A Nyugat-európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat Alapítvány „EMLÉKEZZETEK MEG ELÖLJÁRÓITOKRÓL “ címmel négynapos hittudományi tanácskozást tartott – ez alkalommal Piliscsabán. A 2023. augusztus 31. és szeptember 3. közötti rendezvényen a Béthel Evangélikus Missziói Otthonban Békássy N. Albert, a Nyugat-európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat világi elnökének két évtizeddel korábban írt sorai ma is ugyanannyira aktuálisak, mint akkor voltak.
A történelmi előzményekről annyit érdemes tudni, hogy 1945-ben másfél millió magyar került Nyugat-Európába, akik közül húsz esztendeje Ausztriában, Belgiumban, Csehországban, Svájcban, Németországban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában, a skandináv és a balti államokban körülbelül negyedmillió magyar maradt. Közülük mintegy 100 000 a református, de 5–10 százalékuknál nem több, akit magyar gyülekezeteinkhez tartozónak tekinthetnek – írta 2000-es cikkében Békássy N. Albert.
Mondanivalója mára annyiban változott meg, hogy a magyarok száma az elmúlt két évtized alatt nőtt ugyan, ám továbbra is törtet mindenfelé a megállíthatatlan elvilágosodási folyamat. Az 1990-es években bekövetkezett közép-kelet-európai történelmi fordulat megfelelő politikai értékelésével a nyugatra sodródott magyarok helyzetét is megváltoztatta. A nyugat-európai református gyülekezetek törzsgárdája ma már nem „emigráns” menekültekből áll.
Ugyanakkor lassan elfogynak az ’56-osok. Döntő többségük vegyes házasságban él, többnyelvűek. A vezető szerepet vállaló törzsgárda ma a nyolcvanas évek erdélyi menekülőiből áll. Ugyanakkor igaz, hogy az erdélyiek „kirajzását” a lényegesen kisebb nagyságrendű jugoszláviai magyarok követték. Külön csoportot képviselnek a külföldön gyermekvigyázást vállaló ún. „au pair” fiatalok, akik jó, ha egy évig kitartanak gyülekezeti közösségeikben.
Növekszik a hosszabb-rövidebb ideig közöttünk tartózkodó magyar műszaki fiatalok, illetve egyetemi továbbképzésre érkezők száma is. Ők a nemzetközi nagy cégek vonzásában meghatározott feladatkör ellátására érkeznek. Nincs vallásos hátterük – ha van, akkor pedig hiányos. Az állandó jelleggel itt élőkhöz nem kötődnek, egyházi és egyesületi rendezvényeiken csak véletlenszerűen bukkannak fel. Főként interneten tartják a kapcsolatot egymással, az otthoniakkal és csak elvétve velük, de anyanyelvi óvodai foglalkozásaik zömét ők adják.
Békássy N. Albert Piliscsabán azt is elmondta, hogy továbbra is fokozott emberhiánnyal küzdenek. Igaz, most arra számítanak, hogy helyzetükön némileg segít, hogy Budapesten másfél hónapja a Nyugat-európai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat a Nyugat-európai Magyar Protestáns Gyülekezetek Szövetségével együtt csatlakozott a Magyar Református Egyházhoz.
A 80 éves múlttal rendelkező nyugat-európai református szórvány így – miként az 2023. szeptember 3-i zárónyilatkozatukban is szerepel – „visszailleszkedett a magyar tömbreformátusság kebelébe és ezzel új fejezetet nyitott a keresztyénség feladatairól és diaszpóra szolgálat módozatairól.”
A Magyar Református Egyházat Piliscsabán Ódor Balázs és Czanik András képviselte. Fabiny Tamás, a Magyar Evangélikus Egyház elnök püspöke egy közös áhítaton üdvözölte a résztvevőket.
A megnyitó áhítaton Rácz Ervin Lajos, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület generális direktora szolgálatát követően dr. Fürjes Zoltán helyettes államtitkár hangsúlyozta a magyar kormány egyháztámogató elkötelezettségét. Szerinte az európai szórványban magyar lelki közösség nem épülhet a Kárpát-medencei egyházak egyetértése és külmissziós felelősség vállalása nélkül.
