Jó ideje magánkutatást, csendes megfigyelést végzek főként fiatalok, a Z és az Alfa nemzedék tagjai között, akik közé unokáim és osztálytársaik tartoznak. Látom szinte totális függőségüket a digitális eszközöktől, legfőképpen mobiltelefonjuktól. Hallom, amint társaikkal beszélgetnek.
Ugyanígy látom és hallom, amint közlekedési eszközökön egymással kommunikálnak vagy éppen nem, mert amint leülnek, kiugrik zsebükből a mobiltelefon. De nem csak nekik. Amit első hallásra észlelni lehet, az a hallgatás vagy a mérhetetlen káromkodástömeg, ami kizúdul belőlük. Képesek egy perc alatt olyan káromkodási sebességet produkálni, amitől tényleg kiakadok. „És” helyett is a legváltozatosabb cifraságok, a „b—g” még motívumszó is, hogy tovább lökje a társalgás lanyhulását. Nem voltam rest, elkezdtem számlálni. 13-16 évesek mobil- és természetes beszélgetésére koncentráltam. 1 perc alatt legalább 10-12-szer hangzott el a bővített káromkodás lányok, fiúk szájából. Biztosan vannak olyanok, akiknél ez sokkal ritkábban fordul elő, vagy talán egyáltalán. A többségnél sajnos nem ez a helyzet. Aztán hogy miről, az további megfigyelés tárgyát képezheti. – Jól átvertem – mondja nyíltan az egyik fiú, barátnőjére utalva. – Megszívattam őket, mondja a másik utalva szüleire… Nem folytatom. Csak azt érzékeltetem, hogy bizonyára nemcsak én, hanem sokan döbbenten állunk a jövendő nemzedékeinek kommunikációs szokásai, torzulásai, nyelvi szegénysége előtt.
Ha pápa lennék, adnék egy tanítást a lelki, belső önszennyezésről, és a verbális környezetszennyezésről, s az ellenjavallatokról. Hiszen már nemcsak a fiatalok körében terjed e veszélyes jelenség, hanem a médiában, s a felnőttek világában a romlás és a rontás szóvirágai ömlenek (fejtől bűzlik a hal?!). Legszívesebben javasolnék egy káromkodás- és hazudozásmentes szent évet. Nem vagyok pápa, ezért csak a magam módján tudok szót emelni lelkészként, íróként, publicistaként, a magyar irodalmi nyelv szerelmeseként, a jóízű társalkodási nyelv megmentéséért. Ennyit tudok írni: legyen naponta legalább pár káromkodás- és hazugságmentes, hamisságmentes pillanata minden magyarnak!
Gyere le pár szóra a netről!
Addig talán, amíg egymással beszélgetünk, el lehet kerülni a káromkodási sebesség magas fordulatszámát. Ha szülő, nagyszülő szánna gyermekeire, unokáira annyi időt naponta, hogy az élő szó, a fékezett habzású beszéd útján megakaszthatnánk a különben szinte parttalanul áradó önszennyező, emberi környezetszennyező verbális folyamokat. Lehívhatjuk őket a netről valamilyen tanulásukat segítő ajánlattal, közös feladatmegoldásra, vagy fizikai mozgással járó tevékenységre a lakásban, ház körül, boltba menéssel. A minőségi percekért. Amikor ők lesznek a személyes kommunikáció céljai. Akár egy szép szobanövényről, egy virág nyílásáról is szót válthatunk. Tiszta szavakat. Vagy a főzéshez előtanulmányként az anyagok előkészítésébe is bevonhatjuk őket. De ne úgy tegyük ezt, hogy az apuka bemondja: – Gyertek át hozzám, itt a szobányi panorámaképernyőn játszhattok tovább… – Gyere le egy edzés idejéig a netről, egy jól megtervezett hétvégi kirándulásért. Minőségi perceket a Z és Alfa generációknak is! Akár nyelvtanulás, zenetanulás is lehet a kiváltó eszköz, ami a foglalkozás idejére megakasztja az önszennyezés folyamatát.
