Szerdán Pozsonyban került megrendezésre az a nagyszabású szeminárium, amelyen több panelbeszélgetés során a területen jártas hazai és külföldi szakemberek megvitatták a nemzeti kisebbségek védelmében megalkotott Keretegyezmény alkalmazását a Szlovákiában élő nemzeti közösségek részére.
A Szlovák Köztársaság 1995 szeptember 14-én ratifikálta a Nemzeti Kisebbségek Védelméről Szóló Keretegyezményt, és ezt az ország területén élő kisebbségek, magyarok, bolgárok, horvátok, csehek, németek, zsidók, morvák, lengyelek, romák, oroszok, ruszinok, szerbek, ukránok esetében köteles érvényesíteni. Tizennegyedik kisebbségként 2023. június 7-én ismerték el a vietnámiakat. A gorál közösség ugyancsak kérte kisebbségként való elismerését, kérésüket jelenleg tárgyalják.
A Nemzeti Kisebbségek Védelméről Szóló Keretegyezményt elfogadott országok, köztük Szlovákia, kötelezték magukat az országukban élő nemzeti kisebbségek védelmére, jogaik biztosítására, hagyományaik, identitásuk megőrzésére, a tolerancia és a párbeszéd légkörének megteremtésére, a kulturális sokszínűség fejlesztésére.
A megfogalmazás szerint az egyezmény a nemzetközi jog alapján jogilag kötelező érvényű jogi eszköz minden ország számára. A Keretegyezmény szó pedig kiemeli az államok mozgásterét arra, hogy az egyezmény néhány rendelkezését a nemzeti jogalkotás és a kormányzati politika révén hozzáigazítsa a maga sajátos helyzetéhez.
Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága Szlovákia számára több ajánlást és megjegyzést tett a nemzeti kisebbségek jogai biztosításának tekintetében. A bizottság tagjai szlovákiai látogatásuk során vizsgálódtak és fogalmazták meg észrevételeiket. A rendezvény panelbeszélgetésein aztán hazai szakemberekkel együtt megvitatták az országban élő kisebbségek helyzetét, kiemelten a magyar, a roma, a ruszin kisebbség életében történteket. Az egész napos esemény részletesen adott képet az elmúlt időszak fejleményeiről és megfogalmazódtak az újabb elvárások is.
A hosszúra nyúlt rendezvények rendszerint fárasztóak, kimerítőek, de ebben az esetben nem helytálló a megállapítás, mert minden panelbeszélgetés lényegretörő volt, új ismeretekkel szolgált, valamennyi előadó felkészültségéről, a témában való jártasságáról tett tanúbizonyságot.
A bevezetőben Juraj Podhorský, a Nemzetközi Szervezetek és Emberi Jogok osztályának vezérigazgatója köszöntötte a résztvevőket. Majd Bukovszky László, a Szlovák Köztársaság nemzeti kisebbségekért felelős kormánybiztosa tartott beszámolót a Szlovákiában élő kisebbségek helyzetéről, a máig meglevő problémákról, megjegyezve, hogy ezeket minden területen csak együtt, párbeszédre törekedve, és egymást elismerve lehet orvosolni azokkal, akiket ezek a gondok érintenek. Politikai akarat nélkül is lehetetlen mindez. Bár évek óta turbulens időket élünk, számos nehézség nyomasztja a társadalmat, a politikai életet, mégis vannak pozitívumok a kisebbségek életében. Jó eredményeket hozott a népszámlálás, hiszen például az úgynevezett nemzetiségi falvak száma emelkedett, megalkották az inkluzív iskolai törvényt, számos ismertető a kisebbségek nyelvén is elérhető, a tévé és rádió kisebbségek számára készülő műsorainak adásideje több lett. Változott a kisebbségek megítélése a politikusok részéről is, mert bár a legutóbbi választások alkalmával egyetlen, a kisebbségeket képviselő párt sem került be a parlamentbe, a politikusok érdeklődnek irántuk és odafigyelnek helyzetükre.
Majd Alexandra Castro és Mikko Puumalainen, a Keretegyezmény Tanácsadó Bizottságának portugáliai és finnországi tagjai, akiknek feladata volt a Keretegyezmény Szlovákiára vonatkozó ötödik ciklusának vizsgálódása, részletesen ismertették tapasztalataikat a kisebbségek helyzetének tekintetében.
Elmondták, hogy többek között jártak Besztercebányán, Észak-Szlovákiában, Komáromban, Galántán, Érsekújvárban és valós képet adtak számukra a látogatások, a személyes találkozások. Ezek alapján fogalmazták meg, hogy általában támogatni kell a kisebbségek kulturális életének kiszélesítését, és nemcsak a létszámukban nagyobb kisebbségi közösségekét, hanem az apró, csupán néhány száz lelket számláló közösségekét is.
