Balról jobbra: Csonka Ákos, Szomolai Andrea, Hrubík Béla

Számtalan olyan kedves ismerősöm és barátom publikál a Felvidék.ma, a Ma7.sk és a Piros7.es oldalak hasábjain, akiknek a cikkeit, beszámolóit, eszmefuttatásait tízezrek olvassák és szeretik mind a Felvidéken, mind szerte a Kárpát-medencében, sőt azon túl is.

Őket viszont soha, senki nem bírta még szóra riportalanyként, ezért úgy gondoltam, itt lenne az ideje. Nos, nem csalódtam bennük, sokuk nehezen állt kötélnek, de így az év végére sikerült mindegyik publicista riportalanyomból kisajtolni a saját véleményét.
Izgalmas, tanulságos és szórakoztató lesz mindegyik válasz.
A beszélgetések tartalmát három részes sorozatban közöljük. Az első részben Csonka Ákos, Szomolai Andrea és Hrubík Béla gondolatait olvashatják.

Csonka Ákos, a Felvidék.ma munkatársa

A 2022-es esztendőben milyen élethelyzet, szakmai vagy magánjellegű történet volt a legkedvesebb számodra?

2022 kezdetén azt hittük, hogy a két éves Covid-rémálom után végre ismét szabad lesz a világ. A karanténtól ugyan megszabadultunk, de az ukrán–orosz háború újabb próbatétel elé állította a világot. Hogy mi lesz ennek a vége, senki se tudja, zavar van az erőben, hogy egy klasszikussal éljek. Mindezek mellett a mi szempontunkból közéletileg három fontos eseménye volt az évnek. Az egyik a népszámlálási eredmények megismerése, amiből kiderült, hogy a fogyásunk nem állt meg, de legalább lassult. A második az anyaországi parlamenti választás, a harmadik pedig az itteni összevont önkormányzati és megyei választás volt.

Mi volt a legkellemetlenebb emléked az óévben?

Az elsőnél bevallom nagyon lesújtott a felvidéki politikusok hozzáállása. Úgy tűnt, nagyon kiélezett lesz a küzdelem és akár a baloldal is nyerhet. Politikusaink emiatt úgy sunnyogtak, hogy én szégyelltem magamat helyettük. A felvidéki, a Kárpát-medencei és úgy értékrendileg a teljes egyetemes magyarság érdeke egyértelműen az Orbán-kabinet regnálása. Tisztelet a kivételeknek, de tájainkon számtalan olyan politikus nem merte kinyilvánítani, akik százmilliós támogatásokból élnek és működtetik tevékenységüket. Kevés egyenes ember volt, aki fel merte vállalni, hogy bukás esetén is kitart a véleménye mellett. Amikor persze kiderült, hogy ismét hatalmas diadalt ért el a Fidesz, ők voltak az elsők, akik tolakodtak gratulálni. Ez azt hiszem, be is árazza a felvidéki politikumot, és nagyjából magyarázatot ad arra is, hogy ellenfél nélkül is miért tart mélyen 5% alatt az egy párt támogatottsága.

Melyik közéleti, politikai esemény okozott a legnagyobb örömöt, illetve a legnagyobb csalódást?

Örömteli eseménynek a már említett harmadik fontos közéleti eseményt tartom, a helyi választásokat. A felvidéki magyarság tudja, hogy az országos politikára nem számíthat, ezért számunkra a helyi választások sokkal fontosabbak. Ezeken ráadásul olyan személyekre szavazhatunk, akiket ismerünk. Ahogy előre megjósoltam, az önkormányzatin érvényesül az 1+1=2 politikai matematika, mint kiderült, az összevonás hatására ez működött megyei szinten is. Ezért sikerült megőrizni a magyarság pozícióit, ami fontos szempont. Könnyelműség lenne ugyanakkor azt hinni, hogy ez érvényesülni fog az előrehozott parlamenti választáson is, ha hiteltelen arcokból, sunyi pártpaktumok alapján áll fel a lista. A Szövetségnek egyelőre felesleges platformjai, hiteltelen politikusai vannak tömkelegével. Arca, vezére, karaktere és üzenete viszont nincs. Egy parlamenti választáson egy karakteres vezető és annak egyértelmű üzenete jelenti a siker kulcsát. Enélkül a kampányra szánt százezreket inkább ajánlják fel jótékony célra, annak több értelme lesz.

