Vallja dr. Popély Gyula történész, hozzáfűzve, hogy vezethet több ösvényre is: hatalom kiszolgálása, avagy az igazság keresése. Igen izgalmas párbeszédre, könyvbemutatóra került sor az esztergomi Laskai Osvát Antikváriumban.
A minap dr. Popély Gyula történészprofesszort és Eördögh István egyház- és vallástörténészt hívták meg egy közös találkozóra, beszélgetésre. Ennek apropója volt Jozef Tisóval kapcsolatos kutatásuk, melynek eredményei könyvben is olvashatók.
Mindkét kutató munkájában olyan tényekre világít rá, melyek meghatározták az akkori rövid életű Szlovákia, majd Csehszlovákia, s főleg az ott élő magyarok és zsidók sorsát.
Popély Gyula ismert történészünk a felvidéki magyarság történetének legnagyobb kutatója. Életműve eddig több kötetben jelent meg, a felvidéki magyar sors sorozatban 1914–1945 között, amely még korántsem fejeződött be. Ezen nagymonográfiák egyike, talán legizgalmasabb kötete a TÚSZJÁTSZMÁK (Magyarok Hitler szlovák mintaállamának fogságában), c. könyvben olvasható, melyben kutatásai alapján feltárja a szlovák politikai vezetés leggyalázatosabb időszakát és „eredményeit”, a Tiso–Tuka–Mach trió totalitárius elnyomó politikai rendszerének történéseit, dokumentumait.
Napra pontosan ismerteti hogyan készítette elő a Tiso-kormány a magyar, majd az itt élő zsidóság végítéletét. Popély Gyula a kor egyik legnagyobb drámáját mutatja be a fent említett könyvében.
Említést tett Esterházy János mártírhaláláról, akinek meg kellett halnia hamis vádak miatt, míg a Tiso–Tuka–Mach trióból ez utóbbi bűnöst felmentették a halálbüntetés alól.
Könyvéből az is kiderül, hogy a szlovákiai zsidóság miért viszonyult egyre pozitívabban a Horthy-rendszerhez és általában a magyarsághoz.
Eördögh István egyház- és vallástörténész neve hazai viszonylatban nem igen ismert. Római katolikus lelkészként kezdte pályáját, majd kilenc évig Brazíliában élt, ahol missziós tevékenységet folytatott, egyházközséget alapított, majd Vatikánban levéltáros lett, itt dolgozott 1983 és 1994 között. Ma nyugdíjas egyetemi docensként Esztergomban él.
Vatikáni évei alatt került került kapcsolatba a „magyarfaló” Jozef Tomko szlovák bíborossal, akivel nem éppen felhőtlen volt a kapcsolata, amit egy olaszul megjelent könyve váltott ki, melynek témája, Erdély román megszállása (1916-1920): Olasz és vatikáni levéltári források alapján. Ebből eredt az ellenségeskedés, majd további viták, üldözések sorozata, melynek vége a Szentszék elbocsátó levele lett. 1994-től már a Szegedi Tudományos Egyetemen tanított, és 1995-ben megkapta az egyetemi docens kinevezést.
Levéltári kutatásai alapján rengeteg dokumentum került birtokába, melyekből több könyvet is kiadott.
Legkedvesebb munkái közé sorolja a „JOZEF TISO ÉS A SZLOVÁKIAI HOLOKAUSZT címűt, mely második kiadását élte meg 2023-ban. Első könyvbemutatója a Római Magyar Akadémián volt, és megjelent olasz nyelven is. Társszerzője: Ingrid Graziano olasz szerző, aki azt írja: könyvük Magyarországon még nem ismert, de Európa és Amerika legtöbb egyetemén és könyvtáraiban megtalálható.
A könyv összefoglalójában, s ezen az estén is elmondta: Josef Tiso felelőssége a zsidó és a nemzeti szocializmus többi szlovákiai áldozatainak sorsáért mind a hiteles forrásokból, mind pedig az ideológiai és vallási elfogultságtól mentes szakirodalomból nyilvánvalóan kitűnik. Tiso nyilatkozatai és állásfoglalásai, beleértve mulasztásait és bűnös hallgatásait is kétségtelenül kijelölik helyét a történelemben. Katolikus papi mivolta még csak súlyosbítja ezt az ítéletet, akárcsak a szlovák zsidók holokausztjában játszott szerepét, hiszen neki, mint egyházi embernek tökéletesen tisztában kellett volna lennie a döntés pillanatában az alapelvvel: qui tacet, consentire videtur. (a hallgatás beleegyezésnek számít – VIII. Bonifác pápa) . Tiso volt az, aki beleegyezett az 1938. november 4-i tervbe, amely a zsidókat a Magyarországnak átadásra kerülő területekre kívánta telepíteni, Jozef Falathot bízta meg a végrehajtással. 1939-ben és 1940-ben Tiso nyilvánosan állást foglalt a zsidókérdés „fokozatos megoldása” mellett, amely érzéketlen és álszent módon a zsidók Szlovákiából való eltávolításának „keresztény módjáról” beszélt.
Mint ismeretes (vagy nem): „A szlovák államot megalapító katolikus pap, a hetvenöt évvel ezelőtt, 1947. április 18-án felakasztott Jozef Tiso 1944-ig, 57 éves koráig nem létezett a magyar sajtó számára. Abban kizárólag Tiszó József szerepelt. Szentként tisztelt államalapító, aki megmentette a szlovákok földjét a szétdarabolástól; háborús bűnös, aki Hitler bábjaként kiszolgáltatta a szlovákokat a náciknak és a halálba küldte országa zsidóit. Ez a két felfogás csapott össze a rendszerváltás után az önálló állami létre ébredő Szlovákiában”.(„A pap akit Hitler kergetett az államalapításba” – HVG – Révész Sándor 2022)
Az esztergomi programban a két történész „párosítása” igen jó gondolat volt. A két történész Tisoról és az akkori szlovák állam igazságtalan gaztetteiről szóló kutatásai, dokumentumokkal alátámasztott információi kiegészítették egymást, már amennyire egy kétórás beszélgetésben ezt meg lehet tenni.
Mindkét szerző könyvei beszerezhetőek a szerzőknél, sőt Eördögh István könyvét szlovák fordításban is tervezi kiadni.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
