Március idusán évről évre ünnepi műsorokkal, koszorúzásokkal és közösségi megemlékezésekkel hajtunk fejet a márciusi ifjak emléke előtt, mindenütt, ahol magyar közösség él a Kárpát-medencében és szerte a világban. Nemzeti ünnepünk alkalmából idén is a Felvidék számos településén idézték fel az 1848/49-es forradalom és szabadságharc eszméit.
Ebben az összeállításban az ünnepnapi tudósítások újabb állomásait gyűjtjük csokorba – a korábbi gyűjtőcikkünk pedig ITT elérhető és az abban megjelent közel 20 település megemlékezéseit követhetik nyomon olvasóink.
Újabb összefoglalónkat folyamatosan frissítjük!
***
Mikszáth Kálmán szobrának avatásával emlékeztek Csábon
Csáb 2026. március 15-én különleges, kulturális jelentőségű eseménynek adott otthont: ünnepi megemlékezést tartottak, amelynek keretében egy új alkotást is lelepleztek.
A CSEMADOK Csábi Alapszervezete, Csáb község és a Csábi Alapiskola közös szervezésében megvalósult program nemcsak a nemzeti ünnephez kapcsolódott, hanem a palóc vidék legnagyobb mesemondójának állított maradandó emléket.
Az ünnepség egyik legkiemelkedőbb pillanata Mikszáth Kálmán egészalakos szobrának leleplezése volt, amely Balga László alkotásaként gazdagítja a települést.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
A szobor a BGA és a Magyar Kormány támogatásával készült el, így tisztelgnek a „nagy palóc mesemondó” előtt, szülőfalujának közelében. A szoboravatón Németh Zita, a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház munkatársa idézte fel az író életét és örökségét.
A rendezvény egyben az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 178. évfordulójának méltó megünneplése is volt, amely több helyszínen zajlott a településen. A koszorúzással egybekötött megemlékezés során a közösség együtt hajtott fejet a szabadságharc hősei és a magyar irodalom kiemelkedő alakja előtt. A műsorban a Csábi Alapiskola és a Művészeti Alapiskola diákjai, valamint a Szeder Kórus és a helyi lakosok is felléptek. (csemadok.sk / HE)
Csicsón is emlékeztek
Március 15-én vasárnap délután 3 órakor tartottuk a Magyarnak maradni emlékparkban a megemlékezés első felét, a koszorúzást. Verset szavalt Nagy Zoltán és a Caritas énekkart hallhattuk.
Március 16-án este 6 órakor kezdődött az ünnepi kultúrműsor a csicsói kultúrházban. Vendégeink voltak dr. Nagy Márton, a Pozsonyi Magyar Nagykövetség első titkára, Kamocsai Sándor, Kisbajcs polgármestere (Magyarország) és a kisbajcsi képviselet, Péter Lukács, Csíkcsicsó polgármestere (Erdély) és Csíkcsicsó képviselete, valamint a helyi szervezetek és intézmények vezetői és képviselői.
Both Németh Éva, a kultúrház vezetője köszöntötte a vendégeket és felvezette a kultúrprogramot. Mgr. Németh Andrea megtartotta ünnepi beszédét. Ezt követően hallgattuk meg a Caritas énekkar ünnepi dalcsokrát, valamint Nagy Gyöngyike szavalatát, végül az énekkar vezetőjének, Bödők Juditnak a megemlékező szavait.
Az idei színdarab címe Madrespach Károlyné tragédiája, ahol a Nofene színjátszók rendkívüli formában kiegészültek az egykori Porta színpadosok néhány tagjával, mivel az iskolásaink idén egy Kisbajcson megrendezett közös megemlékezésen is részt vettek, ahol egy másik színpadi összeálltással készültek.
