Kép: Pixabay

Mély oka van annak, az emberi lélek Istentől fogantatása, hogy a történelem során a különféle földrészeken az emberek lelki meggyökereztetésére a különféle vallások szent helyeket, templomokat, zsinagógákat, mecseteket hoztak létre. Szakrális tereknek nevezhetjük ezeket, a visszagyökereztetés melegházainak, ahová a vallását, hitét gyakorló emberek rendszeresen elmennek, hogy a térből falakkal leválasztott csendbuborékokban elgondolkodjanak Istenről, önmagukról, életükről, családjukról, felmenőikről és utódaikról.

Földi létezésük értelméről. Ilyen külső csendbuborékok, szakrális terek nélkül bizonyára nagyon gyökértelen és egysíkú, meg szélfútta levél lenne az emberi sors. Pontosan az hiányozna belőle, ami a teljesség, de legalábbis a teljesebb életérzést, létélményt adja – az Isten-távlatosság. Világosan kell látnunk azt is, hogy a külső csendszigetek mindhiába épültek volna, ha lakatlanok maradnának. Kellenek a szakrális teret betöltő emberek, akik Isten-vággyal, vallásuk, hitük rendje szerint gyakorolják az istenkapcsolatot. De még ez sem minden.

Valahány szakrális tér akkor és annyit ér, ha és amennyiben leképződik az oda összesereglők lelkében a csoda: a külső szent tér, csendbuborék beköltözik az emberek belső világába, s ott személyiséggazdagító, belső horizontot teremtő, tágító, a végtelenre ráfordító, üdvözítő hatóerővé, személyes belső szakrális térré változik.

Pál idejében tudatosította, hogy „ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakozik” (1Kor 3,16). Minden külső szakrális tér annyit ér, amennyi emberben képes ösztönözni, segíteni építészeti csendjével a szentség, Isten valóságának belső és személyes honfoglalását. Amikor a templom beköltözik az ember belső világába, s ott nem téglából, hanem imádságból, Isten Igéjének elfogadásából, hitből, reményből, szeretetből épül újra vagy tovább.

Megtörtént-e ez a belső szakrális térfoglalás, azaz a megtérés az életünkben?

A belső templomépítés áldásai – stresszmenedzselés és sok minden más. Nemrég olvastam egy Németországban kiadott könyvet. A Keresztyén Üzletemberek és Vezetők Kongresszusára jelent meg. Alcíme: Hatékony stressz menedzselés. Főcíme: Jézus azonban aludt. Szerzője pszichiátriai szakgondozó, „kiégés”-szakértő és tanácsadó protestáns, stressz feldolgozó gyakorlatok vezetője. A belső templom stressz oldó hatékony gyakorlatai közül a tengert lecsendesítő Jézus története alapján (Mát 8,23-27; Márk 4,35-41; Luk 8,22-25) az imádságra hívja fel a figyelmet. A három történetben közös: Jézus a hajóban nyugodtan alszik, pedig már becsaptak a hullámok, s a tanítványok nagyon megrettentek. Mielőtt felébresztik, s a külső körülményekben nagy csendességet, tranquillitas magna-t teremt, nyugodt alvásának igazi indoka, hogy Jézusban isteni nagy csendesség lakozott. Ezért nem volt benne fóbia, félelem, szemben a hajóban vele lévőkkel, akik még a Mester nagy csendessége ellenére is rettegtek mellette! Jézus mellett fóbia lakozott bennük.

Nem voltak képesek a nagy átváltásra, hogy mindazt, amit jelent, ad, ajándékoz személyes ottlétével Ő, azt átváltoztassák belső javukká. Hiányzott vagy alig pislákolt a nagy transzformátor, a személyes Jézus hit belőlük.

Amikor Jézus felébred noszogatásukra, világossá teszi az okát esendőségüknek: nincs hitetek. Sola fide – csak hit által leszünk képessé az Istentől Jézus Krisztusban felkínált, életünket segítő nagy csendességet, stressz mentesítő nyugalmat átvenni, és magunkba építeni. Felnőttünk-e már hitünkben annyira, hogy ha nem is tudunk Jézushoz hasonlóan nyugodtak maradni a minket érő napi támadások, stresszelések között, de legalább tudjuk, hogy tudunk ellene küzdeni – Ővele? Próbálhatjuk Jézus párnáján megnyugtatni a szívünket, lecsendesíteni lelkünk viharzásait. Magyarul: működik-e belső szakrális terünk, ahová nem folyik be a víz, a vihar szele sem tépi fel az ajtót, bár halljuk zúgását, érezzük roppantó erejét, de már ellene tudunk állni? Mert bennünk már a tranqillitas magna, s nem a mozgás és érzelemvihar az uralkodó. Naponta újra kell kezdenünk ezt az építkezést, de Jézus Krisztus ígérete szerint ebben is velünk van minden napon. Már a Zsoltárok könyvében olvasunk a belső térré, tágas térré épülő személyes istenhit transzformáló, átformáló hatékonyságáról: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítalak téged” (Zsolt 50,15).

Csendszigeteim – és a tiéd?

Szeretném biztatni az Olvasót: keresse meg, teremtse meg életében a csendszigeteket. Azokat, ahol megérezik milyen hatalmas fordulat jön életébe azzal, hogy ha a külső templom, szakrális tér személyes belső valósággá lesz. Nekem is voltak ilyen különös, személyes transzformációim. Amikor kamasz koromban a győri püspökvár kertjében az öreg fák árnyékában nagy gyönyörűséggel olvastam Dosztojevszkij regényeit, melyek tele voltak megtérő bűnösök vallomásaival, az életüket átépítő kegyelem nagy fordulataival.

A hit öregjei, sztarecek és bűnvalló esendő női lelkek jöttek-mentek a püspökvár fokán honoló csendben, amit olykor csak egy-egy hullám halk szívóhangja tört meg, amint a Kis-Duna és a Rába összefolyásában megpördültek, majd elültek az örvények.

Ilyen templomültető csend pillanatok voltak azok is, amikor a heidelbergi hegyoldalban, a Neckar csendes folyása fölötti Filozófusok útján három év sok-sok napján végigmentem. Olyan egykoriak társaságában, mint Goethe, Hölderlin, Heine, Keller, Böll, Mark Twain… Eltöprengtem távol a hazámtól, az otthonomtól, családomtól a különös módon torlódó belső áttűnések filmkockáiban a hajdani csendszigetek emlékképein: fehér falú kálvinista lélekhajlékokon, pompás katedrálisok hatalmas belső, kupolás csendtornyain.

Ebben a különös belső templomfilmben lelki egyértelműséggel engedelmeskedtem annak az intésnek, ami a Filozófusok útja egyik kanyarulatában felfelé mutató ujjú fémkéz jelenített meg: Filozofáltál már ma?

Szentháromság utáni 1. vasárnapon kívánom az Olvasónak, fedezze fel napjaink halmozódó stresszhelyzetei közben a mennyei megoldást: engedje be belső lélekterébe azt, Aki valóban odavaló, Jézus Krisztust. És Ő akkor majd jelenlétével elvégzi a csodát: lecsendesíti a vihart, lehet, nem körülötted, de benned bizonyosan. És ez már azt jelenti, hogy győzelmet vettél a körülmények hatalmán. Ami már óriási csoda. Olyan, amelyben a tranqillitas magnat nem kapszula vagy injekció formájában kapod meg, hanem a lehető legtermészetesebb módon: Jézus jelenlétével benned. Az Őrá ébredő hittel. Stressz oldó vasárnapot, nagy csendességeket hozó hetet!

(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)