Szent Mária Magdolna liturgikus ünnepét július 22-én üli a katolikus egyház. Az Újszövetségben Mária Magdolna, Mária Magdaléna, vagy a Magdalából való Mária néven ismert.
Mint az Úr feltámadásának első tanúját, már az egyházatyák is az „apostolok apostolának“ (apostola apostolorum) nevezték, és 2016 óta a liturgikus naptárban is úgy szerepel, mint aki egyenrangú a férfi apostolokkal.
A megtérő bűnös nők, a félrevezetettek, az orvosok és gyógyszerészek, a haldoklók, a foglyok, a borászok, a fodrászok és a parfümkészítők védőszentjeként emlékezik rá a katolikus egyház, valamint az ortodox és az anglikán egyház.
Az evangéliumok összesen hét alkalommal említik Jézus különböző női kísérőinek neveit. A felsorolások közül hat Mária Magdolnát említi elsőként, a hetedik bejegyzés Jézus anyját helyezi a sor elejére, míg másutt Mária Magdolna egyedül szerepel.
A Jézussal való kapcsolatában Máriát úgy mutatják be, mint a nő, aki „gondoskodott róla”.
A négy evangélium pontosan megegyezik abban, hogy a Jézus temetése utáni napon Mária Magdolna azok között volt, akik először a sírhoz mentek.
Az utolsó evangéliumi megjelenésekor pedig – Márk és János evangéliumában – ő az, aki először beszél a sírnál a feltámadt Jézussal, de Máté evangéliuma szerint is, amikor Jézus először megjelent, Jézus anyja társaságában ott volt Mária Magdolna is.
A fentieken kívül mindössze még egyetlen megjegyzés szerepel az evangéliumokban, amely Mária Magdolna „lelki betegségére” utal. Ezt a Lukács-féle bemutatásban találjuk. Majd az utalás megismétlődik a feltámadási jelenetben.
A keresztény hagyomány és a népi vallásosság összemosta Mária Magdolna alakját más női alakokkal az evangéliumból, annak a bűnös asszonynak az alakjával, aki Simon farizeus házában „könnyeivel öntözte Jézus lábait, hajával törölgette, majd megcsókolta és megkente kenettel” (Lk 7,38), a Betániából származó Máriával (Jn 11,2), Lázár testvérével.
Az életrajzi adatoknál azonban sokkal fontosabb üzenetet hordoz ennek az asszonynak a személyisége.
Mária Magdolna egészen „kézzelfogható” módon tapasztalhatta, hogy Isten megtöri a gonosz hatalmát. Jézus kiszabadította őt a gonosz hatalmából, s miután mindenható szavával széttörte a bilincset, amivel a gonosz szellem fogva tartotta, meghívta, hogy szegődjön a nyomába, kövesse és szolgálja:
„Ezután bejárta a városokat és falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária, melléknevén Magdalai, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla” (Lk 8,1–3).
Mária Magdolna tehát az asszonyok között volt, akik közvetlenül szolgálták az Urat, elkísérhették őt, s gondoskodhattak róla és apostolairól. Mária Magdolna neve mindig az első helyen szerepel a Jézust kísérő asszonyok között (Lk 8,2, Mk 15,40, 15,47, 16,1, Mt 27,56, 27,61, 28,1, Lk 24,10), akik közelről hallgathatták a Mester tanítását és a Golgotára is elkísérhették az Urat. Sőt, hűségük ezután is töretlen maradt.
A hagyomány szerint 74. július 22-én halt meg Efezusban (ma Törökország) vagy Saint-Maximin-la-Sainte-Baume-ban (Franciaország). Ünnepét a 8-9. században Keleten július 22-én ülték, a nyugati egyházban csak a 12. század után terjedt el a tisztelete.
Mária Magdolnát a képzőművészetben gyakran ábrázolták az elmúlt századok alatt, de az irodalomban, a zenében és a filmvásznon is feltűnik az alakja. Egyes helyen a patakok és források védőszentjeként tisztelik, mert vizük a néphit szerint az ő könnyeiből fakadt.
A néphagyomány szerint Mária Magdolna napja szépségvarázsló, hajvágó leánynap, a szőlősgazdaságokban dologtiltó nap, zivatarhozó nap, esőjével bő veteményt, de rossz dió- és mogyorótermést jósol. Egyes tájegységeken július 22-én sem mosni, sem sütni nem volt jó, és azt tartották, ezen a napon esnie kell az esőnek, mert Mária Magdolna most is siratja bűneit.
Forrás: Wikipédia, Magyar Kurír
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