Rámutattak a romagyerekek iskolázottságának problémáira, a szegregáció valóságára, a gyerekek nagy létszámban való besorolására a speciális iskolákba, az asszisztensek hiányára, akik jótékony szerepet játszhatnának a gyerekek integrálódásában, és egyben összekötő kapocs lehetnének a szülők, a gyerekek, és a pedagógusok között. Kifejtették azt is, hogy az önkormányzatok képviselői nagyobb részt vállalhatnának a kisebbségeket érintő törvények kidolgozásában.
Az első, bevezető panelbeszélgetés moderátora Kovács Zoltán, a Szlovák Köztársaság nemzetiségi kisebbségek kormánybiztosi hivatalának vezetője volt, akinek irányításával Ján Hero, a szlovákiai roma közösség kormánybiztosa és Tomáš Hrustič, a Tanácsadó Bizottság tagja ugyancsak a roma kisebbség körülményeit taglalta, kiemelve, hogy nagyban segítené a romák megítélését, ha közös hangot találnának a többségi nemzet és közöttük.
A második tematikus panelbeszélgetésben Alena Kotvanová, a Nemzeti Kisebbségek Kulturális Alapjának igazgatónője a kisebbségek kulturális rendezvényeit, kultúráját, identitásuk megőrzését szolgáló kiadványok megjelentetését támogató alap működését ismertette, kitérve arra, hogy a pályázati felhívásokra beérkező igények jóval meghaladják a pénzügyi keretet, és sokszor még mindig nem tudják időben folyósítani a megítélt támogatásokat, holott a rendezvények már jóval előbb lezajlottak, a pénzre szükség lenne.
Horony Ákos, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala képviseletében arról szólt, hogy a kisebbségekkel kapcsolatos törvények alapvetően jó célt szolgálnának, de amikor azok alkalmazására sor kerülne, sok esetben problémák adódnak.
Felhozta példaként a kétnyelvű közlekedési, útjelző táblák kihelyezését, amelyeket hiába törvényesítettek, ebben az esetben is akadt egy „kis hivatalnok”, aki útját állta a megvalósításnak. A kétnyelvűség ugyan biztosított, de olykor konkrét megoldást nem látni, jó példa azonban a vasútállomások névtábláinak kihelyezése. Peter Medvid, a ruszin kisebbség tagja közösségük működésének legnagyobb nehézségét az anyagiak hiányában látja, állandó pénzhiánnyal küzdenek, megjelenő újságjuk, kiadványaik nyomdaköltségeinek térítésével rendre késnek, kérdés meddig nézi el ezt nekik a nyomda.
Erika Godlová, az Eperjesi Állami Könyvtár könyvtárosa részletesen szólt munkájukról a roma kultúra értékeinek megőrzése érdekében. Intézményükben digitalizálják a romák zenei örökségét, meséiket, történeteiket. Megjegyezte, hogy sokszor a romákat a szegénységgel azonosítják, pedig éppen a kultúrájuk révén jelentős gazdagságról beszélhetünk.
Lovász Attila, az RTVS nemzetiségi adásainak igazgatója az utóbbi idők komoly eredményének tartja a rádió és tévé előfizetési díjának eltörlését, de azt is, hogy anyagilag a jövőben is biztosított a nemzetiségi műsorok sugárzása, és ősztől több változást is terveznek, ez főleg a kassai stúdiójukat érinti majd.
A következő tematikus panelbeszélgetés moderátora Ravasz Ábel, az előző romaügyi kormánybiztos volt. Petőcz Kálmán, a Szlovák Köztársaság Oktatási, Tudományos, Kutatási és Sportminisztériuma vezérigazgatója és Fodor Attila, a Comenius Intézet igazgatója arról beszéltek, hogy mindenki számára, beleértve természetesen a nemzeti kisebbségekhez tartozó gyerekeket és fiatalokat is, az államnak kötelessége biztosítani a színvonalas oktatást, de el kell ismerni, hogy minden helyzetben, minden kisebbség esetében más megoldást kell találni és alkalmazni. A roma gyerekeknél erősíteni kell az önbizalmat, ki kell őket hozni a speciális iskolákból, és általánosságban minden kisebbség esetében el kell érni, hogy a többségi nemzet elfogadja őket. A magyar tanulóknál a szlovák nyelv tanulásában többet kell foglalkozni a konverzációval, bár még a szlovák gyerekeknél is sokszor jobban ismerik a szlovák költőket, írókat, a nyelvtant, a társalgási készséget még inkább erősíteni kell jövőjük megalapozása érdekében.
