2024. november 19-én a lévai Reviczky Ház adott otthont a Reviczky Társulás keretében működő Léva és Vidéke Helytörténeti Szakosztály 125. helytörténeti előadásának, amelyet a Lévai Iparos Olvasókör megalakulásának 135. évfordulója alkalmából rendeztek meg.
A téma előadója a szakosztály vezetője, Müller Péter volt, aki bevezetőjében elmondta, hogy Léván valamikor négy egylet rendelkezett saját székházzal (a Lévai Casinó, a Lévai Katolikus Kör, a Lévai Keresztény Munkásegylet és a Lévai Iparos Olvasókör), melyek közül sajnos ma már csak egy áll, a Lévai Iparos Olvasóköré, a mai Reviczky Ház, melyben 2000-től a Reviczky Társulás fejti ki kultúrtevékenységét.
Majd számos kordokumentummal illusztrálva vázolta fel a Lévai Iparos Olvasókör gazdag történetét, abban a városban, melynek földrajzi helyzete a kereskedelmet és az ipart tette lakosságának fő tevékenységévé.
Történelmi bevezetőjében az előadó felvázolta az 1872-es ipartörvény rendelkezéseit, melyek országos és helyi szinten is megszüntették a gazdag múlttal rendelkező céheket, azok hagyományait. A céhek helyett a lévai iparosoknak is ipartársulatokba kellett szerveződniük, akik tanoncaik számára csakhamar megalakították a keresztény szellemű Lévai Katolikus Legényegyletet, melyben a céhek nevelő hatása alól kikerült tanoncok szabadidejének tartalmas eltöltését és további nevelését igyekezték biztosítani. Idővel az ipartestületeken kívül a felnőtt lévai iparosok a Lévai Iparos Olvasókörbe tömörültek.
A kör megalapításának eszméjét Pigler István, a csizmadia-ipartársulat elnöke és Jaross Ferenc lévai tanító, kultúrmunkás, közéleti szereplő vetették fel. Utóbbi dolgozta ki a kör első alapszabályát. 1889 őszén 112 lelkes taggal alakult meg a Lévai Iparos Olvasókör. Rendezvényeiket kezdetben az„Oroszlán” városi vendéglőben tartották, majd 1891-től a lévai Boleman-házban béreltek helységeket. A kör első elnöke Rácz János, alelnöke Firtusz Mihály és igazgatója Fogler Lajos voltak. 1891-ben szakmába vágó könyvekkel és a szépirodalom remekeivel megalapították saját könyvtárukat, ahova 16 napi- és hetilapot is rendeltek, mindezt a tagok folyamatos művelődését biztosítva. Még ebben az évben egy tekeasztalt vásároltak, és elindították a felolvasóestek sorozatát, melyek műsorában a felolvasáson kívül az ének, a szavalat és a zene is helyet kapott.
A körnek 1893-ban már 171 tagja volt, amit a következő évben a Lévai Katolikus Kör megalakulása kissé visszavetett. Ebben az évben Pigler István lett az elnök. 1895-ben Farkas Ákos tanító vezetésével 24 taggal megalakult a kör dalárdája, amely fél év múlva már nyilvános előadásokon is szerepelt, s mint első iparos dalárda igen jelentős eredményeket ért el. A kör műkedvelő tagjai számos színdarabot mutattak be, jó néhány bevételét szegény sorsú diákok és tanoncok megsegítésére fordították. Köveskuti Jenő, a lévai tanítóképző volt igazgatója pedig a kör tagjainak nagy érdeklődése mellett egész éven át hetenként kétszer iparügyi szakelőadást tartott. A kör a munkáikból rendezett gyakori munkakiállítások szervezésével ösztönözte a tanoncokat és népszerűsítette az ipart az ifjúság körében.
Az előadó, Müller Péter
A kör töretlen fejlődését az I. világháború, majd az 1919-es csehszlovák impériumváltás törte meg. 1919. július 16-án, felsőbb parancsra a kör Boleman-házbeli összes helyiségét a cseh katonaságnak kellett átadni. A kör tagjai a berendezés és a könyvtár megőrzését otthonaikban vállalták. A nehéz helyzetre való tekintettel 1920 decemberéig szünetelt a kör tevékenysége, majd a Lévai Katolikus Kör két helységét adta bérbe a Lévai Iparos Olvasókörnek. A nagy múltú Lévai Iparos Kör a megpróbáltatások ellenére elég erősnek érezte magát, hogy újra saját otthona legyen. Az 1925. június 25-i rendkívüli közgyűlés elhatározta a kör egy saját székházának megvételét, az akkori Honvéd utca 28-as szám alatt. E célból 1000 darab adóslevélrészvényt bocsátott ki, melyből még a közgyűlésen 100 darabot azonnal le is jegyeztek. Az augusztus 17-i közgyűlésen bejelentették, hogy az Ondrejkovics testvérek néhai fivérük, Ondrejkovics Lajos emlékére a székház alapjának javára 5000 Kč-t adományoznak. Továbbá a lévai asztalos, lakatos és bádogos ipartársulat az általuk megrendezett szüreti mulatság jövedelméből 1000 Kč-t szavazott meg a kör házalapja javára. Frasch József, a Lévai Iparos Olvasókör legendás elnöke a ház megvásárlásához 68 000 Kč összegű kölcsönnel járult hozzá.