A darab egy tragédiát dolgoz fel, bemutatja a főszereplő Maderspach Károlyné született Buchwald Franciska életét, majd az 1849-ben tragikus körülmények között elhunyt férjét és a család kálváriáját. Nagyon örülünk, hogy a nézőtér teljesen megtelt és így minél több emberhez juthatott el ez a történet, amelyet nagyon kevesen ismernek.
Megemlékezés Madaron
Madar község március 16-án tartott megemlékezést az 1848-49-es szabadságharc évfordulója alkalmából.
Koszorúzott a Madari Községi Hivatal, az Édes Gergely Alapiskola, a Napocska Óvoda, valamint a Csemadok, a Magyar Szövetség, a Vöröskereszt és a Rokkantnyugdíjasok Szervezetének helyi képviselete.
A kopjafánál az alapiskola tanulói szavaltak verseket, valamint az egybegyűltek közösen forradalmi dalokat énekeltek.
***
Megemlékezést tartottak Tornalján az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján
A Csemadok Tornaljai Területi Választmánya és a Rákóczi Szövetség helyi szervezete idén is
megszervezte a hagyományos megemlékezést az 1848/49-es forradalom és szabadságharc
évfordulója alkalmából Tornalján.
Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma
Az esemény ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét a református templomban. A
megjelenteket Nt. Fazekas Ágnes református lelkipásztor köszöntötte, majd Szoboszlai
Miklós református lelkész hirdetett igét.
Prédikációjában Sámuel életét és korát állította párhuzamba az 1848-as forradalmi ifjúsággal. Kiemelte, hogy a történelem viharos időszakaiban különösen fontos az a lelki látás, amelyet Isten ad az embernek. Hangsúlyozta, hogy Sámuelt az alázatos odafigyelés és az elhívás felismerése jellemezte, ugyanaz a lelkület, amely a forradalmi ifjakat is vezette. Mint mondta, ma is szükség van arra, hogy felismerjük, hol a helyünk, és ott álljunk helyt.
Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma
Az istentiszteleten szolgált Rákay Gábor római katolikus plébános is, aki beszédében a közelgő
húsvéti ünnepre utalva Jézus Krisztus szabadságharcáról beszélt, amely az egész világ sorsára
hatással volt. Hangsúlyozta, hogy ehhez az ember hozzájárulása, a hit is szükséges volt. A
tavaszt a megújulás jelképének nevezte, majd párhuzamot vont a magyar nemzet
„tavaszával”, az 1848-as márciusi eseményekkel. Hozzátette, hogy a magyar történelem azt
mutatja, hogy a nemzet szívós és életképes, de ehhez ma is mindannyiunk hozzájárulására
szükség van.
Az igehirdetések sorát Nagy Olivér evangélikus lelkész zárta, aki arra hívta fel a figyelmet,
hogy a szabadság üzenetét évről évre tovább kell adnunk gyermekeinknek. Mint mondta,
Krisztus szabadságra szabadította meg az embert, ezért feladatunk, hogy szilárdan megálljunk
ebben a szabadságban, és ne engedjük magunkat újra a szolgaság igájába fogni. Hangsúlyozta
az egymás közötti békesség keresésének fontosságát, valamint azt, hogy Krisztus
parancsolatait követve bátran szolgáljunk egymás javára.
Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma
A templomi ünnepséget követően a résztvevők a Tornallyay-kúria udvarán folytatták a
megemlékezést. Itt Vona Gábor, a 2RK elnöke mondott ünnepi beszédet. Beszédében felidézte
a 178 évvel ezelőtti márciusi napok lelkesedését, és hangsúlyozta, milyen fontos minden
évben újra erőt meríteni ebből az örökségből. Rámutatott, hogy bár a forradalmat leverte a
hatalom, mégis történelmi jelentőségű volt, hiszen nélküle nem jöhetett volna létre később a
kiegyezés. A történelmi győzelem gondolatát továbbfűzve kiemelte, hogy nem a politika, nem
a hírességek és nem is a gazdagok tartanak fenn egy kultúrát, hanem a közösségek. Úgy
fogalmazott, hogy a történelem igazi győztesei azok, akik képesek fennmaradni. Amíg van
mire emlékeznünk és van kit megünnepelnünk, addig a magyarság nem csupán túlélője a
történelemnek, hanem győztese is.