Melyik cikked, beszámolód, riportod volt a legkedvesebb a számodra?

Idén valamivel kevesebbet publikáltam, mint szoktam. Bár mennyiségileg nem biztos, de közéleti tárcák tekintetében minden bizonnyal, ami miatt van hiányérzetem bőven. Jövőre igyekszem többet pellengérre állítani a politikumunkat, mert érzésem szerint vakvágányon a szakadékba rohan a vonat. Mindegyik írásomat szeretem. A legkedvesebbek a helytörténeti kutatásaimat publikálók. Tisztában vagyok vele, hogy ezek a legszűkebb réteget megszólítók, hiszen helyspecifikusak, de lokálpatriótaként legszűkebb pátriám feltárása okozza a legtöbb örömet számomra.

Melyik a kedvenc karácsonyi, ünnepi ételed?

Nincs kedvenc karácsonyi ételem, de általában kedvencem sincs nagyon. Ahogy Boborján mondta egy bohózatban: „a kedvenc ételem az ebéd”, nem vagyok válogatós.

Mit kívánsz 2023-ra az olvasóknak, illetve a felvidéki magyar közösségnek?

A klasszikus jókívánságok mellett azt kívánom az olvasóknak, hogy mindig tudjanak a sorok között olvasni és lássanak át a szitán. A felvidéki magyar valóságban ugyanis egyre kevesebb az, aminek látszik. Illetve azt, hogy ne vegyenek túl komolyan semmit, a politikát meg főleg ne, legfeljebb amolyan „félkomolyan”. Ezzel sok csalódást lehet megspórolni magunknak.

***

Szomolai Andrea, a ma7.sk munkatársa

A 2022-es esztendőben milyen élethelyzet, szakmai vagy magánjellegű történet volt a legkedvesebb számodra?

Tapasztalásaim szerint a 2022-es év sokak számára egy roppant nehéz időszak volt. Annak ellenére, hogy az év elején még erősen bíztunk abban, hogy mind közösségileg, mind családilag erős évre számíthatunk, ennek pont az ellenkezője bizonyult be. A sajtónak köszönhetően rengeteg emberrel vagyunk kapcsolatban, valahogy olyan érzésem támadt a beszélgetésekből, hogy mindenki vállát súlyos terhek, gondok, nehézségek nyomják. Legkedvesebb történeteim mind gyermekekhez vagy közösséghez kötődnek. A kislányommal, Borival töltött idő mindig kedves, azon felül, hogy felelősséggel járó is. Szívesen jegyzem le apró szólásait, mondásait, gyerekszáj történeteit – ezeket már az ismerőseim is várják, mindig kérdezgetik, mikor lesz „napi Bori” történet. Minden egyes nap egy kedvesség ezzel a gyermekkel. Az újságírás mellett tanárként is dolgozom, azt hiszem, az iskolai élmények közül a legkedvesebb pont a születésnapom volt, mikor az osztályom titokban meglepetésbulit szervezett: felfújtak vagy száz lufit, születésnapi tortát sütöttek, énekeltek, osztályt díszítettek szövetkezve a kolléganőimmel, miközben én nem tudtam semmiről. Nagy szó ez a mai világban tizenéves kamaszokkal kapcsolatban. Akkor éreztem, hogy jó munkát végeztünk, szeretnek és szeretem őket. Az újságírásból kifolyólag rengeteg kedves sztori van: kiemelhető talán, hogy ismét sok új barátom lett, és rájöttem, hogy igazából a mélyinterjú műfajában érzem magam a legjobban. Legkedvesebb találkozásom Bukor Ádám világbajnok uszonyosúszóval, olimpikonnal volt, akivel azonnal közös hangot találtunk, és órákon át beszélgettünk. Kommunikációnk nem szakadt meg az interjú végeztével, mára már hiszem, hogy barátként jegyezzük egymást.

