlan Úr a téridő szálait szépen egybefésülte, gyönyörű copfossá sodorta. Felidéződnek a nap eseményfonatában a gyönyörű ószövetségi Igék, amikor Zakariásnál azt mondja a Seregek Ura: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja! (2,12), vagy amikor Mózes fenséges énekében így jellemzi a népét megtaláló, őriző Urat: Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét (5Móz 32,10). Ma én is újra megpillantottam ezt a számon tartó, óvó, örömszerző, boldogító tekintetet. Miben?

Valóban sötét a jövő? – mi az értékek értéke?

Elsősorban abban, hogy ma kaptam kézhez Németországból a KCF magazin legújabb számát. Ez a Keresztyén Vezető Erők Kongresszusának magazinja, ami az idei berlini nagy találkozóról számol be. Európa legnagyobb értékkongresszusáról. Keresztyén tudósok, üzletemberek, bankárok, vállalkozók, gyárosok, tanárok, kutatók, jogászok, mérnökök, írók, lelkészek, teológusok és mindenfajta alkotó réteg képviseletében 3 000 résztvevő foglalkozott az értékek értékével válságos időkben, a keresztyén hit és etika jövőt őriző képességével és erejével.

A vállalkozások spirituális belső életének lehetőségeivel, s természetesen a témák témájával: a mesterséges intelligenciával, az AL vagy német jelöléssel a KI (Künstliche Intelligenz) kihívásaival. Nem kisebb tudós személyiség tartotta a főreferátumot erről, mint a világszerte ismert dr. John Lennox professzor, oxfordi matematikus, akinek nemrég jelent meg könyve „2084: Mesterséges Intelligencia és az emberiség jövője” címmel.

Előadásában erre a kérdésre kereste a választ: Sötétnek tűnik a jövő?

Majd egy külön cikkben visszatérek előadására, most csak jelzem: azért volt bombaélmény a magazin mai megérkezése, mert a héten, pénteken Budaörsön hasonló témáról tartok szociáletikai előadást.

A Szentlélek különös szinkronitását látom ebben a téma találkozásban, a tanulás lehetőségében.

„Igen Tisztelt Teológus Úr!”

Épp hogy befejeztem Lennox professzor előadásának a tanulmányozását, csöngetett a postás. Kellő tisztelettel nyújtotta át a levelet, melynek feladójaként a borítékon bíborosi címer színes nyomata díszelgett, alatta ez olvasható: Erdő Péter bíboros, prímás, érsek.

Benne a bíboros úr kedves soraival, köszönetnyilvánításával két könyvemért, a Léterő-Erőnlét és a Kereszttűzben címűekért, melyeket dedikáltan küldtem meg neki.
Miután, s ez is különös pneumatikus szinkronitás nyilvánvaló jele szememben, idén tavasszal Rómából ugyanazon a repülőgépen utaztunk haza, akkor még arra is lehetőség adódott, hogy néhány mondatot váltsunk egymással.
Bíboros úr megszólítása: „Igen Tisztelt Teológus Úr!”, majd levélzáró két szava áldás kívánásával: „Őszinte tisztelettel” azon túl, hogy igazán jólesett, bizony nagyon elgondolkodtatott. Miért nincs ez mindenütt így drága hazánkban?
Miért, hogy egyre inkább fehér holló a tiszteletadásnak és a figyelmességnek ez a keresztyén alaperénye, amit Magyarország római katolikus főpásztora, akinek bizonyára seregnyi fontosabb dolga akad naponta ennél,  néhány krisztusi lelkületet sugárzó mondattal tudja az újszövetségi intést, a Lélek szerinti normát megtartani és „aprópénzre” váltani: A testvéri szeretet maradjon meg (Zsid 13,1).
Köszönöm Istennek Erdő Péter bíboros úr sorait.

Tartozik még e naphoz két email is, az egyik Washingtonból jött egy erdélyi református házaspártól, a másik egy lelki embertől, aki áldáskívánó soraimat köszönte meg Antal napra.

Valóban csodálatos, ahogyan Urunk kegyelme sodorja a szeretet szálait.

Erről írta a holland református Kant, H. Dooyeweerd, a 20. századi reformációs filozófia atyja: Isten szupratemporális (időfölötti) szeretetével balzsamozza be, gyógyítgatja szívünket. Legyen érte áldott az Ő Háromságos, szent neve most, a téridő június 13-i hajfonatáért és íriszes titkáért, mellyel meglátogatott a magasságból – mindörökké.

 Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt.

(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)

Kapcsolódó cikkek