Kocsis Arankával, a Kabóca gyermeklap főszerkesztőjével beszélgettünk jótékonyságról, lap- és könyvkiadásról és a gyermekirodalom fontosságáról.
Mint arról a Felvidék.ma oldalán is beszámoltunk, idén Búcson rendezték a XVII. Kárpát-medencei Asszonytalálkozót, melyen pénzadományt is gyűjtöttek a Kárpátalján működő oktatási intézményekben tanuló magyar és ukrán gyermekek jelenlegi iskolai körülményeinek megsegítésére. Kocsis Aranka, a Kabóca főszerkesztőjeként könyveket ajánlott fel.
A búcsi összejövetelre azért mentem el, mert hallottam róla, hogy ott a kárpátaljai iskolák számára is gyűjtenek. Mi könyveket és gyereklapot tudnánk felajánlani, aminek persze ebben az esetben csak gesztus értéke van, hiszen jól tudjuk, hogy a Kárpátalján most sokkal alapvetőbb dolgok is hiányoznak, de az együttérzésünket talán kifejezi. Örülünk, hogy a Szövetség a Közös Célokért társulás igazgatója, aki előadóként és díjazottként vett részt az összejövetelen, az ügyünk mellé állt.
Úgy értesültünk, hogy azóta sikerült is a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet vezetőivel kapcsolatba lépnie, akik, halljuk, örömmel segítenek a felajánlás elszállításában Kárpátaljára, azokba az iskolákba, amelyekkel kapcsolatuk van, illetve a Beregszászban lévő pedagógus szövetséghez, ahonnan továbbadják a könyveket az iskolák könyvtárai számára.
A kiadó, a hetényi Anser Társaság számára nem idegen az adományozás. Az iskolákban a Kabóca lap terjesztését segítő lapfelelős pedagógusoknak és a tanító néniknek is rendszeresen juttatnak a lapból, karácsonykor a kiadványaikból ajándékcsomagot küldenek az iskolai könyvtárak számára. Miért tartja ezt fontosnak?
A lapfelelős pedagógusoknak ilyenformán tudjuk megköszönni a segítségüket a Kabóca terjesztésében. Azoknak a tanító néniknek pedig, akik a tanórán használják a lapot az olyan osztályokban, ahol a gyerekek nagy része előfizetője a kiadványnak, ott az ő munkájukat szeretnénk ennyivel is segíteni. A könyveinkből jutalomként szoktunk adni a lap olvasóinak, a gyerekeknek, amikor bekapcsolódnak egy-egy versenyünkbe, játékba, vagy küldenek kis híradást az iskolájukról, mesét, verset, rajzot a saját alkotásaikból.
Ajándékcsomagokat például karácsony előtt azért is szoktunk összeállítani a kiadványainkból, mert jól tudjuk, hogy nincs minden szülőnek pénze arra, hogy szeptemberben fél vagy egy iskolai évre előfizesse gyereke számára a Kabócát, és az iskolai könyvtárak gyarapítására sincs általában elég pénz. Kárpátalja esetében pedig az adományozással szeretnénk kifejezni, hogy gondolunk rájuk.
Mit kell tudnunk a kiadóról?
Az Anser Társaság ezen a néven 2010-ben alakult. De korábban is működtünk, a 90-es években főleg gyermektáborokat rendeztünk. 2010-ben a társaságunk először a világhálón jelentkezett egy gyereklappal, a Kabócával, egy év múlva kezdtük papír alapon is kiadni a lapot. Majd miután már elég sok gyerekirodalom, mese, vers megjelent a Kabócában, és szorosabb kapcsolatunk is kialakult több szlovákiai magyar íróval, költővel, úgy gondoltuk, hogy a sok alkotást időnként érdemes összegyűjteni és könyv formában is megjelentetni. Így kezdtünk könyveket kiadni, amire persze csak a nyári szünetben van időnk, amikor a lap nem jelenik meg.
Már jó néhány gyerekkönyvet kiadtunk, valamennyi a szlovákiai magyar írók és költők munkája, s ezekből ajánlottunk most fel Kárpátaljára is.
A Kabóca lapnak mennyi az előfizetője, illetve hány példányszámban jelenik meg?
A fokozatos növekedésünket sajnos nagyon megakasztotta a Covid-járvány, amikor az iskolák zárva voltak, és a pedagógusok nem tudták fogadni a lapot, aztán meg az elbizonytalanodás és a családok anyagi nehézségei a háború és az áremelkedések miatt, egyszóval most az ezer példányszámnál megakadtunk. És hát azt sem hagyhatjuk ki a számításból, hogy a 2000-es évek elején, jól emlékszem, akkor is gyereklapnál dolgoztam, még 400 fölött járt a magyar iskolák száma Szlovákiában, most 200 egynéhány van belőlük, ráadásul nemcsak az iskolák, hanem a gyerekek száma is apad a magyar iskolákban.
Fennállásunk óta eddig az iskoláknak mintegy felével volt vagy van kapcsolatunk. A leghűségesebb olvasóink a szentpéteri Kossányi József Alapiskolában vannak, ahol az indulásunktól fogva minden évben a szülői szövetség rendeli meg a lapot az első három vagy négy évfolyam számára.
Említette, hogy korábban is gyermeklapot szerkesztett.
Igen, ez volt a Tücsök, amit a Madách Kiadó jelentetett meg. Miután a Madách Kiadóban nagyon elnehezültek a dolgok, a kiadó aztán meg is szűnt, a szerkesztőségünk úgy döntött, hogy önállóan és új néven folytatja tovább a munkát. Így lett a lap neve Kabóca, a kiadónk meg az Anser Társaság.