A sok szorgos és önzetlen iparos munkáját követően a székház felavatásának lélekemelő ünnepsége az 1929. szeptember 8-i díszközgyűlés keretében zajlott le. Ez a nagy esemény újabb lökést adott a kör további fejlődésének, hiszen 1930-ban a tagság létszáma meghaladta a 300-at, majd megalakult az önképzőkör és a lévai iparos ifjakból álló cserkészcsapat is. 1933-ban a Lévai Iparos Olvasókör helyiségeiben nyert elhelyezést az iparos tanoncotthon, a magyar cserkészifjúság, valamint az egyesület kölcsönkönyvtára is. A kör akkori ingatlanját a ház és a mögötte elterülő nagy kert képezte. Az 1935-ös év további fejlődést hozott a kör életében. Ekkor ugyanis a lévai Juventus Sport Club vezetősége olyan kérelemmel fordult a Lévai Iparos Olvasókör vezetőségéhez, hogy az annak tulajdonát képző kertben egy 16 méter hosszú és 7 méter széles termet építhessen a sportklub saját költségén, és azt 10 évig sporttevékenységére használhassa. A szerződés értelmében ezen idő letelte után az épület átkerül a Lévai Iparos Olvasókör tulajdonába. (S ez az épület ma a lévai Reviczky Ház színpaddal rendelkező közösségi nagyterme.) Pár évre rá épült a kert megmaradt részén a tekepálya is, ugyanis a kör tagjai a tekézés nagy szerelmesei voltak.
1939-ben, a Lévai Iparos Olvasókör 50. jubileumi évében megépült a kör székházában saját színpada, és az egyesület felszentelte zászlaját is. Ekkor a kör több mint 300 lelkes tagot számlált, a tulajdonát képző székház minimális becslések szerint 30 000 aranypengő értéket képviselt, a leltári készletek 6000 aranypengő értékre rúgtak, és a könyvtár ezer köteten felüli volt. Frasch József több mint két évtizedes elnökségét követően a kör további elnökei voltak: Vida Jónás, Prachár István, majd a Lévai Iparos Olvasó Kör utolsó elnökének 1944. márciusa elején Brnák Józsefet választották meg.
Csoportkép Frasch József leszármazottaival
A kör további fejlődését az II. világháború és azt követő események törték derékba. 1944 decembere után három hónapig állt a front Léván. A várost teljesen kiüríttette a szovjet katonaság, a lévaiakat Ipolyság környékére evakuálták. Ebben az időszakban sok kárt szenvedtek Léva épületeinek, lakóházainak otthon maradt berendezései, tárgyai, sok-sok lévai emlék ekkor veszett oda. Így volt ez a Lévai Iparos Olvasókör székházával és berendezésével is. Sajnos a javításra már nem kerülhetett sor, mert a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 25-én kiadott 51/1945 sz., az egyesületek létrehozását és feloszlatását szabályozó rendelete
a Magyarországtól Csehszlovákiához visszacsatolt területen valamennyi magyar egyletet feloszlatta. A járási szervek, majd Léva város közigazgatási bizottságának határozata értelmében 1946 áprilisában 17 lévai magyar szervezet ingó és ingatlan vagyonának lefoglalásán túl, a 7 ingatlan vagyonnal rendelkező szervezethez, köztük a Lévai Iparos Olvasókörhöz is állami biztost (správca) neveztek ki. A kör gazdag könyvtára egy részét a tagok mentették meg, nagyobbik részének sorsa ismeretlen. Mindeddig ismeretlen a kör emlékeinek holléte. A kör egyetlen szép tablóját őrzi csupán ma is a Barsi Múzeum.
Az 1948-as csehszlovákiai kommunista hatalomátvétel után a kör már amúgy is elkobzott vagyonát államosították. Így veszett oda a sok lelkes lévai magyar iparos adományaiból megvásárolt és átalakított, több tízezer csehszlovák koronát, illetve aranypengőt érő székház. A kör a mai napig nem újította fel tevékenységét.
Az 1950-es években a kör elkobzott székháza az alapiskolás tanulóifjúság délutáni napközi otthonaként szolgált. Majd 1989-ig az épület nagyterme, a lévai Družba – Barátság kultúrotthon mellett, a város kis kultúrházaként szolgált. 1989 után az ingatlanban magán nyelviskola működött, majd 2000-ben eladásra kínálták.
Az előadás közönsége
2000. szeptember 20-án dr. Halzl Józsefnek, a Rákóczi Szövetség elnökének, dr. Kun Ferencz alelnöknek és Lukács Ferencnek, a szövetség pénzügyi titkárának hathatós támogatása mellett és Újváry László kitartó munkájának köszönhetően az Illyés Közalapítvány és a Rákóczi Szövetség segítségével sikerült megvásárolni az épületet – a lévai magyar iparosok valamikori otthonát – melyben azóta a lévai Reviczky Társulás szolgálja az egyetemes és helyi magyar kultúrát.
A lelkes hallgatóság, melyben helyet foglaltak Frasch József, a Lévai Iparos Olvasókör legendás elnöke leszármazottai is, nagy tapssal jutalmazta a tartalmas előadást és a kiterjedt kutatómunkát végzett előadót. Az előadást követően egy közös csoportkép is készült, majd kötetlen beszélgetés alakult ki a jelenlevők között. Felidézték a kör valamikori tagjaival, a kör székházával kapcsolatos személyes emlékeiket, élményeiket, számos új információval szolgálva az előadónak.
Fotók: Ševeček Judit, Müller Éva
