Hetven évvel ezelőtt, 1953. április 24-én Rimaszombat városában született a ma Szepsiben élő Mihályi Molnár László tanár, költő, író, közéleti szervező, kórustag, publicista, művelődésszervező, politikus, történész… Feleségével – Saroltával – három gyermek szülei, hét unoka nagyszülei.
De szólhatnánk róla mint a Vox Columbellae Kórus oszlopos tagjáról, az azt fenntartó Bódva Egyesület vezetőjéről, a Csemadokban, illetve a Magyarok Világszövetségében végzett aktív tevékenységéről, vagy néprajzi gyűjtéseiről is. A felsorolást hosszasan folytathatnánk.
Nagy tisztelője Mács Józsefnek (1931–2017), róla a közelmúltban könyvet is írt, melynek Gyökerek című kezdő fejezetében felveti a kérdést, vajon mi indíthat valakit arra, hogy író legyen? A választ is megfogalmazza, így: „Hogy igazságot tudjunk tenni, legalább önmagunkban, ha már a világban mindig hatalmas urak rendelkeztek felellünk.”
Ha Mács József a Felvidék krónikása, akkor vajon ki lehet Mihályi Molnár László?
Az a lelkiismeret, aki megszólal, ha igazságtalanságot vél látni, annak mérlegelése nélkül, hogy az kinek tetszik vagy sem. Teszi ezt sorsközösségben a felvidéki magyarsággal.
Lászlót személyesen 1991-ben ismertem meg, akkor még a Duray Miklós vezette Együttélés alelnöke és prágai parlamenti képviselője volt. Később újságírói tevékenységére lettem figyelmes, amikor Balassa Zoltánnal, Gyurkovits Rózával és Neszméri Sándorral dolgozott együtt a Szabad Újságban, mégpedig úgy, hogy a lap 1997-ben kiérdemelte a Petőfi Sajtószabadság-díját.
Mács Józseffel beszélget Kassán (Fotó: archív felvétel Mihályi Molnár László fotóalbumából)
2007-ben tanárként kerestem meg ugyanezen hetilap részéről, amikor kiderült, hogy Kassán bezúzták azt a tablót, amelyet büszkeségei, a diákjai készítettek számára, rajta a kassai dómmal, és a történelmi Magyarország térképének körvonalaival. Benne van a tankönyvekben is – emlékeztetett erre is.
Legutóbb tavaly találkoztunk, amikor a jászói Mécs László Szabadegyetemen tartott előadást a magyar történelemről, amelynek sarkalatos pontjait Madách Imre Az ember tragédiája című művével is szemléltette.
És ez csak néhány mozzanat annak a sokoldalú embernek az életéből, aki tanári diplomáját 45 évvel ezelőtt – 1978-ban – a pozsonyi Comenius Egyetem szerezte pszichológia–magyar szakon. Életútját eddig többek között 2015-ben a pedagógusszövetség életműdíjjal jutalmazta, 2018-ban megkapta a Magyar Művészetért Ex Libris-díjat, ugyanebben az évben lett a Magyar Kultúra Lovagja is.
Írói és költői munkái egy része a Magyar Elektronikus Könyvtárban is elérhetőek, nevezetesen a Sírunkon a szél, Százév halál és a Napszentület. Az előbbi kettőben főleg esszék, tanulmányok, beszédek, elemzések vannak, míg az utóbbi verseskötet.
Isten éltessen, kedves László!
A Felvidék.ma munkatársai nevében is:
Oriskó Norbert
