A nemzeti összetartozás napja az 1920-as trianoni békediktátum aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknap, melyet 2010. május 31-én iktatott törvénybe az Országgyűlés, a törvény elfogadásával kinyilvánítva, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek”. A nemzeti emléknapon a Felvidék számtalan településén tartottak megemlékezéseket. (A tudósításokat folyamatosan frissítjük.)
Trianoni megemlékezés Felsőszeliben
A Csemadok Felsőszeli Alapszervezete koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott a falu parkjában a trianoni emléktábla és emlékfa előtt. Az egybegyűlteket Végh Piroska alelnök köszöntötte.
Az ünnepi szavalatot, Wass Albert Üzenet haza című versét Renczés Ágoston adta elő nagy beleéléssel és hitelességgel. A Rozmaring énekkar hazafias énekekkel emelte az esemény hangulatát.
A esemény szónoka, Renczés Balázs többek között összefoglalta a 103 évvel ezelőtti történéseket:
„A békediktátum nemzeti területeinket és önbecsülésünket jelentősen megcsonkította. A magyar nemzet elvesztette területének háromnegyedét, ami a mai Szlovákia egész területének több mint négyszerese. Fájó, megrendítő, sőt megsemmisítő esemény. Emlékezzünk tisztelettel az akkor elcsatolt területekre: Erdélyre, Felvidékre, Kárpátaljára, Muravidékre, Őrvidékre, Horváth-Szlavónországra és Fiumére. Velünk együtt hozzávetőlegesen 3 millió magyar került kisebbségi sorba, azon újonnan meghúzott határvonalakon túlra, melyek kijelölésénél az etnikai elvet számos esetben gazdasági, közlekedési és stratégiai érdekek írták felül. Egy olyan súlyos méltánytalanság volt ez, amely örökre beleégett a magyar nép emlékezetébe. Azonban ma nemcsak emlékezni szeretnénk, hanem erőt meríteni abból, hogy a trianoni traumát sikeresen átvészelte nemzetünk. A sérelmek és megaláztatás nem szüntették meg lelkünkben a nemzeti összetartozás érzését. Áldozatos munka árán újjáteremtettük a nemzetközi megbecsülést, és a magyar emberek erejét, tehetségét ismét elismerik szerte a világon. Büszkék lehetünk arra, hogy ezen a nehéz úton megálltuk és ma is megálljuk a helyünket.
Június 4-e, a nemzeti összetartozás napja, az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, nemzeti emléknap. Fontos, hogy emlékezzünk és tanuljunk belőle. Fontos, hogy ne feledjük őseink megpróbáltatásait és áldozatait, viszont nem szabad elmerülnünk az önsajnálat meddő bugyraiban, mert a jövő történelemkönyveit ma írják és ha kitartóak vagyunk, írhatjuk ezeket egyszer mi is. A sokszor hallott frázis igaz, »a történelemkönyveket a győztesek írják«, legyünk hát győztesek mi is. A nemzeti összetartozás napja töltsön fel bennünket új erővel, hogy emelt fővel járhassunk, biztatva embertársainkat, hogy ma is jó magyarnak lenni, hogy megtérül a befektetett munka.”
-
- (Fotó: Pulen Nándor)
-
- (Fotó: Pulen Nándor)
-
- (Fotó: Pulen Nándor)
Előremutató biztató szavait a hallgatóság tapssal köszönte meg. Az emlékkoszorú elhelyezése után a Szózat éneklésével zárult a megemlékezés Felsőszeliben. (Mészáros Magdolna)
***
Nemzeti összetartozás napja Perbetén
A Perbetei Református Egyházközség és a Csemadok közös szervezésében a nemzeti összetartozás napján a trianoni békeszerződés 103. évfordulójára emlékeztek a községben.
Az ünnepség első része a református templomban zajlott, ahol Lacza Anikó köszöntötte a megjelenteket, köztük Bárdos Gyulát, a Csemadok országos elnökét, Gyarmati Tihamért, Nyitra megye képviselőjét, Zsitva Norbert polgármestert, valamint az oktatási és nevelési, vallási intézmények vezetőit, továbbá a helyi szervezetek képviselőit.
