Tata Város Önkormányzata nemzeti lobogót adományozott Szőgyén közösségének

A Szőgyén Öröksége Társulás hatodik alkalommal szervezete meg a nyitott templomok napját, amikor egész napos program várta a keresztény-nemzeti kultúra értékeinek méltatóit. A nap egyik fénypontja volt az ajándékozási szertartás, amikor a Tatáról érkezett nemzeti lobogót Michl József polgármester átadta a testvértelepülés, Szőgyén közösségének.

A Farkas Zsolt esperesplébános által celebrált szentmise keretében került sor a címeres, angyalos lobogó felszentelésére, melyet cserkészek vittek be a Nagyboldogasszony-templomba, Michl József tatai és Méri Szabolcs szőgyéni polgármesterek kíséretében.

A nemzeti jelkép felszentelése után Zsolt atya a nap programjaként jelen lévő Szent Korona hiteles másolatához érintette az ajándékozott lobogót. A templomba kihelyezett Szent Kereszt- és a Szent István-ereklyékhez való érintés ugyancsak növelni kívánta a lobogó eszmei értékét, mielőtt az a magasba emelkedett.

Tata és Szőgyén barátsága, testvérisége, több mint negyed évszázadra, huszonhat évre tekint vissza a testvértelepülési szerződés szerinti hivatalos rangra emelés időpontja alapján. A kapcsolat azonban régebbi eredetű és a felvidéki magyarság megpróbáltatásaihoz kapcsolódik.

1948-ban, a felvidéki kitelepítések utolsó szakaszában a Szőgyénből elűzött családok közül sokan találtak új otthonra Tatán és környékén.

A szétszakított családok emlékére áll egy-egy kereszt Szőgyénben és Tatán, mely mára a megbocsátást hirdeti, erősítve a testvériséget és a nemzet összetartozását. Szőgyénben és Tatán, nemzeti ünnepek alkalmával gyakran megállnak közös emlékezésre a kereszt tövében tataiak, szőgyéniek, volt szőgyéniek és azok leszármazottai.

Ezt a kapcsolatot erősíti meg Tata város ajándéka, a szőgyéni Nagyboldogasszony-templomba érkezett nemzeti lobogó.

Michl József, az adományozó testvérváros polgármestere szólt az egybegyűltekhez, kiemelve a keresztény és a nemzeti értékek, a közösségek és a testvériség megtartó erejét. Arra buzdította a hallgatóságot, hogy legyen számunkra kapaszkodó őseink, történelmünk hagyatéka és mindaz, amit elődeinktől örököltünk, akik példát adtak számunkra, miként viseljük el a rosszat és miként örvendjünk méltósággal.

Mindez megtestesül abban a három színben, melyet nemzetünk választott jelképül. Bármikor, bárhol rátekintünk a nemzeti lobogóra, adjon erőt az érzés, hogy van mibe kapaszkodni. Kapaszkodjunk a Jóisten szavába, kapaszkodjunk közösségeinkbe, és kapaszkodjunk nemzetünkbe. Legyünk Istent szerető, egymást segítő, egymást átölelő, megbocsájtó, türelmes testvérek, akik egy hazának, egy nemzetnek vagyunk a tagjai – hangsúlyozta Tata első embere.

Zsolt atya a szentbeszédben a templom nyitottságáról, mindenkit váró kapujáról szólt, mely nemcsak a nyitott templomok napja idején várja a művészetek kedvelőit, hanem mindig és mindenkor.

Elmondta, hogy Isten dicséretéről szólnak a nap programjai, hiszen a kiállításokon, a dalokon, a zenén, a verseken, a filmművészeten keresztül is lehet dicsérni Istent, egészen a programokat záró szentségimádásig és a szentségi áldásig.

A szentmise befejeztével az ünneplő közösség a nemzeti és keresztény jelképekhez járult, hódolva a Szent Kereszt-ereklye, a Szent István-ereklye és a Magyar Szent Korona hiteles másolata előtt, egyben megcsodálva az újonnan felszentelt nemzeti lobogót.

(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)