Az ószövetségi próféciák ámulatba ejtő módon teljesedtek be az évezredeken keresztül. Az Ószövetség több mint 300 jövendölést tartalmaz csak magáról Jézusról: emberkénti megszületéséről, emberi életéről, értünk való áldozatáról, halálának módjáról, valamint a jövőbeli második eljöveteléről és örökkévaló királyságáról. Valamennyi próféciát évszázadokkal emberkénti megszületése előtt jegyezték fel, és mind oly pontossággal teljesedett be, mintha szemtanúk jegyezték volna fel az eseményeket.
A Szeptuaginta (az Ószövetség görög fordítása Kr. e. 250-ből) és a Holt tengeri tekercsek bizonyítják, hogy a Jézusról szóló próféciákat nem írhatták szemtanúk Urunk emberkénti születése után, mert azok már meg voltak írva több száz évvel megszületése előtt! Mégis, akkor hogy létezik, hogy a bibliai próféciák ily tökéletes pontossággal teljesedtek be? A Biblia megadja rá a választ: „A teljes írás Istentől ihletett…”
Jézus Urunk maga is összefoglalta a tanítványoknak, hogy minek kell a próféták írásai alapján beteljesülnie rajta: „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, amit a próféták megírtak. Mert a pogányok kezébe adják és megcsúfolják és meggyalázzák és leköpdösik. És megostorozzák és megölik őt, de harmadnapon feltámad”. (Lukács 18:30-33)
Milyen „próféták írásaira” utalt itt Jézus Urunk? Lássunk néhányat közülük!
Zakariás próféta és a Zsoltárok könyve is utal arra, hogy a Messiást nem idegen árulja el, hanem saját tanítványa, s a pontos összeget is megadták elképesztő módon! „Még jó barátom is, akiben reméltem, aki kenyeremet ette, felemelte sarkát ellenem”. (Zsolt 41:10) „És harminc ezüst pénzt fizettek béremül.” (Zakariás 11:13)
Arról is olvashatunk már az Ószövetségben, hogy koholt vádak és hamis tanúk által ítélik el Jézust: „Ne adj át engem szorongatóim kívánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek”. (Zsoltárok 27:12).
A legszörnyűbb halálnem Dávid által jövendölve
Dávid király már az egyik zsoltárában körvonalazta a kereszthalált, bár csak körülbelül 1000 év múlva, i.e. 170-ben vezették be ezt a kivégzési módot a rómaiak. A klasszikus római írók, például Cicero és Seneca is megegyeztek abban, hogy ez a kivégzések között a legszörnyűbb halálnem. Dávid még nem ismerhette ezt a borzalmas kivégzési módot, de mégis egyértelműen utalt rá: „Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.” (Zsoltárok 22:17)
Jézus csontjait nem törik meg
A rómaiak a keresztre feszített ember lábszárcsontjait akkor törték meg, amikor sürgetni akarták a halál beálltát, ugyanis a kereszten lassan és sokáig haldokoltak rettenetes kínok között az elítéltek. Azonban miután eltörték a megfeszítettek lábait, már nem támaszkodhattak rájuk, és így előbb beállt a fulladásos halál. Amikor a katonák Jézushoz értek, Ő már halott volt, így nem volt szükség arra, hogy lábszártöréssel felgyorsítsák halálát. „Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból” – jövendölte felőle a zsoltáros (Zsolt 34:21)
Köntösén római katonák osztozkodtak – erről is prófétált a zsoltáros: „Megosztoznak ruháimon és köntösömre sorsot vetnek.” (Zsoltárok 22:19) Jézus felső ruhája, köntöse egybeszőtt volt, ami értékes ruhadarabnak számított, s ezért a katonák nem akarták darabokra szabdalni, hanem sorsvetéssel döntötték el, kié legyen.
Egy gazdag ember sírjába temetik – arimateai József, aki titokban Jézus tanítványa volt, de közben tagja volt a Főtanácsnak, tehát tekintélyes és tehetős ember volt, magára vállalta a temetés költségeit és megszervezését. Erről a próféta így jövendölt: „…és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában”. (Ézsaiás 53:9).