A bevezetőben az Árvalányhaj népdalkör előadásában a Szózatot hallhattuk, majd Jakab András Gergely szavalta Petőfi Sándor A hazáról c. versét. Zsitva Norbert polgármester ünnepi beszédében elmondta: „Több, mint egy évszázaddal ezelőtti történések sorozata nem csupán történelmi tény, hanem nemzeti közösségünk, falunk, családjaink életét, sorsát befolyásoló esemény. Felvidéki magyarként következményeit a mai napig érezzük. Nemzetünk élni akarását, életerejét, kitartását és bölcsességét igazolja, hogy a sok megpróbáltatás ellenére ma is itt vagyunk. Bár lehetnénk többen. Sajnos sokan a nemzetiségük feladásában látják az érvényesülést. Aki magyar, annak Trianon fáj! De ahogyan nem tudtak elbánni velünk a történelem folyamán, úgy 103 éve sem sikerült. Egy országot nem a határok tartanak össze, hanem a nemzet, mert a nemzet nem ismer határokat. 103 évvel a Trianon után, ismét lehetőségünk van összefogni. Itt, ahol élünk, Szlovákiában. Lehetőségünk van együtt egy Szövetségben fellépni, hogy ismét beleszólhassunk egy ország irányításába. Egy családdá kell válnunk és egymást támogatnunk kell. Fel kell nőnünk a feladathoz, mert nem biztos, hogy lesz még lehetőségünk önmagunk érdekképviseletére vagy védelmére. Fontosak a gyökerek, fontos a nyelvünk, fontos a nemzet, fontos a kultúra és fontos a hagyomány is! A mi kötelességünk adott. Szüleink, nagyszüleink, dédszüleink bátor kiállása, hite, rendíthetetlensége kötelez, hogy megőrizzük magyarságunkat.
Mészáros Dávid katolikus plébános köszöntőjében kiemelte: „Ma, amikor a trianoni eseményekre emlékezünk, fájdalom tölti el szívünket. Volt időszak, amikor Trianonról nem lehetett beszélni. Mit üzen ez a mai nap számunkra? Elsősorban azt, hogy nem szabad félnünk. Úgy, ahogy elődeink sem féltek, hanem kiálltak hitük és magyarságuk mellett, bármi áron is. Esterházy János sem félt, példaértékű az élete számunkra. Tudta és remélem mi is tudjuk, hogy az egyetlen utunk a kereszténységünk és magyarságunk. Fontos hogy összetartsunk, mert együtt, egységben tudunk igazán hűek maradni. Fontosnak tartom, hogy egy közösségnek össze kell tartania, ehhez pedig kiváló példa a Szentháromság, hiszen közöttük nincs széthúzás, harag…. csupán szeretet van, amely igaz, és feltétel nélküli. És így közösen, összetartva, Istenben tudjuk megőrizni azt, amit elődeink ránk hagytak: igaz hitünket és magyarságunkat.“
Erdélyi Zoltán református lelkipásztor ünnepi gondolataiban hangsúlyozta: „Krisztus népének tagjaként én hiszem és vallom, hogy magyar népünk, nemzetünk hányatott sorsa, az ellenünk elkövetett történelmi gaztettek és igazságtalanságok ellenére egyedül Isten szerető és gondviselő kegyelmének köszönhetjük, hogy még vagyunk. Sajnos azt látjuk, és tapasztaljuk, hogy a romboló erők a nemzetben való gondolkodást minden irányból támadják, nekünk viszont nem szabad engedni a nyomásnak. Nem szabad feladni vagy éppen szégyellni azt, hogy mi nemzetben gondolkodunk, abban szeretnénk élni és döntéseket hozni.”
Ezt követően a jelenlévők meghallgatták a Csemadok helyi szervezete elnökének előadásában a Felvidéki himnuszt. A református templom kertjében található trianoni emléktáblánál az önkormányzat, az egyházak, a szlovákiai magyar politikai pártok és a helyi intézmények képviselői is elhelyezték az emlékezés virágait. A megemlékezés nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével ért véget. (Miriák Ferenc)
***
„A trianoni görcsöt a lelkekben is fel kell oldanunk”
Bátkában a Csemadok Bátkai Alapszervezete rendezésében valósult meg a megemlékezés.
Kovács Ágnes, a Csemadok Bátkai Alapszervezetének az elnöke mondott beszédet az ünnepi műsort követően, melyben a Huncutkák adták elő díjnyertes színpadi játékukat Hencz Annamária drámapedagógus vezetésével.
„Június 4. van. A nap, amelyen minden évben a szégyenletes trianoni diktátum aláírására emlékezünk. A győztes antanthatalmak a világháború lezárását követően készítették elő, ám a legyőzöttek képviselőinek tényleges ráhatásuk nem volt az események menetére.
