Ez ugyan nem fog kiderülni az alábbiakból, az viszont igen – ne csigázzuk tovább az olvasó kíváncsiságát – hogy von der Leyen asszony a lovaglásért van oda. És ez nem, a legcsekélyebb mértékben sem ócska bulvár. Ez kérem a világ legfejlettebb államait tömörítő G7-csúcsra érkező legfelsőbb szintű vezetők rendkívül alacsony színvonalú „poénkodása” az orosz elnök címére, aki azonban minden különösebb humorérzék nélkül is szénné égette a minden tekintetben hanyatló nyugati vezetőket.
Vasárnap a Bajor-Alpokban rendezett G7-csúcsra érkező nagyságok ugyanis nem máson, mint Vlagyimir Putyin macsós fotóin próbáltak poénkodni.
Ezeket a képeket jól ismerheti az internet népe: Putyin meztelen felsőtesttel lóháton, Putyin vadászik, halászik, jeges vízben úszkál. Mindig meztelen felsőtesttel, és ez a lényeg, ami annyira megragadta kedves vezetőink, úgymint Ursula von der Leyen, Boris Johnson vagy épp Justin Trudeau fantáziáját.
A brit miniszterelnök például azzal indított megérkezésekor, hogy megkérdezte: „Kabátot fel, vagy le? Levehetjük a cuccainkat? Mindannyiunknak meg kell mutatnunk, hogy keményebbek vagyunk Putyinnál”.
Trudeau kanadai miniszterelnök sem akart kimaradni, így azzal kontrázott, hogy „Csupasz mellű lovasbemutatót tartunk”.
És ezt már a mi Ursula von der Leyenünk, az Európai Bizottság végletekig felcsigázott elnöke sem bírta, hogy is bírhatta volna tovább s rímekbe szedve beköpte:
Oh yes.
Horseback riding is the best.
(Ó, igen. A lovaglás a legjobb.)
Kevés dolog van a világon, amiben most Vlagyimir Putyinnal egyet tudnék érteni, egyet mégis kivéve, mégpedig amit a fenti, infantilis, primitív „poénkodásra” válaszolt:
„Nem tudom, hogyan akartak vetkőzni, derék fölött vagy derék alatt, de szerintem mindenképpen undorító látvány lenne.”
Néhány jó tanácsot is fűzött ahhoz, hogy lehet tuti macsós képeken pózolni: „fel kell hagyni az alkoholizálással és más rossz szokásokkal, testmozgást kell végezni és sportolni kell”.
Az az igazság, hogy ezeknek sajnos vetkőzniük sem kell az undor kiváltásához. A politikai teljesítményük ezt nap mint nap megteszi – bennünk pedig nem marad más, mint némi szégyenérzetet, hogy ilyenek kezében a jövőnk, hogy ilyen kaliberű „vezetőink” vannak. Még ha a kutya se választotta meg – legalábbis az istenadta nép részéről – például a lovaglásért élő-haló von der Leyen asszonyt…
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
