Mi kell ahhoz, hogy nemzetünk fennmaradjon? Tesszük fel gyakran a kérdést itt, a Felvidéken, és tesszük fel a kérdést kétszer gyakrabban a szórványban. A magas színvonalú, kiváló minőségű iskolák ennek biztosan az egyik alapjai. A Szenci járásban is tudják, tudjuk ezt. Ennek szellemében tartották meg a Szenc és Vidéke Társulás rendezvényét is, amelyen a Rákóczi Szövetség ösztöndíját is átadták, és köszöntötték az újszülötteket is.
A Szenci járásban már kevesebb, mint tíz százalék az arányunk, már csak két teljes szervezettségű – Fél és Szenc – és egy kisiskola – Hegysúr – várja a magyar tanulókat, de azok, akik ezeket az iskolákat választják, a legjobbat választják gyermeküknek. Mind a három iskola a járás, sőt ki merem mondani, Pozsony megye legjobbjai közé tartozik.
Tehetséges gyerekek
Kedden, szeptember 26-án ünnep volt Szencen, azt ünnepeltük, hogy tehetséges, ügyes tanulóink és nagyszerű pedagógusaink vannak. A Szenc és Vidéke Társulás meghívására megtelt a szenci kultúrház, jöttek szülők, nagyszülők és érdeklődők is, hogy megnézzék, ez alatt a pár hét alatt milyen programot tanultak meg a gyerekek, hiszen minden iskola be is mutatkozott egy rövid programmal, s a felső tagozatos diákok közül is felléptek néhányan. Büszke csodálattal néztük tehetségeinket.
A rendezvényen jelen volt Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke és Nagy János Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár is. Az elsősöket és szüleiket, valamint az újszülötteket köszöntötte Duray Rezső, a Szenc és Vidéke Társulás elnöke és Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke is.
Duray Rezső beszédében kitért arra, hogy Szencen 263 gyermek tanul, Félben 152, Hegysúron csak kisiskola működik, innen ötödik osztálytól Szencre járnak a gyerekek. Kiemelte azt is, hogy ezek az iskolák színvonalasak, felkészült, kitűnő pedagógusok oktatnak és nevelnek ezekben az intézményekben, amelyek tipikus szórványiskolák, több településről járnak az intézményekbe.
Nagy öröm, hogy szeptembertől a szenci iskola a Rákóczi Szövetségnek köszönhetően iskolabuszt is kapott, amelynek üzemeltetője Boldogfa. Mučka Péter polgármester szintén megtisztelte jelenlétével a rendezvényt.
Féli kiállás a magyar oktatásért
Duray Rezső beszédében arról is szólt, hogy 45 évvel ezelőtt a féliek kiálltak a magyar iskoláért. A szülők felépítették az iskolát, amit a hatalom a szlovákoknak akart adni, de a féli szülők és pedagógusok kiálltak az iskola mellett, végül sikerült visszaszerezni az épületet, ennek köszönhetően van ma is magyar tanítási nyelvű iskola Félben.
Csáky Csongor beszéde elején megkérdezte a gyerekektől, örülnek-e annak, hogy végre iskolások, és bizony minden elsős gyermek felemelte a kezét.
Majd kitért arra, örömmel jön Szencre, hiszen a Rákóczi Szövetség alapító-elnöke, Halzl József családja is innen származik, nagyapja az itteni temetőben nyugszik. Minden ősszel jöttek, jönnek Szencre, megköszönni egy olyan döntést, ami egy életre szól.
Legyenek boldog felnőttek
A magyar iskola a magyar jövőről is szól, amit nem lehet elégszer megköszönni, a Rákóczi Szövetség ezt egy jelképes összeggel hálálja meg, amely inkább erkölcsi támogatás. A bankón Szent István király képe látható, ami mögött nagyon sok jóérzésű ember szeretete és tisztelete van. Csáky Csongor köszönetet mondott, hogy az itteni szülők is a magyar oktatást választották. Csáky Csongor azt kívánta, hogy ezekből a gyerekekből boldog felnőttek legyenek. Beszéde végén arra buzdította a választókat, hogy szeptember 30-án is jól döntsenek, mint ahogy tavasszal jól döntöttek, mikor iskolát választottak.