A magyar küldöttség 1920 januárjában érkezett Párizsba gróf Apponyi Albert vezetésével. Teleki Pál a „vörös térképével”, etnikai, néprajzi és történelmi munkák sokaságával készült, azonban a tárgyalások ideje alatt házi őrizetben tartották őket, szót pedig csak 1920. január 16-án, a béketervezet véglegesítése után adtak Apponyi Albert vezérszónoknak. Nem volt lehetőség érvelni a túlzó csehszlovák, román és délszláv területi követelésekkel szemben, hiszen az antantnak csak megbízottakra volt szüksége, akik a békediktátumot aláírják. Erre 1920. június 4-én, a Nagy-Trianon palotában került sor, ahol Benárd Ágoston és Drasche-Lázár Alfréd írta alá a trianoni békediktátumot, ezzel szentesítették a történelmi Magyarország szétszakítását” – idézte fel a történelmi tényeket.
Kifejtette, mintegy 10 millió magyar lett egyik pillanatról a másikra idegen országok lakójává… Mérhetetlenül igazságtalan döntés hoztak Trianonban, amellyel egy egész nemzetet trumatizáltak, hit-és reményvesztettség uralta a lelkeket.
„Az igazságtalanság 103 év után is az marad. Bárhol, bármikor hangzik el a Trianon szó, minden magyarnak az igazságtalanság jut az eszébe, mert máig nem tudjuk feledni, feldolgozni, mert rágja a lelkünket, szívünket” – nyilatkozta Kovács Ágnes.
Kiemelte, Magyarország a területi és népességet érintő veszteségeken kívül elveszítette az ezeréves államisága alatt létrejött történelmi, kulturális és vallási értékei, emlékei, műemlékei jelentős hányadát.
Ezek közül konkrétan is megemlített néhányat, így emlékezve az összetartozásra:
Felvidéken:
– Pozsony (az egykori koronázóváros és országgyűlési színhely),
– Zólyom vára (Balassi Bálint szülőhelye),
– Besztercebánya, Selmecbánya és Körmöcbánya, mint évszázados jelentőségű bányavárosaink,
– Palócföld északi része,
– Krasznahorka „büszke vára”,
– Borsi (II. Rákóczi Ferenc vezérlőfejedelmünk szülőhelye) és Kassa (II. Rákóczi Ferenc vezérlőfejedelmünk nyughelye)
Kárpátalján:
– Ungvár és Munkács vára (Zrínyi Ilona védte egykoron),
– a Vereckei-hágó, ahol őseink a haza földjére léptek
Erdélyben:
– Nagybánya, ahol Ferenczy Gyula létrehozta Európa-hírű festőiskoláját,
– Nagyvárad (Szent László királyunk nyughelye),
– Nagyszalonta (Arany János és Sinka István szülőhelye),
– Kolozsvár (Hunyadi Mátyás szülőhelye és a házsongárdi temető városa),
– a Sóvidék (Európa egyik legjelentősebb sólelőhelye),
– Székelyudvarhely (az ősi székely anyaváros),
– Torda (1568-ban itt mondták ki az országgyűlésen a szabad vallásgyakorlást, elsőként Európában),
– Gyulafehérvár (Hunyadi János nyughelye),
– Csíksomlyó (az egyik leghíresebb keresztény zarándokhely Európában),
– Nagybacon (Benedek Elek szülőfaluja),
– Nagyenyed (Bethlen Gábor alapított itt kollégiumot, számos óriási elme iskolája),
– Zágon (Mikes Kelemen szülőhelye),
– Csomakőrös (Kőrösi Csoma Sándor szülőhelye),
– Temesvár (a Bánát fővárosa)
Vajdaságban:
– Nándorfehérvár (Hunyadi János híres győzelmének helye),
– Aracs (pusztatemploma messze földön híres)
Majd így folytatta: „Nem győztesekre és legyőzöttekre van szüksége a 21. századi Európának – hanem a nyelvi, felekezeti, nemzeti és lokális különbözőségben egymást megbecsülő, öntudatos polgárokra.
A trianoni görcsöt a lelkekben is fel kell oldanunk. Ennek egyetlen módja van: a jövőnkbe vetett szilárd hit, az egyenjogúságon, egyenrangúságon alapuló tisztességes párbeszéd, a partneri viszony.