Mi volt a legkellemetlenebb emléked az óévben?

Egyértelműen az elárultság és a társas magány érzésével való mély megismerkedés. Emberek vagyunk, hibázunk, bántunk, ártunk – akarva, akaratlanul. Én is, te is, ő is. A 2022-es év volt az, amikor a legmélyebb fájdalmakat okoztam, és amikor ezek hozzám is visszajutottak. Régi, mély emberi kapcsolataim, barátságaim szakadtak meg, és megrendült a hitem az emberi jóságban. Akaratos ember vagyok, mindig mindent meg akarok oldani, érteni, a legjobban csinálni és nyerni. Így az év vége felé pedig még mindig nem találom a választ a miértekre, sem a megoldásokat. Számomra ez nagyon kellemetlen érzés.

Melyik cikked, beszámolód, riportod volt a legkedvesebb a számodra?

Nehéz kérdés, mert mindegyik nagyriportot, nagyinterjút szeretem valamiért. A legkedvesebb riportok közé sorolnám a Vadkerti Imrével készített karácsonyi lélekriportot – nagyon kedvelem Imit, a zenéje, a hangja mindig mélyen elbűvöl. Örültem, mikor megosztotta velem a szívét, a gyermekkori karácsonyi emlékeit, a zenéről alkotott gondolatait. Ő volt a harmadik tagja a Kormorán zenekarnak, akivel sikerült nagyriportot készíteni. Fehér Nórival már korábban volt mélyinterjúnk, az igazi „nagyvad” azonban Koltay Gergely volt – a vele készített interjúra vagyok a legbüszkébb egész újságírói pályafutásom alatt. A legkedvesebb interjú idén azonban Szarka Gyulával készült hatvanadik születésnapja alkalmából a Magyar7 hetilapba. Gyula a végtelenségig jó ember, hasznos, értékes gondolatokkal. Kissé szokatlan módon, videokamerával vettük fel az interjút Cséplö Ákos operatőr barátommal, Gyula még nem tudta, hogy nem puszta internetes és print megjelenésre ad interjút, hanem egy meglepetés kisfilmet készítünk számára a szülinapi életműkoncertjére. Megszólítottuk a gyerekeit, a feleségét, a barátait, és összevágtunk egy riportfilmet Gyulának. Nagy volt a meglepődése.

Melyik közéleti, politikai esemény okozott a legnagyobb örömöt, illetve a legnagyobb csalódást?

Roppant sokat dolgoztunk az önkormányzati és a megyei választások kapcsán. A régiós tudósítók azok, akik igazán látják, mi zajlik a kisemberek körében, miként gondolja a dolgokat Juli néni, Kati néni, Laci bácsi a kis falu kis szegletében. Mi vagyunk azok, akik kimennek az emberek közé, akinek elmondják a dolgokat. Úgy vélem, az önkormányzati és a megyei választások sikere a Szövetség számára pont ezeknek a kisembereknek a sikere volt, az önkénteseké, a kopogtatóké, a telefonálgatóké, azoké, akik rendületlenül csak a jót mondták a felvidéki magyar politikusainkról, bár őszintén megmondom, sokszor a belső harcokat, az acsarkodást, a békétlenséget, a vályúhoz való törtető igyekezetet belülről látva, úgy gondoltuk, itt már csak az ima segít. Mégis öröm, hogy siker lett, hogy a megyéinken sok a jó és erős magyar politikus, ők a mieink, bennük kell bíznunk, megértetni velük, hogy nem munkát, hanem szolgálatot teljesítenek.

Mi a kedvenc karácsonyi ételed?

Konzervatív vagyok étkezés terén. A kedvenc és egyben egyetlen hagyományos karácsonyi étel, ami nálunk az asztalra kerül, az a tokaji aszúban pácolt, aszalt szilvával tűzdelt, bacon szalonnába tekert kacsamáj.

