„Éljen a magyar szabadság, éljen a gyarapodó felvidéki közösség”

Ünnepi hangulatban emlékeztek meg Komáromban is az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 178. évfordulójáról. Komárom különleges helyet foglal el a szabadságharc történetében: a várat Klapka György vezetésével a végsőkig védték a honvédek, s a város a magyar ellenállás egyik központjává vált. Nem mellesleg ez a település Jókai Mór szülővárosa is, akinek alakja és öröksége ma is szorosan összefonódik a márciusi forradalom emlékével.

A március 15-i délutáni rendezvénynek elsőként a Duna Menti Múzeum előtt álló Jókai Mór-szobor adott méltó keretet. A koszorúzás előtt Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke mondott ünnepi beszédet.

Beszéde elején a történelmi emlékezet és a nemzeti ünnepek jelentőségéről szólt. Mint fogalmazott, a magyar történelem évezredes múltja azt bizonyítja, hogy a nemzet nem gyermek, ugyanakkor március 15-e azt is megmutatja, hogy „nem vagyunk elaggott nemzet sem”. Kossuth Lajos gondolatait idézve köszöntötte a jelenlévőket, majd rámutatott: a nemzeti ünnepek között vannak olyanok, amelyek a magyar államiság hosszú történetére emlékeztetnek, mások pedig arra, hogy a szabadságvágy mindig él a nemzetben.

„Lelkünkben, szívünkben és elménkben mindig él a szabadságvágy, mindig él az a fiatalos érzés, amely március 15-ét a történelmünk legszebb napjává tette”

– hangsúlyozta a pártelnök.

Gubík László megköszönte a meghívást a Csemadoknak, és kiemelte: külön megtiszteltetés számára Komáromban, „abban a városban” szólni az ünneplőkhöz, amely a szabadságharc szellemiségét talán a legmélyebben őrzi.

„Éljen Komárom, éljen Klapka szellemisége, éljen Jókai és éljenek a márciusi ifjak”

– fogalmazott.

Beszédében tudatosan kerülte a hagyományos történelmi felsorolást: mint mondta, nem „történelemórát” szeretne tartani, hanem a hősök mögött az embert keresi.

Felidézte, hogy

a márciusi ifjak is hétköznapi emberek voltak – fiatalok, akik szükségletekkel, gyengeségekkel, ugyanakkor nagy álmokkal rendelkeztek. Példaként említette a Pilvax kávéházban összegyűlt fiatalokat, akik az események sodrában váltak a történelem alakítóivá.

A Magyar Szövetség elnöke több anekdotán keresztül idézte fel a forradalmi nap eseményeit. Szólt a Landerer-nyomdáról, ahol a 12 pontot és a Nemzeti dalt kinyomtatták, s ahol – mint megjegyezte – még egy üzletét féltő kereskedő is a forradalom ügyét segítette egy „fifikás” megoldással. Felidézte Táncsics Mihály kiszabadítását is, rámutatva, hogy a hősök sokszor épp hétköznapi emberi helyzetekben mutatják meg valódi nagyságukat.

A történelmi példákon keresztül Gubík a jelen kihívásaira is ráirányította a figyelmet. Hangsúlyozta, hogy a 21. században is szükség van arra, hogy az emberek meghallják „az idők szavát”.

Mint fogalmazott, a felvidéki magyarság előtt számos komoly feladat áll.

„A közeljövőben itt lesz előttünk az iskoláinkat veszélyeztető úgynevezett optimalizáció, itt van már velünk a vidék és a falvak kiürülése, és ott vannak az önkormányzatok finanszírozásának gondjai is”

– sorolta. Hozzátette: olyan esetekkel is találkozni, amikor a történelmi emlékezés nyílt kimondása miatt egyesek akár büntetésekkel is fenyegetnék a közösséget.

A politikus szerint ezekre a kihívásokra csak úgy lehet választ adni, ha a közösség tagjai képesek lesznek a márciusi ifjak példáját követve „emberből hőssé válni”. Kiemelte: a történelem azt mutatja, hogy a magyar közösség a legnehezebb időkben is meg tudta őrizni tartását.

Ezzel kapcsolatban a komáromi példát idézte fel. Emlékeztetett: 1848 őszétől 1849 őszéig a város a szabadságharc egyik legfontosabb bástyája volt.

„Amikor már Világosnál letették a fegyvert, Klapkáék még mindig a magyar szabadságért küzdöttek”

– emelte ki, hozzátéve: a vár védői végül emelt fővel, tisztességes feltételek mellett hagyták el a várost.

„Valahogy ezt a tartást, ezt a makacsságot és ezt a kitartást kell nekünk is elsajátítanunk” – húzta alá.

Beszéde végén Gubík László egy személyesebb hangvételű példával zárta gondolatait, amely a közösség gyarapodásának fontosságára utalt. Felidézte, hogy a forradalmi nap után Petőfi Sándor hazatért Szendrey Júliához, és kilenc hónappal később megszületett fiuk, Zoltán. A történet kapcsán úgy fogalmazott: a szabadság és a bátorság mellett a közösség jövője szempontjából a gyarapodás is alapvető érték.

„Tudjuk hát a feladatunkat: éljen a magyar szabadság, éljen Komárom, éljen a gyarapodó felvidéki közösség”

– zárta ünnepi beszédét a Magyar Szövetség elnöke.

