November 12-én, vasárnap „A magyar szentek és boldogok emléknapja” előtti napon a lévai Szent Mihály arkangyal-plébániatemplomban az aznapi szentmisén magyar szentjeinkről, boldogjainkról és vértanúinkról emlékeztek meg a helyi magyar hívek.
A szentmise előtt a Lévai Szent László Kör tagjai a miseasztalra helyezték a körnek a 2022. július 29-én a Szent György Lovagrend Budavári Fraternitása által közös ereklyefoglalatba helyezett Szent István- és Szent László-csontereklyéket tartalmazó ereklyetartóját, és a templomba érkező híveknek egy, a magyar szenteket, boldogokat és vértanúkat dicsőítő 23 versszakos ének szövegét nyújtották át.
Péter Ottó ipolysági káplán szentbeszédében az öt okos és öt balga szűzről szóló evangéliumi részletet magyarázva többek között rámutatott: „A példabeszéd emlékeztessen minket arra, hogy életünk minden napján felkészülten várjuk az Úrral való találkozást, amelynek idejét nem ismerjük, bármikor bekövetkezhet. A találkozás ne ítéletünket, hanem üdvösségünket jelentse! Az Úr bármikor szólíthat minket, bármikor megérkezhet. Vannak dolgok, amiket nem tudunk megszerezni az utolsó pillanatban. Egész életünk során szorgalmasan gyűjtenünk kell a jó cselekedetek olaját, hogy a döntő pillanatban elegendő legyen és bejussunk a mennybe.”
Az alábbi gondolatot Sík Sándor Te Deum c. verse alábbi soraival is megerősítette.
„Hogy megtarthattam a hitet
és megfuthattam a kicsik futását
és futva futhatok az Érkező elé
s tán nem kell a városba mennem
ma lámpásomba olajért,
hála legyen!”
Majd Ottó atya megemlékezett a magyar szentek és boldogok emléknapjáról is.
Megtudhattuk, hogy ezen a napon mindazokat ünnepeljük, akiknek ereklyéit a templomokban tiszteljük, magyar földön születtek vagy Magyarországhoz kötődnek, a kanonizált szentek és boldogok mellett azokat is, akiknek nincs külön ünnepük, a hétköznapok ismeretlen hősei, szentjei, vértanúi.
Magyar szentjeink és boldogjaink közös jellemzője, hogy nagyon fontosnak tartották a földi haza sorsát, felelősséget vállaltak és áldozatokat hoztak érte. Életükben és halhatatlanságukban a nemzetért éltek és küzdöttek, s ma is velünk küzdenek.
Ottó atya idézte II.János Pál pápa híressé vált gondolatát:
„Áldott az a nép, melynek vannak szentjei, és amely tiszteli azokat, mert mindenkor áthatja az isteni áldás és szeretet.”
Ottó atya a miseasztalra helyezett ereklyére mutatva, mindenkit biztatott annak szentmise utáni személyes tiszteletére. Kiemelte, hogy szentjeink, boldogjaink és vértanúink példája buzdít, nevel és erőt ad. Ők nemzetünk legnagyobb morális nevelői. A magyar szentek hosszú láncolata több mint ezer éve és megszakítások nélkül folytatódik.
Ottó atya buzdította a gyerekeket, hogy válasszanak a közel 50 magyar vagy magyar származású szentből és boldogból egyet, s ismerjék meg részletesen életét, életpéldáját, hogy abból nemcsak a mindennapokban, de nehéz élethelyzetekben is erőt tudjanak meríteni. Az aznapi evangéliumi részletre visszatérve rámutatott, hogy magyar szentjeink, boldogjaink és vértanúink az olajak a mi személyes lámpásainkba, melynek fénye bevilágítja életünket.
A szentmise végén az ünnepélyes áldás után Vincze László akolitus hívőtársunk fehér kesztyűben vette kézbe az ereklyét, melyet elsőként Ottó atya érintett meg. Majd a hívek hosszú sorban várták, hogy az ereklyéjéhez járulhassanak, s annak megérintésével Szent István és Szent László királyaink szent erejében részesülhessenek.
Az ereklyeérintetés alatt templomi kórusunk Wurczer Péter kántor és Tóth Teréz karnagy vezetésével tanította a híveket a kiosztott éneklapok alapján a magyar szentjeinket, boldogjainkat és vértanúinkat dicsőítő énekre, s közös egymást erősítő éneküktől zengett a lévai plébániatemplom. Sokan kedves szavakkal fejezték ki hálájukat a nem mindennapi lelki élményért.
Ma, az ünnep napján pedig így fohászkodjunk magyar szentjeinkhez, boldogjainkhoz és vértanúinkhoz:
„Árpád-házi Szentek, szent Magyar Királyok,
áldva, kegyelettel gondolunk ma rátok,
virrasztó szemekkel könyörgünk hozzátok,
szent csodáitokkal mentsétek hazánkot,
szétszéledt népünköt, szép Magyarországot.
Isten-verte rosszak Mennyt tagadó bűne!
Mivé lett „Király Úr” ezeréves műve?
Hol Imre erénye? László bátorsága?
Erzsébet jósága – Margit mártirsága… Piroska példája? –
Árpád drága vére.
Áldva néz fel Rátok fel a magas Égbe
mai magyaroknak szétszórt árva népe.
Árpád-házi Szentek, szent Magyar Királyok, áldott ősök sora!
Áldva nézhet rátok, védelemben felnőtt népes Európa.”
(Müller Péter/Felvidék.ma)