A trianoni diktátumra emlékezve június 4-ét a magyar Országgyűlés 2010-ben a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Mondjuk ki és ígérjük meg, hogy tartalmat és érvényt szerzünk ennek a kifejezésnek. Ne legyen a magyar a magyarnak az ellensége, de legyen támogatója és segítője. Embert próbáló időket élünk, most még nagyobb szükség van az összefogásra, összetartásra. Csak együtt lehetünk erősek!” – szögezte le.
A bátkai megemlékezés nemzeti imádságunk, a Himnusz közös eléneklésével zárult. (HE)
***
Megemlékezés, koszorúzás az ausztriai Németóváron
Meghitt megemlékezésre és koszorúzásra került sor 2023. június 4-én Németóváron Szent István templomalapító királyunk szobránál. A Mária-templom melletti parkban 2006-ban felállított Szent István-mellszobrot az erdélyi származású Hunyadi László szobrászművész készítette a bécsi Europa-Club megbízásából.
Az 1964-ben alakult Europa-Club – Bécsi Magyar Kultúregyesület nevében Mentsík Szilvia alelnök üdvözölte a megjelenteket. Az Europa-Club fontos európai fóruma, bázisa az anyanyelvi, magyar nyelvi kultúra és hagyományok ápolásának. További jelentősége abban volt, hogy a magyar műveltséget ápoló közösség élő valóság tudott maradni Bécsben.
A szlovákiai magyarok nevében Molnár Ilona nyugalmazott szakközépiskolai igazgató mondott ünnepi köszöntőt, melyben elhangzott, hogy nemzetünk megmaradása nem attól függ, hogy hányan vagyunk, hanem attól, van-e bennünk magyarságtudat, magyar lélek, életerő a megmaradásra. Hite és meggyőződése szerint a magyar nemzethez való tartozás nem mérhető semmivel, ezzel születünk, ez bennünk marad, amíg élünk.
Nagyon nagy sikert aratott az Alistáli Művészeti Alapiskola gyermek tánckara lendületes, mindenkit magával ragadó táncukkal, énekükkel. Tóth Domonkos lenyűgöző hatású Trianonról szóló versmondásával mutatkozott be.
A rendezvény Magyarországot hivatalosan képviselő szónoka, Magyarország ausztriai nagykövete, dr. Nagy Andor nagyon szoros kapcsolatot ápol az ausztriai magyarokkal. Külön kiemelte, hogy örömére szolgál, hogy a felvidékiektől egyenes ágon kapott értesüléseket, magyar tanulóktól szerzett szép élményekben részesülhetett.
Hasonlóképpen nyilatkozott dr. Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős államtitkár is, aki szerint Magyarország minden tőle telhető támogatásban részesíti a szórványban élő magyarokat, éljenek akár a Kárpát-medencében, akár a tengeren túl is.
A koszorúzás után a Katona Ágnes vezette, 20 éve működő Nemzetközi Duna Filharmónia hangversenyére került sor a Mária-templomban, ahol Vivaldi és Csajkovszkij műveinek zenei szárnyán repülve élvezhettük, hogy a kultúra, zene összeköt bennünket, legyünk akár Ausztriában, Németóváron, vagy bárhol is a világban. (Molnár Ilona)
***
Ipolyság: A gyászt váltsa fel a nemzeti büszkeség és a magyarságunkhoz való ragaszkodás
Ipolyságon a Csemadok helyi alapszervezete szervezett megemlékezést vasárnap délután a Közép lakótelep parkjában álló kopjafánál. „Nemzeti történelmünket a legmeghatározóbb módon alakító történelmi szituációra emlékezünk és egyben újra felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a békediktátum ellenére megtartjuk magyarságunkat” – fogalmazott köszöntő szavaiban Pálinkás Tibor, a Csemadok Ipolysági Alapszervezete elnöke.
A megemlékezés szónoka Hajdu Ferenc Bence, a Szondy György Gimnázium diákja volt. Szónoklatában röviden kitért a 103 évvel ezelőtti történelmi helyzetre, s ismertette annak a városra gyakorolt kedvezőtlen hatásait.
A mának szóló üzenetként kifejtette: a széthúzás, a kultúra és a nemzetiségek felé mutatott teljes érdektelenség okozza a legnagyobb kihívást a közösségünk számára.
„A mai kor magyar embere elidegenedik a nemzeti szerepvállalástól és inkább szél lengette kalászként hajol oda, ahová a szél veti. Ma már egy maroknyi magyar az, aki Ipolyságon őrzi még azt a bizonyos lángot” – szögezte le.
