November 16-án (csütörtökön) mutatja be a Komáromi Jókai Színház Tasnádi István Hapcikirály című mesejátékát, amely Lázár Ervin azonos című, népmesei motívumokon alapuló meséje nyomán született.
A darabhoz Szirtes Edina Mókus írt zenét. Rendezte: Lőrincz Zsuzsa, a székesfehérvári Vörösmarty Színház ügyvezetője. Az elődás a Komáromi Jókai Színház, a székesfehérvári Vörösmarty Színház és a Ziránó Színház közös produkciója.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hipochonder, betegségtudatos király, aki megpróbálta távol tartani magától még a kórság gondolatát is. Tette ezt úgy, ahogy a mesékben a királyok szokták: ostobán, mások kárára, romboló módon. És ahogy ez a mesékben szokás, egyszer csak mégis megérkezett hozzá az, amitől a legjobban félt: a nátha.
A király gyógyulni akar, de a gyógyulás eszközei ugyanazok: önzés, erőszak, mások eltiprása. A király elmagányosodik, az ország kihal. Még szerencse, hogy a mesékben a királyok mellett vannak udvari bolondok, akiket azért fizetnek, hogy megmondják az igazat, és szembesítsék az uralkodót döntései következményeivel. A mesé(k)ben ilyenkor a morcos uralkodó eltűnődik a bolond beszéden, és megfordítja az eseményeket.
Lázár Ervin Hapcikirály című meséjéből Tasnádi István írt nagyon szellemes, könnyed színpadi játékot, mely görbe tükröt tart társadalmunknak. Szirtes Edina Mókus zenéje pedig magasba emeli ezt a bohóctréfát: az egyszerűnek tűnő színpadi helyzetek a zene által kapnak még nagyobb dinamikát, lendületet. Együtt van minden: történet, dallam, gesztus, látvány. Totális színházi élmény a legkisebb nézőknek.
„Odahaza, Székesfehérváron sok nevelési programot viszek vagy koordinálok, ez egyfajta mániám. Minden elő- és utófoglalkozás nagyon fontos – emelte ki Lőrincz Zsuzsa, az előadás rendezője. – Érdemes átbeszélni a gyerekekkel, mire számíthatnak a színházban, illetve később azt, mit láttak a színpadon. Világos, hogy nem a sztori a legnagyobb élmény, hanem az, hogy miként történik meg. Persze nem baj, ha a gyerekek ismerik a történetet, hiszen a Hapcikirálynak több népmesei változata is van, például az Adj isten egészségére! vagy A csillagszemű juhász; Lázár Ervin ezek alapján írta meg a meséjét, amihez aztán Tasnádi István még hozzátette a magáét. Nyugodtan meg lehet beszélni a gyerekekkel, mit jelent, ha zsarnok király uralkodik egy országban, mi a bolond szerepe a mesékben, milyen a viszony király és bolond, király és udvaroncok, király és nép között…
-
- Fotó: Dömötör Ede
-
- Fotó: Dömötör Ede
Az is mindig érdekes téma, hogy a színház hogyan működik, milyen jeleket, eszközöket használ. A mi előadásunk kifejezetten összművészeti produkció: nagyon sok benne a zene, a színészek különféle hangszereken játszanak, emellett különböző technikával megvalósított árnyjátékos jeleneteket fűztünk bele – élő testes, bábos, tárgyanimációs őrületet. A fényekkel nagyon szépen lehet festeni a díszletet, izgalmas képeket teremtve. Mindeközben az egésznek van egy nagyon felszabadult, karikírozott mesei játékvilága. Erre várjuk a gyerekeket, a szülőket és a pedagógusokat.”
(Sajtóközlemény/Felvidék.ma)