A beszédek után a résztvevők hagyományosan koszorúzással tisztelegtek az 1848–49-es
forradalom és szabadságharc hősei előtt a kúria udvarán található emlékhelynél.
Fotó: Máté Gyöngyike/Felvidék.ma
Az ünnepség színvonalát a Kazinczy Ferenc Alapiskola diákjainak emlékműsora emelte,
amelyben közel száz tanuló és több pedagógus vett részt. Az Andante énekkar előadásával
gazdagította a programot, emellett a megemlékezésen a Tornaljai Szakközépiskola diákjai is
közreműködtek.
A szervezők a rendezvény során köszönetet mondtak a fellépőknek és közreműködőknek,
akik műsorukkal még ünnepélyesebbé tették a megemlékezést. A résztvevők kokárdát viselve
tisztelegtek a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye előtt, folytatva azt a
hagyományt, amelyet Tornalján 1989 óta minden évben megtartanak. (Máté Gyöngyike)
***
Rajtatok múlik a jövőnk! – a kassai köztemetőben emlékeztünk
Idén erre március 16-án, hétfőn kerítettünk sort a Márai Sándor Gimnázium és Alapiskola, valamint a Szakkay József Szakközépiskola diákjaival, tanáraik kíséretében. Dr. Fraenkel Emil és László Tamás ismertette az elhunytak életrajzát. Gris Emese Diána első beosztott konzul Wodiáner Márton honvédőrmester sírjánál mondott beszédet, aki munkatársával, Berényi János konzullal vett részt a kegyeleti sétán.
Rajtatok múlik a jövőnk! – a kassai köztemetőben emlékeztünk
***
Lelki és közösségi ünnepként élte meg március 15-ét Nagymácséd
Nagymácsédon zárult a mátyusföldi régió március 15-ei megemlékezés sorozata. A helyi Mészáros Dávid Alapiskola tanulói projektnappal készültek az ünnepre, majd a közösség a katolikus templomban és az iskola udvarán álló kopjafánál hajtott fejet az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt.
Az alapiskolában a pedagógusok kvízekkel, kézműves foglalkozásokkal és játékos programokkal dolgozták fel a szabadságharc eseményeit a gyerekekkel. Az intézményben hagyomány, hogy a nemzeti ünnepekhez lelki alkalom is kapcsolódik, így a megemlékezés ünnepi szentmisével folytatódott.
A szentmisét Szlovák Marián atya celebrálta a nagymácsédi katolikus templomban, és azt az iskolásokért ajánlotta fel. Prédikációjában a szabadság belső, lelki jelentéséről beszélt, rámutatva: a történelmi megemlékezés akkor válik igazán személyessé, ha az ember a saját életére is vonatkoztatni tudja annak üzenetét.
Mint fogalmazott, a történelem során mindig voltak olyan hatalmak, amelyek el akarták venni az emberek szabadságát, de létezik egy másfajta, mindennapi küzdelem is, amely az ember lelkét érinti. Hangsúlyozta: az igazi szabadság belül kezdődik, és annak megőrzése minden korban feladat.
A szentmise után a résztvevők az alapiskola udvarán álló kopjafánál helyezték el a megemlékezés koszorúit. A községet Dagmar Kosnáčová polgármester és Varsányi Ilonka főellenőr képviselte. A Magyar Szövetség részéről Forró Krisztián megyei képviselő és Zupko Tamás, a párt galántai járási elnöke, a Csemadok országos elnökségi tagja koszorúzott.