Gubík László beszéde teljes egészében itt tekinthető meg:

A megemlékezést – amelyen színvonalas kulturális műsorral és közös koszorúzással tisztelegtek a hősök előtt – a Csemadok Komáromi Területi Választmánya és a Csemadok Komáromi Városi Szervezete szervezte.

Gubík László beszéde előtt a jelenlévők Tárnok Katalin népdalénekes előadását, valamint Tóth Izabella, a Selye János Gimnázium diákjának szavalatát hallgathatták meg, amelyek tovább emelték az ünnepi megemlékezés hangulatát.

Az ünnepi beszédet követően az egyes szervezetek képviselői megkoszorúzták a Jókai-szobrot, majd a megemlékezés a Klapka-szobornál folytatódott.

∗∗∗

Komárom a kitartás jelképe, a szabadság pedig ma is közös felelősségünk

A Csemadok Területi Választmányának ünnepi megemlékezése a közeli bazilika harangzúgásása mellett, a Himnusz közös eléneklésével ért véget, majd a tömeg – a több mint évtizedes hagyománynak megfelelően – a Csemadok Városi Szervezete által szervezett ünnepi megemlékezésre sétált át a közeli Klapka térre, ahol folytatódott az ünnepi megemlékezés és több százan tisztelegtek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt.

A Klapka-szobornál megtartott rendezvényen köszöntőt mondott Farkas Adrianna, a Selye János Gimnázium tanára, történelmi visszatekintést adott Bencze Dávid történész, ünnepi beszédet mondott Kovács Balázs nemzetközi kapcsolatok szakértő.

A Klapka-szobor büszke oroszlányja (Szalai Erika/Felvidék.ma)

Az ünnep hangulatát a művészi közreműködések is erősítették: Boráros Imre Kossuth-díjas színművész szavalata, valamint a Concordia Vegyeskar előadása, zenei aláfestése lélekemelő élmény volt, Stubendek István karnagy vezényletével. Az ünnepi műsor méltó keretet adott annak az üzenetnek, amely a beszédekben is visszatért:

március 15-ike nem csupán történelmi emléknap, hanem a nemzeti önazonosság, a közösségi felelősség és a szabadság iránti hűség ünnepe is.

Amint az elhangzott, március 15-ike „szinte a magyarság vallási ünnepének számít”, amely „szent örökségként él szívünkben, lelkünkben”, és amely ma is tiszteletre, főhajtásra és közös emlékezésre hív – fogalmazott Farkas Adrianna.

Kovács Balázs beszédében külön hangsúlyt kapott Komárom történelmi szerepe. Úgy fogalmazott, kevés olyan helye van a magyar történelemnek, ahol a szabadság eszméje olyan makacsul és olyan sokáig kitartott volna, mint Komárom falai között. Felidézte, hogy 1849 nyarán, amikor a szabadságharc ügye már elveszettnek látszott, a komáromi erőd még ellenállt, és a túlerővel szemben is kitartott. Mint mondta, a város nem omlott össze a túlerő súlya alatt, hanem úgy tette le a fegyvert, hogy közben életet mentett, és példát adott helytállásból. A beszéd egyik központi gondolata szerint

„amíg világ a világ, Komárom a kitartás jelképe marad”.

Az ünnepi szónok 1848-at a magyarság egyik legnagyobb közös vállalkozásának nevezte, egy olyan történelmi pillanatnak, amikor a nemzet saját kezébe akarta venni sorsa alakítását. Beszédében emlékeztetett: a forradalom jelszava, a „béke, szabadság és egyetértés” nem puszta szólam volt, hanem az áprilisi törvényekben testet öltő társadalmi és politikai fordulat alapja. A polgári jogegyenlőség, a jobbágyfelszabadítás és a közös teherviselés szerinte mind azt jelezte, hogy Magyarország ki akart lépni a középkori világból, és modern polgári nemzetté kívánt válni.

Kovács Balázs beszédének egyik hangsúlyos része a jelenhez kapcsolta az 1848-as örökséget. A szónok arról beszélt, hogy a felvidéki magyarságnak ma különösen van oka felidézni a polgári jogegyenlőség eszméjét, hiszen annak lényege éppen az, hogy az embert ne származása, neve vagy nyelve alapján ítéljék meg. E gondolatmenet mentén a mai közéleti vitákra is utalt, a Benes-dekrétumok megkérdőjelezhetetlenségére és azt hangsúlyozta: az igazságosság, a törvény előtti egyenlőség és a sajtószabadság kérdései ma sem veszítettek érvényükből.

A komáromi megemlékezés így nemcsak történelmi visszatekintés volt, hanem közösségi hitvallás is: emlékeztető arra, hogy a szabadság nem magától értetődő állapot, hanem olyan örökség, amelyet minden nemzedéknek újra meg kell őriznie. A Klapka-szobornál összegyűltek ezzel a tudattal hajtottak fejet a forradalom és szabadságharc hősei előtt.

Az ünnepi szónoklatot követően a két Komárom és a környékbeli települések önkormányzatainak képviselői, oktatási és kulturális intézmények vezetői, a történelmi egyházak képviselői, a cserkészek, hagyományőrző egyesületek képviselői közösen koszorúzták meg Klapka tábornok szobrát. Az ünnepi megemlékezés nemzeti imánk, a Himnusz eléneklésével ért véget.

Bartalos Nikolas/Szalai Erika/Felvidék.ma