Megjegyezték, hogy sok jó elképzelés született az utóbbi időben a nemzeti kisebbségek oktatásának, iskolahálózatának fejlesztésére, de aztán jön az anyagiak kérdése, és ezen a sok jó elképzelés megfeneklik.
Fontos, hogy a nemzeti identitás megőrzésére fókuszáljanak, nem elnyomni, hanem segíteni kell az identitás megőrzésére irányuló kezdeményezéseket. A fejlődést kell hangsúlyozni, nem csupán a megmaradást. A kisebbségi oktatásügy tekintetében is sajnálatos, hogy nincs parlamenti képviselet, más pártoknál kell keresni azokat a személyeket, akik felvállalják ennek képviseletét. Persze, most egy új helyzet állt elő, hiszen szeptemberben parlamenti választások várnak ránk és akkor dől el, kik kerülnek a felelős beosztásokba.
Ľuba Králová, a ruszin Kolysočka polgári társulás igazgatója elmondta, hogy Észak-Szlovákiában mindössze két ruszin tanítási nyelvű iskola van 25, illetve 80 tanulóval, és saját kezdeményezésükből úgynevezett esti iskolában oktatják az érdeklődőknek a ruszin nylevet, mert semmiképpen sem szeretnék, hogy őshonos kisebbségként megszűnjenek. Náluk elsősorban a legnagyobb gond, hogy nincsenek tanítóik. Néhány lelkes embernek köszönhetően őrzik, viszik tovább őseik nyelvét, örökségét.
Megfogalmazódott az is, hogy az új kormánynak mi lenne a feladata a kisebbségi tanügy terén. Mindenképpen áldásos lenne az oktatási intézmények finanszírozásának biztosítása, továbbá jobban oda kellene figyelni a szakemberek által összeállított elemzésekre és azok alapján meghozni az intézkedéseket.
Azokat viszont hosszú távon alkalmazni, mert lehetetlen állapot, hogy a jövő-menő oktatási miniszterek mindegyike a maga elképzeléseit erőlteti rá az iskolákra, igazgatókra, tanítókra. A minőségi oktatás pedig a rátermett, elhivatott tanítókkal kezdődik, ezekre van a legnagyobb szükség a jövő szempontjából a kisebbségi iskolákban is.
A következő tematikus panelbeszélgetés résztvevőjeként Keszegh Béla, Komárom polgármestere városát pozitív példaként említette a kisebbségi jogok betartása szempontjából.
A város többségi lakossága magyar, a romákkal sincsenek különösebb problémák. Viszont, mint mindenütt az országban, náluk is felvetődnek a finanszírozási gondok, az infláció szintén minden tekintetben érezhető.
Róbert Dobrovodský ombudsman azokat az eseteket sorolta, amikor a túlzott, sokszor embertelen rendőri intézkedések kárvallottjai a romák voltak, valamint arról beszélt, hogy az emberi, személyiségi jogok betartása, ellenőrzése érdekében gyakrabban tesz látogatást majd a rendőrségeken. Vavrek István tanító Rimaszécsről érkezett, a Besztercebányai Megyei Önkormányzat képviselője, aki elmondta, hogy náluk a romák minden nehézség nélkül magyarul beszélnek és vallják is, hoyg ők magyarul beszélő romák. Szólt arról is, hogy a legutóbbi önkormányzati választások után 52 roma polgármester kezdett dolgozni az országban, és ez valószínűleg jót tesz a településeknek az együttélés szempontjából is. Ellenben problémaként vetette fel, hogy tudomása szerint az utóbbi időben számos roma fiatal elvégezte felsőfokú pedagógiai tanulmányait, állást azonban csak nehezen vagy egyáltalán nem találnak, az iskolák igazgatói sorra elutasítják őket. Pedig a roma gyerekek oktatásában éppen ők segíthetnének a legtöbbet.
A hosszúra nyúlt konferencia zárszavában Bukovszky László kormánybiztos összegezte a nap folyamán elhangzottakat, és megfogalmazta azokat a kívánalmakat is, amelyek az ország területén élő nemzeti kisebbségek megmaradása, fejlődése, kulturális kiteljesedésük érdekében elvárhatók.
Az ország valamennyi polgárának, a munkástól a legfőbb közjogi méltóságokig az az érdeke és elvárása, hogy mindenki jól érezze magát hazájában, tényleges egyenlőséget élvezzen.
Az állam egyik küldetése, hogy mindehhez a jogokat, az intézkedéseket, de még az anyagiakat is biztosítsa. S hogy mindezt még inkább hangsúlyozzuk, jó példa volt erre ez a konferencia!
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
