Jelképes helyszínen, Éberhardon, Apponyi Albert végső nyughelyénél tartja évek óta a Csemadok országos nemzeti összetartozás napi rendezvényét. Június 3-án ismét megtelt az Apponyi-kápolna, hogy Apponyi Albert nagysága előtt hajtsanak fejet, és emlékezzenek a gyászos és igazságtalan trianoni szerződés évfordulóján.
Miután felhangzott a Szózat, együtt énekelték azt az emlékezők, majd az Apponyi-kápolnában Kaszás Kornél, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa köszöntötte az emlékezőket, saját példáján szemléltetve a nemzeti összetartozás érzést, hiszen néhány hónapja teljesít szolgálatot a Csemadokban magyarországiként, és úgy érzi, nem számít, ki honnan jött, az a lényeg, mit érzünk a szívünkben.
Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó Apponyi Albert végső nyughelyénél a politikus nagyságát emelte ki, szólt arról, hogy
Apponyi kisebbségvédelem terén tett lépései ma is időszerűek lennének.
Többször jelölték Nobel-békedíjra, sajnos egyszer sem kapta meg.
Magyarország a lelkünk
A főtanácsadó beszéde után Zsidó János nyékvárkonyi, korábban éberhardi esperesplébános és György András somorjai református lelkész mondtak imát.
György András igehirdetésében saját példát hozott, ő ugyanis a Szovjetunióban született, mint mondta, arra nevelték, hogy szovjet katona lesz, az ő korosztályuk el sem tudta képzelni, amit az idősebbek reméltek, hogy az a monstrum egyszer összeomlik, és megtörtént. Tizenévesen jött el számára a megvilágosodás, azóta tudja, Magyarország ott van, ahol ő van, mivel azt magunkban hordozzuk és mindez nem jelent revíziót sem, csak egy érzést.
György András úgy érzi, a nemzeti összetartozás napja az Istennel való összetartozás napja is.
Zsidó János prédikációjában kitért arra, Isten népe vagyunk, ennek köszönhetjük, hogy még mindig itt élhetünk és létezhetünk. A magyarság rengetek tudóst, szentet adott a világnak, akik jobbá tették azt. A nemzeti összetartozás azt is jelenti, hogy egymásban azt keressük, ami összeköt, nem azt, ami elválaszt. Ha megfogjuk egymás kezét, sikeresek lehetünk, és ez erőt adhat a jövőre nézve is. Ugyan nem vagyunk egyformák, hiszen mások a problémáink a határ két oldalán, de mégis összetartozik a magyarság.
Az ökumenikus istentisztelet után a Reiter duó zenélt, akik Apponyi Albert tiszteletére komponált dallamokat is megszólaltattak. A koszorúzás után felhangzottak nemzeti himnuszaink, a Boldogasszony anyánk, a Tebenned bíztunk, majd Kölcsey Ferenc Himnusza is.
A templomból az emlékezők a kultúrházba mentek, ahol Valacsai Edit polgármester mondott köszöntőt, amelyben kitért arra is, büszkék Apponyi Albertre. Az emléknapon elfelejtjük a határokat és büszkék vagyunk a múltunkra, amiből építkezni tudunk, amiből erőt tudunk meríteni.
Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke köszöntőjében elmondta: emlékeznünk kell a 103 évvel ezelőtti szégyenteljes eseményre, de köszönetet is kell mondanunk, hogy a magyar országgyűlés felismerte, az emléknap többet jelenthet, mint a kesergés, ezért született meg a döntés arról, hogy június 4-e legyen a nemzeti összetartozás napja, aminek köszönhetően mindannyian érezzük, a nemzet összetartozik.
A legigazságtalanabb szerződés
Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke, miniszterelnöki főtanácsadó történelmi kitekintőjében emlékeztetett rá, hogy 1920. június 4-én 16,32 perckor írták alá a szerződést, amely megpecsételte Magyarország sorsát, s valószínűleg bele sem gondoltak a nagyhatalmak, mit tettek ezzel az országgal, területe kétharmadát elvették, lakosainak száma 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. Ez a világ legigazságtalanabb döntése volt – véli Szili Katalin.
A miniszterelnöki főtanácsadó kifejtette: a kétezres évek elején született meg a döntés, hogy előre kell tekinteni, nem a múlton keseregni, ennek rendelték alá a nemzetpolitikát is.
Tudatosítani kell ugyanakkor, hogy a nemzet és az állampolgárság nem egyet jelent.
Szili Katalin köszönetet mondott a Csemadok tevékenységéért is, hiszen a Csemadok a gerince a felvidéki magyarságnak, egy sziklára épített intézmény, amelynek az itteni magyarok a megmaradásukat is köszönhetik. Beszéde végén Szili Katalin kitért arra is, hogy a felvidéki magyarságot szeptember végén fontos megmérettetés várja, és jó lenne, ha a magyarságnak lenne képviselete, hogy a döntéshozatalban részt tudjon venni a magyarság képviselete is.
Schwarczwölder Ádám, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár munkatársa Nemzetünk traumája – Trianon 103 év távlatából címmel tartott előadást. A történész kiemelte, sokszor megcsonkították országunkat, gondoljunk csak a török korra, ugyanakkor őseink mindig tisztában voltak azzal, hogy ez átmeneti állapot, ám sajnos a huszadik század tragédiái után ebben nem lehetünk biztosak. Mint mondta: sokan híresztelték, Trianonban száz évre írták alá a szerződést, így az lejárt, de sajnos ma a második világháborút lezáró párizsi béke van életben, ami a trianoni határokat jóváhagyta, egy kis korrekcióval, Csehszlovákia javára.
Tönkretették a gazdasági fejlődést
Az első világháborút lezáró békerendszer kapcsán Schwarczwölder Ádám elmondta, az antanthatalmak célja az volt, hogy Németországot meggyengítsék, hogy ne legyen számottevő európai tényező, és mindenkit, aki a szövetségese volt, súlyosan büntettek, a leginkább Magyarországot. A történelmi Magyarország nemcsak politikai egység volt, hanem gazdasági is, az ország feldarabolásával évtizedekig visszavetették a régió gazdasági fejlődését is.
A történelmi előadás után népdalcsokrot és megzenésített verseket hallott a közönség a budapesti Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium diákjainak előadásában. A Kárpát-medencei barangolás című előadásban közismert népdalokat adtak elő a fiatalok, valamint többek között Petőfi Sándor megzenésített verseit is, amelyeket a Petőfi Sándor-emlékév kapcsán zenésítettek meg.
A jelenlévő emlékezők megtekintették a tehetséges hegysúri Szeif Gujber Gabriella festményeit is, amelyeken megjelennek barangolásainak képei is, szívesen túrázik ugyanis és az ottani hangulatokat festi meg, ezzel a Kárpát-medence szépségeit is ábrázolja a festő.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