A Csemadok helyi szervezete nevében Izsák Lancz Anikó helyi elnök és Jakab Bernadett helyezett el koszorút. Az alapiskolát Narancsík Szilvia igazgató és Szécsényi Márta igazgatóhelyettes képviselte, a szülői tanács nevében pedig Fodor Szilvia és Jakubecz Andrea rótta le kegyeletét.
Forró Krisztián a hétvégi mátyusföldi megemlékezések kapcsán arról beszélt: örömteli, hogy sok helyszínen erős közösségi részvétellel zajlottak az ünnepségek, és a fiatalok is aktívan bekapcsolódtak a műsorokba. Kiemelte, bízik benne, hogy a márciusi ifjak példája ma is az összefogást és a nemzeti közösség megerősítését szolgálja.
SZE/Felvidék.ma
***
Perbetén is együtt emlékezett a magyar közösség március 15-én
Méltóságteljes megemlékezéssel tisztelgett Perbete magyar közössége az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt március 15-én. A Csemadok Perbetei Alapszervezete által szervezett ünnepség koszorúzással kezdődött a kopjafánál, a Pándy Lajos Művelődési Ház mellett, majd az emlékműsor az Egyesített Alapiskola aulájában folytatódott.
A kopjafa megkoszorúzása után a község gyermekei is elhelyezték saját készítésű kokárdáikat és zászlóikat az emlékhely előtt, ami különösen meghitt pillanatává vált a megemlékezésnek. Az ünnepség ezzel nemcsak a történelmi főhajtásról, hanem a közösségi összetartozásról és a hagyomány továbbadásáról is szólt.
Az alapiskola aulájában folytatódó műsorban elsőként Lacza Anikó szavalata hangzott el, majd Becse Norbert, a Magyar Szövetség Nyitra megyei képviselője, egyben a helyi iskola igazgatója osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlévőkkel.
Az emlékműsorban közreműködtek a Napraforgó Református Óvoda gyermekei, az Árvalányhaj Népdalkör, valamint az Egyesített Alapiskola tanulói. A fellépők műsora emelkedett és bensőséges hangulatot teremtett, amely méltó módon idézte fel a forradalom és szabadságharc szellemiségét.
A szervezők köszönetet mondtak a szereplőknek és azoknak a pedagógusoknak is, akik felkészítették a gyermekeket az ünnepi alkalomra. Mint hangsúlyozták, külön öröm volt számukra, hogy ilyen sokan megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt.
Az ünnepség végén az Árvalányhaj Népdalkör vezetésével közösen énekelték el nemzeti imádságunkat, a Himnuszt. A megemlékezés ismét megerősítette: Perbetén ma is élő, összetartó és értékeit őrző magyar közösség van jelen.
Fotók: Varga Tibor/Tárnok János
SZE/Felvidék.ma
***
A Hazaszeretet iskolapéldája– emlékezés Nánán
„Rossz időket érünk, rossz csillagok járnak. Isten óvja nagy csapástól, mi magyar hazánkat!” – ezzel az Arany János idézettel hívta meg a Csemadok Nánai Alapszervezete a faluközösséget a történelmi emlékezésre.
A nánai emlékezők (Fotó: Berényi Kornélia)
Március idusának verőfényes délutánján a templom előtti Emlékkeresztnél Dániel Erzsébet, a szervezet elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Az ünnepség szónoka Babucs Zoltán hadtörténész, a budapesti Magyarságkutató Intézet munkatársa, a Szilvásvárad Állami Ménesgazdaság címzetes méneskari tanácsosa volt, aki az 1848/1849-es szabadságharc legendás huszárszökésekről adott történelmi visszatekintést, melyeket a hazaszeretet iskolapéldájaként tart számon a magyar hadtörténelem.
