Fotó: Hanza Bán Krisztína

Mintha az Úr is úgy rendelte volna, hogy eljött Petőfi ideje ebben a történelem egyik (és újra) legzivatarosabb idejében. Újra szólnak a forradalmi, ébresztő Petőfi versek! „Talpra magyar” hívnak prózában, énekben.

Kétszáz éve, hogy megszületett, ezt nem lehet nem ünnepelni, megemlékezni, a legnagyobb magyar költőről, a legforradalmibb, bohém, és extrém (mondanánk a mai szóval), ifjúról, akihez hasonló sem korában, sem a történelemben nem volt. Még a halála is „egyedi volt”! Huszonévesen „ott esem el én a harcok mezején…. Ágyban párnák közt halni meg….. Ne ily halált adj istenem… »

Volt-e, és van e ma ilyen poétánk, ifjú, aki a hazáért, nemzetéért a harcok mezejét választotta…..

A magyar államnak köszönhetően újra sokan felidézhetjük Petőfi korát, rövid, de kemény és tartalmas életét… És felkiáltásait, nemzetéhez, hazájához, népéhez…

S milyen nem véletlen a sors! Ezen a 200. évfordulón, mintha idéznünk illene, kellene Petőfit, hogy:.

„Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz, Soha többé nem lesz ébredésed, S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak, Míg nevedet sírkövedre vésed!” – írja a Nemzethez című versében.

A budapesti NEVESINCS Színház mintegy missziós utat vállalva Petőfi műsorával, járja a Felvidék apró és nagy településeit, ahol befogadják, várják őket.

Misszióként, mert nem kérnek honoráriumot, alapítványi támogatásból – mondhatnák múltidézőt és ébresztőt visznek kicsinek és nagyoknak, falvaknak, városoknak. Egy napon 2-3 előadást is vállalva állítják fel díszletüket bármilyen térben.

Élt egy nép a Tisza táján” – ennél szebb címet nem is adhattak volna. Hiszen van egy ifjú nemzedék, amely Petőfi koráról, vagy akár a még egykor nagy területű ország népéről mit sem tudnak.

Műsorukban a háromszemélyes, különböző életkorú társulat versben, dalban, s olykor játékban ismerteti a kort, s benne a lánglelkű ifjú költőt. A régebben születettekben felidéződik szinte valamennyi Petőfi-vers. S ugyan bátortalanul, de felhangzik a közös ének mindazokban, akik a magyar iskolában több tucat Petőfi-verset tanultak meg.

Aki pedig nem magyar iskolába járt, az Petőfiről csak annyit tud, hogy volt, s talán szlovák volt. Lehet, majd ha felnő, s meghallaná egy következő évfordulón a Távolból… c. dalt, akkor felfigyelne, ki is volt Petőfi Sándor.

A budapesti társulat nánai fellépésén beszélgettünk a művészekkel. 1995 óta működnek (nem könnyű körülmények között több száz előadással örvendeztették meg az otthoniakat és a  Kárpát-haza magyarjait.

Repertoárjuk igen gazdag. Mesékkel látogatják az óvodásokat, és a magyar szépirodalmi alkotások és népmesék bőségét kínálják előadásaikban, de értékesnél értékesebbek a felnőtteknek szóló előadásaik is.

Élmény volt Nánán hallgatni, nézni őket kicsinek és nagynak, de valamennyi településen az elégedettség hangján szólnak előadásaikról.

Köszönet a Szövetség MKP platformja elnökének, Hanza Bán Krisztinának, aki meghívta őket a faluba, melyhez társszervező volt a Csemadok alapszervezete.

Köszönjük Nevesincs Színház!

(DE/Felvidék.ma)