Mint hozzátette: a trianoni eseményeken változtatni már nem tudunk, de egyet tehetünk, a gyászt váltsa fel a nemzeti büszkeség, a magyarságunkhoz való ragaszkodás, a feltétlen hazaszeretet, a közösségért való munka.
Az irány jó, 2010 óta a június negyedike többé már nem a gyászról és az önostorozásról szól, hanem a nemzeti összetartozásról. A mi feladatunk, hogy a múlt romjain szebb jövőt építsünk nemzetünk számára – hangzott el a megemlékezésen.
A meghitt és méltó megemlékezésen az ipolysági magyar tanintézmények diákjai népdalokat énekeltek, valamint verset szavaltak. Az esemény végén a tisztelet koszorúit helyezték el az önkormányzat és a város magyar intézményeinek és szervezeteinek képviselői.
Végezetül mécsest gyújtottak az emlékező közösség egyes tagjai. (Pásztor Péter)
***
Nánai megemlékezés
Nánán maroknyi kis csapat gyújtotta meg az emlékezés gyertyáit a Trianoni emlékkőnél. A megemlékezésen Hanza Bán Krisztina, a Szövetség MKP-platformjának helyi elnöke, tanítónő Pósa Lajos-versét, Dániel Erzsébet a Csemadok részéről Juhász Gyula versét mondta, Pál Erik az egyházközség részéről pedig egy korabeli imát idézett.
A rendezvényen ha kevesen is, de ott voltak a jövő reménységei, a legkisebbek is szüleikkel.
Imával, a himnusz éneklésével és gyertyagyújtással fejezték be a megemlékezést. (DE)
***
Összetartozás Tánca Komáromban
Június 4-én második alkalommal rendezték meg Komáromban az Összetartozás Tánca rendezvényt, amely civil kezdeményezésként tavaly indult a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége támogatásával, illetve a szlovákiai magyar pártokat tömörítő Szövetség védnöksége alatt. Ezzel kezdődött az Összetartozás városában a Magyarország területeinek 103 évvel ezelőtti igazságtalan elcsatolásáról való megemlékezés. Bővebben ITT olvashatnak a rendezvényről.
***
Nemzeti összetartozás napja Éberhardon
Jelképes helyszínen, Éberhardon, Apponyi Albert végső nyughelyénél tartja évek óta a Csemadok országos nemzeti összetartozás napi rendezvényét. Június 3-án ismét megtelt az Apponyi-kápolna, hogy Apponyi Albert nagysága előtt hajtsanak fejet, és emlékezzenek a gyászos és igazságtalan trianoni szerződés évfordulóján. Bővebben ITT olvashatnak a rendezvényről.
***
Egyházmegyei nap a NÖN jegyében Naprágyon
A Gömöri Református Egyházmegye és a Naprágyi Református Egyházközség 2023. június 3-án szervezte meg a Keresztyén nemzeti összetartozás egyházmegyei napot. Az alkalomra a naprágyi zöldhatáron, a trianoni emlékkőnél került sor.
Itt az egyházközségek, civil szervezetek képviselő elhelyezték a megemlékezés szalagjait. A megjelenteket nt. Rákos Loránt püspökhelyettes, helyi lelkipásztor köszöntötte. A szabadtéri református istentiszteletet nt. Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese tartotta.
A megemlékezésen ünnepi beszédet mondott nt. Demeter Zoltán, Magyarország parlamenti képviselője. Rákos Loránt Levél a trianoniaknak című versét Martinovics János pedagógus tolmácsolta.
Ezt követően a naprágyi parókia udvarán várták a megjelent vendégeket zenés műsorral, a csicseri Kincsem zenekar fellépésével egy kötetlen beszélgetésre, miközben finom ételeket, süteményeket, italokat szolgáltak fel – számolt be közösségi oldalán a gömörszőlősi Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület, akik szintén képviseltették magukat az összejövetelen. (HE)
***
Barton is emlékeztek a 103 évvel ezelőtti tragédiára
A Trianoni békeszerződésnek csúfolt diktátum aláírásának 103. évfordulójára emlékeztek Barton, június 4-én, az összetartozás napján, annál az emlékkőnél, melyet 2020-ban a Memoriae Patrum Honismereti Társulás és Bart község magyarsága állíttatott a századik évfordulóra.