Dániel Erzsébet és Alt István zenekara (Fotó: Berényi Kornélia)
„A Batthyány-kormány számára különös fontossággal bírt a császár-királyi hadsereg idegenben állomásozó magyar kiegészítésű sorgyalog- és huszárezredeinek hazahozatala, hiszen a 12 huszárezredből csupán négy állomásozott idehaza. Hivatalos parancsot nem várva 1848. május 28-án szökött haza Galíciából a Württemberg-huszárok egy százada, Lenkey János kapitány vezetése alatt, hogy a haza segítségére siessenek. Az ügy nagy port kavart, Petőfi pedig a huszárok védelmében írta meg a Lenkei százada című költeményét. Bécs mindegyre húzta az időt, 1848 nyarán csak a Württemberg-huszárok maradék 7 százada, a Miklós-huszárok, a Vilmos-huszárezred egyik fele, valamint a Sándor-huszárok tértek haza, miközben az Észak-Itáliában lévő Radetzky- és Reuss-Köstritz-huszárok hazavezényléséről szó sem lehetett.
A nánai kisiskolások (Fotó: Berényi Kornélia)
Amikor 1848 szeptemberében a magyar nemzet szablyát rántott az alkotmány védelmében, Kossuth gyújtó hangú szózatot intézett a külországokban maradt magyar huszárokhoz, amelynek hatására 1848 októberében-novemberében Galíciából verekedte magát haza a felső-magyarországi magyar, tót és ruszin legénységű Coburg-huszárezred és a Vilmos-huszárezred másik fele.
Babucs Zoltán hadtörténész (Fotó: Berényi Kornélia)
A Prága környékén bekvártélyozott, jászkunokból álló 12. Nádor-huszárezred a hazaszeretet iskolapéldáját adta, hiszen hazaszökési sorozatuk 1848 szeptemberének végétől 1849 nyaráig tartott. Ezek a jászkun huszárok a haza iránti kötelességet minden más elé helyezték és döntésük komoly kockázattal járt, hiszen a császári-királyi hadseregből való dezertálás halálbüntetéssel is járhatott. Ennek ellenére sokan vállalták a veszélyes utat, hogy a honvédsereghez csatlakozzanak. Mintegy 815-en kísérelték meg a hazatérést, de közülük ez csak négy tisztnek és 261 huszárnak sikerült. Az üldözőikkel vívott harcok során 24-en elestek, a többiek fogságba estek és 13 huszárt kivégeztek. „A haza minden előtt” jelmondat lebegett a szemük előtt, amire szép bizonyíték Virágh Gedeon főhadnagy esete. Amikor 1848. október 21-én felkerekedett századával, parancsnoka szállása előtt haladt el, amikor őrnagya rákiáltott: „Hát ez jutalma az 29 évi szolgálatomnak?” Mire a kunszentmiklósi református családból származó, 23 éves főhadnagy így válaszolt: „Nagyon sajnálom, őrnagy úr, de én előbb magyarnak születtem, s csak azután álltam be katonának.” Virágh főhadnagy a legnagyobb létszámú csoporttal, 211 huszárral indult haza. Közülük 186-an csatlakoztak a honvédsereghez, 19-en eltűntek, hatan pedig császári fogságba estek” – tudta meg a legendás történeteket a hallgatóság.
Khéli Emma szaval (Fotó: Berényi Kornélia)
Ünnepi beszédét így fejezte be Babucs Zoltán: „Vérzivataros történelmünk során akadtak olyan időszakok, amikor az önfeláldozó hazaszeretet csodákra volt képes. Ilyen volt a Jókai által „lélekcserélő időknek” nevezett 1848–1849 is, amikor a személyes sors és a nemzeti elkötelezettség különleges módon fonódott egybe. Ennek egyik legszebb példája a Csehországban, majd Ausztriában állomásozó császári-királyi 12. Nádor-huszárezred hazaszökési kísérleteinek sorozata. Olyan huszároké, akik ezernyi veszélyt vállalva siettek a veszélyben lévő Magyarhon megsegítésére, így március idusán az ő teljesítményük és áldozatvállalásuk előtt is fejet kell hajtanunk.”