Mit kívánsz 2023-ra az olvasóknak, illetve a felvidéki magyar közösségnek?

Jó barátokat, közösségi életet, sok jó előadást, koncertet, találkozást és leginkább egészséges, fekete humorra való hajlamot. Mert ha tudunk magunkon és a vacak helyzeteinken nevetni, akkor még nincs veszve semmi.

***

Hrubík Béla, a Piros7.es munkatársa

A 2022-es esztendőben milyen élethelyzet, szakmai vagy magánjellegű történet volt a legkedvesebb számodra?

Az idei esztendőben több olyan közösségi élményem is volt, amitől a világjárvány miatti otthoni bezártságból fakadóan már elszoktam. Több olyan munkám, faragásom is napvilágot látott, felavatásra került, mely nemcsak számomra, hanem a közösség számára is, ahová került, örömet okozott. Ipolynyék, Szete, Martos, Ipolyszécsénke, Naszvad, Nagycsalomja, a teljesség igénye nélkül. Végre újra közösségben mozoghattam, ami nekem nagyon fontos.

Idehaza, Ipolynyéken egy jó barátom édesapjának 100. születésnapját ültük, ami egy kivételes esemény volt, mert sikerült elintézni, hogy az ünnepeltet dr. Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke levélben is felköszöntötte. Külön öröm volt számomra Magyarországon a Fidesz–KDNP tavaszi újabb kétharmados győzelme a parlamenti választásokon.

Mi volt a legkellemetlenebb emléked az óévben?

Sajnos a tavasszal egy baleset következtében három hétig ágyban gyógyultam, korlátozott mozgással, de ez az idő is sok mindent segített tisztábban látnom. Szerencsére írni tudtam, így termékeny három hét volt. Rájöttem, hogy az egészség a legfontosabb az ember életében. Vigyázni kell rá.

Melyik cikked, beszámolód, riportod volt a legkedvesebb a számodra?

Nagyon sok kedves cikkem van. Szinte mind az, hiszen azért írtam, mert szerettem volna megírni, de talán kettő kiemelkedik belőle. Az egyik a NYÍLT levél az európai ZÁRTosztályra!, melyben a jelenlegi tarthatatlan EU-s politikát bírálom. Közel ezer megosztást ért el. A másik pedig a Kinek a legdrágább a vére, mely a világ globalista és hatalmi politikai elitjének a kétszínűségéről, az emberiség kizsákmányolásáról szól.

Melyik közéleti, politikai esemény okozott a legnagyobb örömöt, illetve a legnagyobb csalódást?

Hatalmas öröm volt számomra Magyarországon a Fidesz–KDNP tavaszi újabb kétharmados győzelme a parlamenti választásokon. És természetesen a Szövetség októberi helyhatósági és megyei választásokon elért kiemelkedő sikere a Felvidéken.

Mi a kedvenc karácsonyi ételed?

Kedvenc karácsonyi ételem a palóc töltött káposzta, amely azért különleges, mert a feleségem csak egyszer készíti el az évben: karácsonykor és mert a gyermekkorom ízvilágát őrizte meg számomra. És emlékeztet drága jó édesanyám főztjére, ki már csak az emlékeimben él, de ott mindörökké.

Mit kívánsz 2023-ra az olvasóknak, illetve a felvidéki magyar közösségnek?

A felvidéki magyar közösségnek és az egész magyar nemzetnek azt kívánom, legyen cselekedeteiben józan, hitében erős, és a nemzet képviseletében megingathatatlan. Nagyon nehéz idők várnak mindnyájunkra, az egész világra. Maradjunk meg őszintének az emberek felé, mert a hazugságokból egész folyamok zúdulnak ránk a képmutató liberális nyugati elittől. És végre legyen béke Európában és az egész világon, mert a fegyverek csak nyomort, nélkülözést, pusztulást hoznak, és szítják a gyűlöletet. Legyen szeretet és béke, ezt kívánom 2023-ra.

Folytatódik…

(Papp Sándor)