Ézsaiás könyvében találjuk a Jézusról szóló legmonumentálisabb próféciát, melynek beteljesedése elképesztő súllyal bír jelenünkre és jövőnkre.
Íme idézet Ézsaiás könyvéből, a Jézusra vonatkozó versek közül néhány:
„… a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.” (Ézsaiás 53:4-5-6)
Ézsaiás próféta Kr. e. 740-ben született, és mégis, e fenti szavak, melyeket lejegyzett, hajszál pontosan beteljesedtek Jézus Urunkon földi életében. S amint e szavakból kiderül, Jézus Krisztus nem „egyszerűen” meghalt értünk, hanem szenvedett, borzalmas kínokat, megaláztatásokat, fájdalmakat viselt el, majd kínhalált halt – értünk. Hogy tökéletes, bűntelen emberi életét feláldozván, minket embereket újra megigazult állapotba juttasson Isten előtt.
Mert mi, emberek bűnbe estünk: ellenszegültünk Istennek, és eltávolodtunk Tőle – ez az „eredeti bűn”, melyet Ádám és Éva követett el. Majd mi utódok, örököltük a szellemi halál állapotát – mert az Istentől eltávolodott lét a szellemi halál állapota. Ennek folytán felhalmozott megannyi bűnünkért azokat a büntetéseket érdemelnénk – egyenként mindnyájan, hiszen mindnyájan bűnösök, vétkesek, galádok vagyunk – melyeket Jézus Urunk szenvedett el értünk, ártatlanul!
Mert az Atya Isten szent – tehát teljesen igazságos és teljesen igaz, és a vétkekért igazságos büntetést ró ki. Az Ő rendelése pedig a kezdetektől fogva az volt, hogy: „szemet szemért, fogat fogért”!
Az isteni elrendezés és a Mózes által lejegyzett Törvény szerint bizonyos bűnökért bizonyos büntetések jártak. A mi számtalan és sokféle bűnünkért Jézus vállalta magára és viselte el a számtalan és sokféle büntetést: ütlegelést, megpofozást, megaláztatást, megostorzást, leköpködést, szakállának kitépését, testének átszúrását, töviskoszorút nemes fején, és a „megvetett bűnösnek” járó kegyetlen kereszthalált…
Azáltal, hogy mindennemű bűneinkért az azért járó különféle büntetéseket ő magára vállalta és elviselte értünk, ezáltal töltötte be és törölte el a mózesi Törvényt! Egyszer és mindenkorra lefizette mindnyájunk mindennemű vétkeiért a büntetést. Felfogjuk Jézus példátlan áldozatát, melyet értünk hozott? Ekkora áldozatot soha senki nem hozott és nem fog hozni értünk soha!
Jézus Urunk áldozatának köszönhetően állhatunk újra megigazultan az Atya Isten előtt – nem saját „érdemeinknek” köszönhetően, hanem csak és kizárólag Jézus Krisztus áldozatának köszönhetően!
És természetesen csak akkor vagyunk megigazult állapotban az Atya Isten előtt, ha tudatosítottuk és mély hálával elfogadtuk Jézus Urunk értünk hozott áldozatát. Mert igaz, hogy „mindnyájunkért” meghalt, de azért itt pontosítani kell: mindnyájunkért, akik hálatelt szívvel elfogadjuk és tudatosítjuk e mérhetetlen áldozatot Jézus részéről. Aki nem fogadja el, nem ismeri el és nem tudatosítja Jézus Krisztus megváltó cselekedetét, az nem is élvezheti az ebből származó áldást, az Atya Isten előtti megigazulást, majd az örök életet, melyre eleve rendelve voltunk bűnbeesésünk előtt.
Tudatosítsuk amit Jézus tett értünk, kövessük ezen túl Őt, legyen ezentúl csak Ő a mi életünk Ura, s hálatelt szívvel igyekezzünk haladni az általa kijelölt „keskeny úton”, mely Hozzá vezet!
Jézus életéről, az Ő valóságáról és a róla szóló történelmi bizonyítékokról szól egyik kisfilmem, mely a youtube csatornámon tekinthető meg. Kérem nézze meg e kisfilmet, hogy jobban tudja értékelni Jézus értünk hozott áldozatát.
(Cúth Katalin/Felvidék.ma)