A hősökért és a békéért Fóthy Zoltán esperes mondott imát. Orbán Viktor levelét, melyben az elszakított országrészek magyarjainak üzent, Farkas Iván, Nyitra megyei képviselő, Muzsla polgármestere tolmácsolta.
Pásztor Rita, Kicsind polgármestere koszorúz (Fotó: Berényi Kornélia)
A történelmi emlékezésen közreműködtek a nánai kisiskola tanulói, nánai versmondók: Khéli Emma, Danič Ádám, Danič Dávid, Alt István és zenésztársai Zselízről, akiket az ünnepi hétvégi örömzenélések alakítottak formációvá. Tagjai: Alt István, tanár, népzenész, fia, Alt Gergő, a budapesti Szent István Zeneművészeti Szakgimnázium növendéke és barátjuk Nagy Gergő, egyetemi hallgató, népzenész, valamint Berényi Kornélia Szőgyénből.
Az emlékezés koszorúzással ért véget. A rendezvény támogatói: Convertis s. r. o., Nána Község Önkormányzata, BGA. Zrt.
***
„Küzdve, küzdj és bízva bízzál!”
A Vály-völgy településeinek közössége 2026. március 15-én közösen emlékezett meg az
1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseiről. Az ünnepi rendezvénysorozat két
helyszínen, Alsókálosán és Felsővályban zajlott, ahol a résztvevők méltó módon hajtottak
fejet a szabadságért küzdők emléke előtt. A megemlékezés Alsókálosán kezdődött a
református templomban tartott ünnepi istentisztelettel. Az ünnepség a községháza előtti
kopjafánál koszorúzással folytatódott, ahol a helyi alapiskola tanulói ünnepi műsorral
tisztelegtek a hősök előtt. Az ünnepi beszédet Halász Attila, a Magyar Szövetség járási
elnöke mondta, aki beszédében kiemelte a szabadságharc eszméinek ma is élő üzenetét,
valamint a közösség összetartozásának fontosságát, A megemlékezés hangulatát Gyenes
Veronika és lánya, Emília ének-összeállítása tette még meghittebbé.
A program ezt követően Felsővályban folytatódott, a református erődtemplom udvarán. Az
egybegyűlteket Gulyás Ágnes, Arnót–Felsővály testvértelepülés polgármestere köszöntötte,
hangsúlyozva a történelmi emlékezet ápolásának és a nemzeti értékek továbbadásának
jelentőségét. Az ünnepi hangulatot a Vály-völgyi énekkar, valamint a hittanos gyermekek
közös szolgálata emelte. A rendezvény végén a felsővályi református gyülekezet szeretetvendégségre hívta a résztvevőket a kultúrház nagytermébe.
A megemlékezés mottója – „Küzdve, küzdj és bízva bízzál!” – méltóképpen fejezte ki azt
az üzenetet, amelyet a márciusi hősök hagytak ránk: a szabadság, a kitartás és a hit örök
értékét.
***
Sajószentkirály is ünnepelt március idusán
Március 14-én a Sajószentkirályi Református Egyházközség ünnepi istentisztelettel és
megemlékezéssel tisztelgett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt. Az
ünnepi alkalom a sajószentkirályi református templomban kezdődött, ahol az igét Nt.
Maroszák Dániel lelkipásztor hirdette. A megemlékezés fényét emelte Gyenes Veronika
énekművész előadása, amely méltó hangulatot teremtett a történelmi események
felidézéséhez. A résztvevőket Béres Ferenc polgármester köszöntötte, majd ünnepi
beszédet mondott Kankulya Bence, a Mindenkiért Ifjúsági Csoport képviseletében. Az
istentiszteletet követően koszorúzással tisztelegtünk a hit és a haza hősei előtt a kopjafánál,
majd a megemlékezés a kastély előtt, a két nagy királyunk szobránál folytatódott. Az
ünnepség végén a résztvevők szeretetvendégségen vehettek részt a kastély dísztermében,
ahol közösségben emlékezhettünk múltunk nagyjaira.
