Hetek óta borzolja a felvidéki magyar kedélyeket, s ha nem kezelik időben – hogy a virágcsokor vagy a virgács-e a megfelelőbb módszer, az most más kérdés – akár még a történelmi szintűnek mondogatott szlovák–magyar barátság is megjárhatja. Legalábbis így tűnhet a diplomácia finomságaiban járatlanabbak számára. De mit gondol minderről a szakértő? Tárnok Balázst, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Európa Stratégia Kutatóintézetének vezetőjét faggatták erről a Pátria Rádióban.
„Óriási feladatuk van a jogvédőknek, a szlovákiai magyar politikának és a sajtónak is abban, hogy még kellő időben felhívják arra a figyelmet, hogy ezen tervezetek olyan esetleges módosításokat hajthatnak végre, amelyek a későbbiekben jelentősen korlátozhatják akár a kisebbségi magyar nyelv használatát is – fogalmazott Tárnok Balázs. Szerinte éppen ennek a riadófújásnak volt köszönhető, hogy e kérdések bekerülnek a közbeszédbe, sőt megfelelő politikai szintre emelkedtek. Vagyis nincs szőnyeg alá söprés.
A szakértő világossá tette azt is, hogy
aki ennek a súlyát megpróbálja relativizálni, az nem csinál mást, mint rosszindulatúan és szándékosan maszatol.
Világossá tette még a kisebbségi kormánybiztos is, hogy a kiszivárgott szöveg, noha nem teljesen azonos a konkrét tervezettel, azzal nagyrészt fedik egymást.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az SNS-nek igen komoly nacionalista tradíciói vannak, egyáltalán nem idegenek tőlük tehát a „szlovák nyelv erősítésére tett erőfeszítések”. Ezek a szlogenek a 90-es, majd 2000-es évek elejéről nagyon is ismertek és egyáltalán nem keltenek kellemes érzéseket bennünk.
„A gyakorlatban pontosan tudjuk, hogy ez a kisebbségi nyelvhasználat visszaszorítását eredményezi.
Tehát ilyen értelemben soha nem szabad alábecsülni egy ilyen súlyú törvénynek a tervezett módosítását” – tette egyértelművé a törvény mögötti valós szándékokat Tárnok Balázs.
Garancia-e a garancia
A történet ott lépett szintet, amikor a magyar külügy azonnal reagált a tervezetre, majd pedig Szijjártó Péter személyesen is egyeztetett Peter Žiga megbízott parlamenti elnökkel. Itt Žiga leszögezte, hogy a nyelvtörvény tervezete nem irányul a szlovákiai magyar nemzeti közösség ellen és a szlovák kormány nem tervezi a nemzetiségi status quo felborítását. A magyar külügyminiszter ezt megfelelő garanciának tekinti. Csakhogy…
„Mire tud garancia lenni egy kormányközi egyeztetés? Ha ilyen jók ezek a kapcsolatok, akkor – kérdezhetné valaki – miért kerül elő egyáltalán ilyen javaslat?” – teszi fel a jogos kérdést Tárnok. Hozzátéve:
a kiváló kormányközi kapcsolatok mellett vagy ellenére minden további nélkül létezik és hatályban van az állampolgársági törvény is…
Mondhatni hab a tortán, hogy a nyelvtörvény már a jelenlegi formájában is és emberi és kisebbségi jogi szempontok alapján is kifogásolható módon szűkíti a kisebbségi nyelvhasználatot – vagyis már az is problémás volna, ha ezen nem javítanának, enyhítenének. És ami a nagyon is konkrét gyakorlatot illeti, arra Tárnok Balázs a következőképpen mutatott rá tűpontosan:
„Amikor majd a gyakorlatban elkezdik alkalmazni, akkor a hivatalok és a bíróságok nem elsődlegesen azt fogják figyelembe venni, hogy 2024-ben mit mondott Peter Žiga, milyen politikai vélemények születtek ezzel kapcsolatban, hanem mit mond a normaszöveg”.
Mi a teendő?
Résen kell lenni és figyelni a módosítási folyamat minden egyes elemét. Ebbe beleszólást kell kapjon a felvidéki magyarság politikai érdekképviselete, vagyis a Magyar Szövetség. „Ha valóban fontos a szlovák fél számára a jó szlovák–magyar kapcsolat, és valóban azt szeretnénk elérni, hogy a későbbiekben ez ne érintse, ne korlátozza a szlovákiai magyarok nyelvhasználatát, akkor be kell vonják a szlovákiai magyar jogvédőket és a szlovákiai magyar politikusokat, hogy ők is figyelemmel tudják követni ezt a folyamatot”.
Ez az eddigiek alapján nem így működik. Sem a kisebbségi kormánybiztost nem vonták be a folyamatba – mondván, ez a kulturális tárca hatásköre – sem a magyar érdekképviseletet.
szd/Felvidék.ma