Szerkesztőségünk olyan lapot igyekszik havonta készíteni, ami érdekli a gyerekeket, és felkelti a figyelmüket egy-egy adott téma iránt. Amellett azt is fontosnak tartjuk, hogy a pedagógusok ugyancsak használni tudják a Kabócát akár a tanítási órán a munkafüzet kiegészítéseképp vagy a napköziben.
Ez szinte magától értetődő feladat a számunkra azért is, mert a sok évtizeddel ezelőtt kialakult gyakorlat szerint a magyar gyereklapokat nálunk nem a posta terjeszti, hanem az iskolákban a pedagógusok rendelik meg. Végül pedig nem utolsó feladatunknak tartjuk, hogy a Kabóca a szlovákiai magyar gyermekirodalom fóruma is legyen, rendszeres publikálási lehetőséget kínáljon a hazai íróknak, költőknek, és alkotásaikat segítse eljutni az olvasókhoz.
Jelenleg hány dolgozója van a kiadónak, illetve a lapnak?
Fizetett munkaviszonyban egy se. Alkotói munkára szóló vagy alkalmi megbízásos szerződést szoktunk kötni az írókkal, költőkkel, illusztrátorokkal, ill. a szerkesztőkkel. A társaságunknak öt olyan tagja van viszont, aki a kezdetektől fogva együtt dolgozik a lap és a könyvek kiadásán, sőt már a korábbi időszakban, a gyerektáborokban is együtt voltunk. De azt is mellé tehetném persze, hogy a kezdetektől fogva mindmáig nagyon sok nálunk az önkéntes munka. Megéltünk ugyanis olyan éveket, főleg az elején, amikor az eladásból és a pályázatokból együttesen is csak annyi pénz gyűlt össze, hogy a nyomdaköltségre alig volt elég.
A Tücsök és a Kabóca előtt mivel foglalkozott?
Szerkesztőségekben dolgoztam legtöbbet azelőtt is. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar–néprajz szakot végeztem Budapesten, ugyanott szereztem bölcsészdoktori, majd PhD fokozatot néprajzból. Az egyetem után egy évig a somorjai Honismereti Házban, aztán a pozsonyi Állami Területi Levéltárban, majd pedig szerkesztőségekben dolgoztam, a Nő lapnál, a Madách és a Kalligram Kiadóban Pozsonyban. Az 1980-as években a Nő szerkesztő-riportere voltam, a rendszerváltás után, 1991-ben lettem a lap főszerkesztője. A Tücsök főszerkesztését 1995-től vállaltam.
A szerkesztőségi munkák mellett igyekeztem a néprajzhoz is hű maradni, terep- és levéltári kutatásokat végeztem, kutatási programokban vettem részt, az eredményeket szakcikkekben és könyvekben publikáltam, de ez egy másik fejezet.
Hogyan tükröződik vissza a néprajz és a természet szeretete a Kabócában?
A népi hagyományok nagyon sokat segíthetnek a kisgyereknek a környezetével való ismerkedésében, a közösségbe, a közösség kultúrájába való belenevelődésében. A lapban minden évben indítunk olyan rovatot, ami ezt a folyamatot játékos, könnyed formában támogathatja. Szólunk például a naptári ünnepekről, a hozzájuk fűződő szokásokról, a szlovákiai magyarlakta tájakról, azok természeti, épített vagy szellemi értékeiről, hagyományairól. Az idén az énekrovatban például régi népi játékokat is bemutatunk. A múlt és a hagyományok mellett persze a gyerekeket a mai mindennapokban körülvevő világ témái sem hiányoznak, sportról, filmekről, frissen megjelent gyerekkönyvekről, mesehősökről, öltözködésről, divatról is olvashatnak érdekességeket a lapban, sőt most egy, a jövőt fürkésző, technikai csodákról szóló rovat is fut benne. Mindezt sok kép, illusztráció egészíti ki gazdagon, hogy a kisgyerek figyelmét azonnal megragadja az oldal, az illusztrációk segítsék őt a szövegértésben, s a lapozás, az olvasás élményét is növeljék.
Ezen túl a nyelvekre is figyelmet fordítanak.
Igen, játékokkal és feladatokkal igyekszünk a gyerekek anyanyelvi ismeretének elmélyülését, a szókincsük gazdagodását támogatni, és az idegen nyelvek tanulásában is ösztönözni őket. A szépirodalmi oldalakhoz, a mesékhez nyelvi játékokat, fejtörőket kapcsolunk, amik a szövegértésben segítik az olvasót. Ugyanígy feladatok és játékok kapcsolódnak minden lapszámban a két nyelven, a magyar mellett szlovákul is olvasható kis meséhez és az angol nyelvi oldalhoz.
Miért fontos, hogy legyen nyomtatott gyermeklap is a piacon?
Az újságolvasóvá nevelésnek a gyerekkorban kell elkezdődnie ahhoz, hogy a majdani felnőtt a sajtón keresztül is tudjon a világ dolgaira figyelni és tájékozódni bennük.
Az elektronikus világunkban persze a nyomtatott sajtó szerepe kicsit átszíneződik, de szerintünk a kisgyereknek, az 5–9 éves korosztálynak még papíralapú lapra is szüksége van. S nem is csak azért, mert a számítógép használata náluk jó esetben még nem annyira kiterjedt, hanem mert számukra még a kézügyesség fejlesztése is fontos feladat. Ezért van a Kabócában minden számban például kifestő és papírjáték, amit ki lehet nyírni, színezni, össze lehet állítani, ragasztani, amivel mind a finommozgás gyakorolható.
A Kabóca elérhető a közösségi oldalon is.
A mindig aktuális Kabóca számot ITT találják, a lap pedig ITT rendelhető meg.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