Település a „Trianoni béke” előtt Esztergom vármegyéhez tartozott mint nagyközség, 1655 lakosával, ebből 99% vallotta magát akkor magyarnak. Száz év elteltével az utolsó népszámlálásnál viszont már siralmas adatok láttak napvilágot, 578 főből mára 77% vallja magát magyarnak.
Ezektől vezérelve született meg az emlékkő állításának a gondolata, valamint a megemlékezés a Trianon-kőnél. Az emlékezés szervezését az önkormányzat mellett működő kulturális bizottság vállalta fel, meghirdetve az önkéntes szereplés lehetőségét a falu ifjúsága körében, mivel az iskola már rég megszűnt a településen.
A megemlékezés a nemzeti imánk eléneklésével kezdődött, majd Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című versével folytatódott, Szmolka Dóra előadásában. Ezt követően Bréda Tivadar, a Memoriae Patrum Honismereti Társulás elnöke tartott nemzetébresztő beszédet a megjelenteknek.
Megköszönte mindazoknak, akik valamilyen módon segítették, támogatták, hogy ez a kő ide került és emléket állít.
„Ez a kő, amely mellett most állunk, nem csak azoké, akik támogatták, segítették, hogy ide kerüljön. Ez a kő mindenkié és mindenki számára álljon itt emlékeztetőül és figyelmeztessen bennünket a 103 évvel ezelőtt elkövetett igazságtalanságra, melyet ellenünk követtek el.
De figyelmeztesse azokat is, akik esetleg a beilleszkedés, az alkalmazkodás mellett döntöttek vagy csak csupán érdekből nem állnak mellettünk. Ez a kő bizonyíték legyen az összefogásról, mert az összefogás a közösség ereje. Ez a kő összeköti a múltat a jövővel és arra is figyelmeztet bennünket, hogy őrizzük meg mindazt, amit őseink ránk bíztak. Őrizzük meg a földet, őrizzük meg kultúránkat, őrizzük meg keresztény hitünket”. Majd a folytatásban kiemelte, miért fontos nekünk az összetartozás napja, miért fáj nekünk Trianon.
„Mert fáj nekünk, hogy csak másodrendű polgároknak tekintenek minket, fáj nekünk, amikor a Felvidéket, ahol több mint ezer éve magyarok laknak, ősi szlovák földnek nevezik, fáj nekünk, amikor Štúr- vagy Clementis-szobrokkal jelölik határaikat, akiknek a településekhez nincs és nem is volt közük, fáj nekünk, amikor egyre jobban tapasztaljuk azt, amit Jeremiás próféta mondott a babiloni fogság idején „Örökségünk jövevényekre szállt, házaink idegenekre, árvák lettünk és apátlanok”.
Ezért érthető, hogy mi egy olyan hazát szeretnénk, ahol egyenes gerinccel és nem megtűrt kisebbségként, másodrendű állampolgárokként élhetünk. Olyan hazát, ahol nem idegenek diktálnak, hanem a döntéseket mi hozzuk. Mert mi itt voltunk, itt vagyunk, itt leszünk, mert ez a föld a miénk, Felvidék a mi szülőföldünk még akkor is, ha osztoznunk kell rajta. Majd gróf Apponyi Albert kényszerű tudomásvételével fejezte be gondolatait a társulás elnöke: „Önök most megásták Magyarország sírját, de Magyarország ott lesz a temetésén mindazon országoknak, amelyek most itt megásták Magyarország sírját.”
Ezt követően Hubacs Dani előadásában meghallgathattuk Juhász Gyula Trianon című versét, valamint a jelenlévő önkéntes szereplők közösen elszavalták a Szózatot. Az emlékezők a magyarok világhimnusza, a „Halló, magyar” kíséretében helyezték el az emlékezés gyertyáit. Majd befejezésül Szarka Tamás Kézfogás című dalát énekelték kéz a kézben kicsik és nagyok. Az emlékezés színvonalát emelte Vecserka Péter felvidéki tárogatós játéka.
Remélve, hogy a nemzeti ünnepeinkről való megemlékezés, mely az utóbbi években igencsak kimaradt a kis közösség életéből, új erőre kap, ezzel is erősítve a nemzeti öntudatot a településen. Bizakodva, hogy egyszer minden és mindenki a helyére kerül, ahogy azt Wass Albert írta: A világ fölött őrködik a rend s nem vész magja nemes gabonának, de híre sem lesz egykor a csalánnak, az idő lemarja a gyomokat! (BT)
(Felvidék.ma)