Keresztyén tartalmú percek hatása – önterápia
Egy ideje elkezdtem olyan párperces összeállításokat készíteni, amelyek egy-egy bibliai idézettel, hozzá csatlakozó rövid gondolatfutammal a gazdag keresztyén gondolkodástörténetből, s imával a 2000 éves imakultúránkból állnak. Van, akinek bejött, van, akinek nem. A hazai keresztyén kultúrában is vannak jó példák, leginkább Pilinszky magas irodalmi és bölcseleti tartalmú hárompercesei. És a különféle bibliaolvasó kalauzok napi lelki kincsei. Nem a netről kell ezeket levadászni, lehet nyomtatott, papíralapon is számosat találni. Nekem évtizedek óta lelki kísérőm, nyelvi, gondolati frissítőm minden napra németül a Losung, a 294. évében járó bibliaolvasó kalauz. Újabban nyelvgyakorlási játékként a római katolikus napi Ige-kalauz, olasz nyelven, a La fedeognigiorno, a Hit minden napra. Ezeket olvasva, majd imacsendben az üzenetek éppen szívenütő részét újra rezonáltatva imámban, jótékony útravalót kapok napi gyűrődésekhez, munkához, Istenre és embertársaimra figyeléshez. Mindenki a maga képére és ízlésére, spirituális igényeihez találhat annyi „ápolási szert”, amennyit csak akar. Csak akarni kell, s ehhez nekünk is le kell jönnünk a netről!
Találj hóvirág-tisztaságú perceket!
Életre szóló tapasztalatom lett a következő. Egy Ulm közeli településen tartózkodtam pár napra egy nyolcfős református családban. Hétvégén azt mondta a tanár édesapa: délután megyünk a templomba, családi hétvégére. Ez aztán tényleg az volt. Egy család, egy kivétellel minden fiú-leány, farmerben, lezserül, de Bibliával és énekeskönyvvel, meg gitárral és mini gyertyákkal. Beszélgetős istentisztelet volt. Az úrasztala előtt körben letelepedve, mindenki, amikor rákerült a sor, meggyújtotta gyertyáját, református létére, ezzel: Jézus a világ világossága, aki utána megy, nem járhat sötétségben. És ki-ki elmondta, mi volt a legnehezebb a héten, milyen örömök érték, kire gondol most éppen. Így egy óra alatt szépen körbement a sor, és aki úgy gondolta, imádkozhatott valakiért, valamiért. Egy óra csend és öntisztító önterápia, csoportterápia. Imaterápia. Próbálja ki, aki teheti. Rendkívül erős közösségteremtő erő, sorsközösséget vállaló nyitottság sarjadt az együttlét után a szívünkben. És már vasárnap vártuk a következő szombatot. Az együttlét szóbeli, verbális tisztasága kihatott egész hetünkre. Illetlen lett volna ilyen élmény pásztortűzénél közönséges, káromló szavakat előhúzni.
Tegnap Budaörsön sétálgatva, megakadt a szemem régi lakásom előtt egy pár hóvirágon. Mára, égi tájolású percekért egy Igét, egy gondolatfutamot és verset osztok meg az Olvasóval. Pár hóvirág tisztaságú percért.
IGE: A tisztának minden tiszta, a tisztátalannak és a hitetlennek pedig semmi sem tiszta, mert romlott az értelmük és a lelkiismeretük (Titusz 1, 15)
IMÁDSÁGOS GONDOLAT: Öröm, ha látom, a hóvirág újra kikel, fehérsége felderít, s mint kedves intő ujj, Isten éltető jókedvére, évenkénti újulásunk lehetőségre utal. Az élet tart, mert Ő így akarja, bármennyi vér, könny kiált az égre. Még nincsen semminek sem vége, mert Ő mindennek értelme, s tart ma még kegyelme. Áldott legyen mindezért az Atya-Fiú-Szentlélek háromszor szent neve. Ámen.
Vers: Hóvirág
Tél eleje, tél közepe:
havas a hegyek teteje,
sehol egy árva virág –
zúzmarás a fán az ág.
Ám télúton egy reggelen,
csoda történik a hegyen:
kibújik a hóvirág,
s megrezzen a fán az ág.
Öröm rezzen ágról ágra:
itt a tavasz nemsokára,
kizöldülnek mind a fák –
Isten hozott, hóvirág!
(Zelk Zoltán, Hóvirág)
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