Ünnep a magyar gyerekek találkozója
Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy néhány hét alatt a fellépő tanulók csodálatos műsort tanultak be, ami a pedagógusok elkötelezettségét is mutatja. Ünnep van, mert az a műsor, amit láttunk, amit az elsősök néhány nap alatt, néhány hét alatt megtanultak, azt mutatja, hogy a gyerekek jó kezekben vannak az iskolában.
Bárdos Gyula szerint a szülők nagyon jól döntöttek, mikor az anyanyelvű oktatás mellett tették le a voksukat. A Szenc környéki magyar iskolák jó alapot adtak, a nagyvilágban bátran vállalhatják a volt diákok azt, hogy ezekbe az iskolákba jártak.
Bárdos szerint a keddi rendezvényen több olyan személy is megjelent, aki ezekből az iskolákból indult, büszke magyarságára, és bizonyította rátermettségét.
A Csemadok elnöke köszönetet mondott a magyar államnak és a Rákóczi Szövetségnek is a támogatásért. Ez az összetartozás érzése arra buzdít bennünket, hogy emelt fővel legyünk magyarok, hogy néhány évtized múlva ugyanúgy érezzenek ezek a gyerekek.
Tebenned bíztunk
Nagy János államtitkár beszédében elmondta: „Kicsit faramuci a helyzet, mert első látásra úgy tűnik, mintha én, illetve pontosabban a magyar állam várná el a köszönetet Önöktől, de az az igazság, hogy köszönettel mi tartozunk az anyaországból. Ugyanis támogatást van kinek, van kiknek, van kihez és van kikhez adnunk – ide, Szencre, Félre, Hegysúrra is, 160 kilométerre Budapesttől, 40 kilométerre a magyar államhatártól és 26 kilométerre a pozsonyi koronázótemplomtól. Nagyon örülök, hogy ezt a köszönetemet most személyesen is kinyilváníthatom itt, és megtisztelő számomra, hogy abból a bizonyos kilencezer kézfogásból negyvenet személyesen tudok végrehajtani. Hálásak vagyunk Önöknek, kedves Szülők, hogy gyermekük nevelésében és tanításában esélyt adnak a magyar kultúrának, a magyar nyelvnek és a magyarságnak.“
Nagy János Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár Szenc híres szülöttére is kitért, már csak azért is, mert az ösztöndíjátadó az 54. Szenczi Molnár Albert Napok egyik rendezvénye volt, melynek hivatalos megnyitóját október 6-án tartjuk.
„Végezetül. Volt egy iskolatársam, aki itt, Szencen született. Egy iskolatársam, aki elsőként ültette át Dávid király 150 zsoltárát magyar nyelvre. Egy iskolatársam, akivel sajnos én személyesen sohasem találkozhattam, de ennek egyszerű oka van: a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumába és Diákotthonába én ugyanis 408 évvel később jártam, mint ő. Már bizonyára kitalálták: Szenczi Molnár Albertről van szó. Én emlékszem, hogy amikor Ceauşescu kommunista diktatúrájában betiltották a magyar himnuszt, a romániai magyarok felállva, könnyekig meghatódva és erőt merítve énekelték a 90. zsoltárt, melyet az Önök földije, Szenczi Molnár Albert fordított le. Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, Téged tartottunk hajlékunknak! Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva, Te voltál és Te vagy, erős Isten, És Te megmaradsz minden időben.”
A gyerekek és szüleik átvették az ösztöndíjat és az ajándékokat, de sokkal több volt ez, mint ajándékok átadása, átvétele.
Ahogy Nagy János mondta e sorok írójának, lehet ez egy szórványközösség, de erő van benne. Bízunk abban, hogy ez az erő megmarad, hiszen ha elvesznek a bástyáink, nem lesz, aki megóvja a magyarságot, mi pedig tartozunk annyival Szenczi Molnár Albert zsoltárfordítónak, Farkas Jenő papköltőnek, Csermák József olimpiai bajnoknak és saját őseinknek is, hogy ne hagyjuk szülőföldünket.
(Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