A zárónyilatkozat megfogalmazása szerint: „Hisszük, hogy érdemes magyarként megmaradnunk nemcsak a Kárpát-medence földrajzi széttagoltságában megkérdőjelezett haza számára, de a nagyvilág bármely pontján is, ahol tisztességet szerzünk annak az egyetemes – és ökumenikus szellemi hazának, amelyet egységes lelki közösségként magyarságunk képvisel. A missziói egyház elvét alkalmazva – mely sokfelé a világon külhoni egyházként szolgál – úgy fogalmazunk, hogy minden egyes gyülekezetünk földi konzulátusa ennek a lelki országnak. Minden magyar református gyülekezet, amíg benne tisztán hirdetik az Igét és komolyan megtartják Isten országa rendjét: hivatali állomása Isten országának. Lényegtelen, hogy márványból épült templomokban vagy éppen egyszerű, fehérre meszelt szobákban hangzik az Ige, de magyarul akár püspökök vagy éppen az Úristen palástos közlegényei szolgálatával. De központi a tét és vakmerő a remény: a magyar fennmaradás, amikor néhány szegény bűnös magyar hallgatja egy szegény bűnös ember bizonyságtételét.”
A hittudományi tanácskozások eddigi hagyományainak megfelelően szeptember 1-én történelmi visszatekintésre is sor került. Ez alkalommal Gecse Géza történész tekintette át Magyarország utóbbi 100 éves történelmét, kiemelve, hogy a magyar történelmi tudat változatlanul nehéz helyzetben van nemcsak a közelmúlt, hanem mind az első, mind pedig a második világháború történetével kapcsolatban. A Trianon-problematika az, ami továbbra is dominál. A második világháború során az 1944-es esztendő az, ami Horthy Miklós kormányzó szerepével kapcsolatos vitákat uralja. Furcsa ellentmondások is előfordulnak. Magyarországon 1945-öt követően négy miniszterelnököt végeztek ki, miközben Edmund Veesenmayert, aki 1944-ben Magyarországon a Harmadik Birodalom teljhatalmú magyarországi megbízottja volt, ezekben a népbírósági perekben csupán tanúként hallgatták ki. Húsz évet kapott, aminek Németországban csupán a töredékét ülte le, majd 1977-ben ágyban és párnák közt halt meg, pedig a hatalma nagyobb volt Magyarországon, mint Magyarország kormányzójának, miniszterelnökeinek és minisztereinek együttvéve. Ez persze felveti azt a kérdést, hogy van-e igazság a történelemben? Van, amikor igen és van, amikor nincs. De Gecse megemlékezett a magyar polgári ellenállás ártatlanul elítélt ellenállóiról, illetve kitért a Kádár-féle Quisling rendszer brutális és puhább időszakainak az ismertetésére is.
Dr. Hegedűs Lóránt, a Károli Református Egyetemet alapító néhai püspökének szolgálatát fia és leánya értékelte. Ugye az ma már nem biztos, hogy mindenkinek feltűnik, hogy bár a két világháború között Magyarországnak Horthy Miklós személyében református államfője volt, de a Református Egyháznak nem volt egyeteme.
Piliscsabán Lányi Gábor János, a Károli Egyetem Hittudományi kar docense foglalkozott a nyugati magyar reformátusok gondozásának feladataival, valamint a lelkészképzés felelősségével. A „Teremtőjéhez egy esztendeje hazatért” sok évtizedes titkárukról emlékezett meg Urbán Ákos, a Hollandiai Magyar Szövetség elnöke.
A Vezetőségi Tanácskozás a szervezet jelenével és jövőbeni terveikkel is foglalkozott az egész napos közgyűlésen. Képes beszámoló hangzott el a párizsi gyülekezet 95 éves fennállásának 2022 novemberi megünnepléséről, amelyen a rendezvény anyagi támogatásáért köszönetet mondtak a Magyar Református Egyháznak. Kacsó Géza és Mészár István a Kárpátalján élő református magyarok háború sújtotta sorsáról számoltak be.
Elkötelezett és folyamatos jövőbeni szolgálat mellett sorra vették továbbá a többi gyülekezetük helyzetét, valamint körvonalazták a nyugat-európai magyar gyülekezetek további feladatait is.
A tanácskozás úrvacsorás záró istentiszteletén vasárnap Kolumbán Vilmos kolozsvári református püspökhelyettes szolgált.
(Aspektus/Felvidék.ma)
