A Dresszkód: Szecesszió című kiállítás a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeumban a végéhez közeledik. Művelődéstörténeti előadásokkal zárták a tárlatot április 4-én.
A budapesti Iparművészeti Múzeum századfordulós divattörténeti kollekciója, a Dresszkód: Szecesszió című kiállítást 2023. november 23-án nyitották meg Csepregi Noémi kurátori tárlatvezetésével.
Azóta összesen 821 személy tekintette azt meg. A múzeum sajtóosztályának információja szerint csak ehhez a kiállításhoz összesen 16 kísérőrendezvényt szerveztek.
A november 23-án megnyílt kiállítás és a hozzá tartozó kísérőrendezvények bőségesen lefedték az elmúlt hónapokat. A szecesszió divatja, a korszak életvitele és történelmi jelentőségű változásai iránt érdeklődők mindvégig találhattak valami kedvükre való foglalatosságot, (kézműves foglalkozást és egyéb eseményt), melyen akár családtagjaikkal, gyermekeikkel is részt vehettek.
„A legkisebbekkel ringatóztunk, a szépkorúakkal gyönyörű képeket festettünk, készítettünk gyertyákat, ékszereket és ékszerdobozokat, játékbabáinknak ruhát varrtunk, álarcot készítettünk, a múzeumban randiztunk is, fényképtartókat gyártottunk, kipróbáltuk az üvegfestést, könyvjelzőket készítettünk, hangolódtunk a húsvéti ünnepekre, live history alkalmával utaztunk az időben és szakmai előadáson vettünk részt” – tájékoztatta a sajtót Tóth Szilvia, a Gömör-Kishonti Múzeum PR-menedzsere.
A zárórendezvény előadója Budapestről érkezett, Géra Eleonóra, az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének docense, tudományos publikációk szerzője személyében.
Mint a Gömör-Kishonti Múzeum igazgatójától, Kerényi Évától megtudtuk, kutatási területei közé a protestáns egyháztörténet, a 18-19. századi város- és társadalomtörténet, életmód, hétköznapi élet, mentalitás, egészségügy-történet és a nőtörténet tartozik.
Az igazgatónő előárulta, hogy Géra Eleonóra egyengette az ő doktori pályáját is, aki ezúttal A modern nő és a szecesszió című vetített képes előadással érkezett.
Délelőtt a Tompa Mihály Református Gimnázium diákjai, délután a nagyközönség tekinthetett bele a századforduló asszonyainak életmódjába. Az előadásnak a helyszíne is magáért beszélt, hiszen a múzeum a valamikori, Fábry János által alapított felső leányiskolának az épületében volt.
A lányiskolák kitüntett szerephez jutottak az előadásban.
Elmondta, a szecesszió a régi hagyományokkal való szakítást is jelentett, s ez a korabeli nők életében jelentős változást hozott a műveltségükben és az életmódjukban is.
A női szerep a 19. század első felében egyértelműen azt jelentette, hogy a házasságban tud kiteljesedni az élete, saját háztartást vezethet. A neveltetésük azt a célt szolgálta, hogy családanyaként és háziasszonyként álljanak majd helyt.
A reformkorban, az 1840-es években fogalmazódik meg, hogy amellett, hogy férjeiket támogatják a karrierjükben társadalmi szerepük is lehet, s a nő, mint honleány is nagyon fontos, s a nemzetmegtartásban is vannak olyan kötelességei, melyekre fel kell készíteni a magyar nyelv művelése, a hitre nevelés terén.
A szecesszió főképpen a társadalom középső és legfelső rétegét érintő, a polgári társadalomhoz köthető irányzat, amelyben a leánynevelés is új útra tér.
1868-tól a fiúk és lányok tankötelezettsége 6-12 éves kor között volt. 1869-ben megnyílik az első Országos Nőképző Egyesület felsőbb leányiskolája, ami 1875-től államivá válik. 1883-tól a lányok magántanulóként érettségizhetnek fiúgimnáziumokban. 1895-től a lányok jelentkezhetnek a bölcsészettudományi és az orvosi karokra, valamint a gyógyszerészeti fakultásra. 1896-tól bevezetik a nyolcosztályos, érettségit adó leánygimnáziumokat. 1901-ben pedig olyan törvényt hoznak, amelyben kifejezetten megerősítik, hogy az iskoláknak a honleányokat hazaszeretetre kell nevelni.
A Magyar Lányok Tutsek Anna szerkesztésében jelenik meg, s a második világháború kitöréséig meghatározza a magyar családok életét, nagyon népszerű lap, s nagyon sok írása foglalkozik a leányneveléssel, hogy a lányok érettségit, diplomát szerezzenek. A sikeres nőkről tudósításokat közölnek.
Az előadó szólt többek közt az életmódról, a cselédekről, a gyereknevelésről, női munkavállalásokról, a lakberendezésekről.
A lakásokat három szobából rendezték be, melyből az egyik a szalon, amelynek berendezése a család társadalmi hovatartozását, anyagi helyzetét mutatta. Ez a vendégfogadást szolgálta, s a legfontosabb bútordarab az ülőgarnitúra és az ahhoz tartozó asztal volt. A másik szoba az ebédlő, ami időnként vendégszobaként is szolgált. A harmadik pedig a hálószoba, amely egyben gyermekszoba is volt. Majd egyre inkább érvényesült, hogy a legjobb szobát nem szalonnak kell adni, hanem gyermekszobának. Később megjelennek a garzonlakások, s a fürdőszoba vagy teakonyha is.
A szecesszió mélyreható hatást gyakorolt a képzőművészet, az építészet, a belsőépítészet és a tervezés világára. Jellemzői közé tartoznak az organikus, természeti formák, a növényi motívumok, a geometriai minták és a dinamikus vonalak használata, valamint a funkcionalitás és a dekorativitás összekapcsolása.
(Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