***
Ünnepi megemlékezés Párkányban
Párkányban a Balassi Bálint Kulturális Napok fő programja a március 15-i megemlékezés volt. Az ünnepség a város központjában álló emlékoszlopnál koszorúzással kezdődött. Közreműködött a Csemadok Szivárvány énekkara Hanza Rolanda vezetésével. A koszorúzáson a városi hivatal nevében Szabó Jenő polgármester, valamint az Ady Endre Alapiskola, a Csemadok Alapszervezet, a Memoriae Patrum és a Limes Anavum Honismereti Társulások képviselői helyezték el koszorúikat. Ebben az évben a koszorúzáson részt vett Dr. Balogh Csaba, a Pozsonyi Magyar Nagykövetség rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is, aki szintén elhelyezte az emlékezés koszorúját.
Az ünnepség a Városi Művelődési Otthonban folytatódott. A megtelt kultúrházban Nagy Imre, a Csemadok Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, és üdvözlő szavaiban tisztelettel emlékezett meg Esterházy Jánosról annak 125. születésnapja alkalmából.
Az ünnepi szónok Gubík László, a Magyar Szövetség országos elnöke volt. Egyedi stílusú és tartalmú beszéde elején a szabadság ünnepét az egykori, a mindenkori és a mai hősök idézésével kezdte. Szerinte mind a múltban, mind napjainkban ott van és ott él a hősies jellem az emberekben. Az egyszerű emberek akkor is, most is köztünk élnek, soha nem lehet előre tudni, ki miben és mikor válik hőssé a saját szűkebb régiójában, sőt akár egy nép, nemzet életében.
Ezt az értelmezést követve vont párhuzamot a márciusi ifjak és Esterházy János hősi tettei, élete között. A XXI. században is köztünk élnek a mindennapi hős ifjak – mondta –, fedezzük fel őket, és bízzunk bennük. Nagy szükség van rájuk jogaink kinyilvánításához, régióink, közösségeink fejlődéséhez, gyarapodásához, mert közösségek nélkül nincs felvidéki élet – fejezte be üzenetét az elnök. Beszédét vastapssal jutalmazta a közönség.
***
A lelkünket kell ünneplőbe öltöztetnünk!
Kicsinden, az Érsekújvári járás egyik legkisebb falujában Pásztor Rita polgármester asszony, a Magyar Szövetség járási elnökségi tagja először szervezett 1848-as megemlékezést.
Az ünnepség a kultúrházban kezdődött. A Visegrádi Szent György Lovagrend tagjai magyar zászlóval és rendi zászlajukkal vonultak be, ezzel is tisztelegve az ünnep és a szép számban összegyűlt közönség előtt.
A vendégek között ott volt Dr. Szebelédi Kata, Magyarország pozsonyi nagykövetségének első beosztottja, Farkas Iván megyei képviselő, egyben Muzsla község polgármestere, továbbá a környező falvak több polgármestere, valamint Herbácsko Anita, a Magyar Szövetség országos elnökségi tagja, Bény község polgármestere is.
A magyar színekkel díszített színpadon Pásztor Rita polgármesternő köszöntötte a megjelenteket, és kifejezte örömét, hogy a kis falu életében először rendezhettek ilyen történelmi jelentőségű ünnepséget. Az ünnepi beszédet Farkas Iván tartotta. Röviden felidézte az 1848–49 eseményeit, majd üzenetét a mához igazította. Beszédében a magyar zászló színeinek jelentését emelte ki, amely – mint fogalmazott – minden korban összefoglalja a magyar jellem lényegét.
„Az a március 15-e, amelyre most emlékezünk, a magyar nemzetet a korának megfelelő szinten tette európai nemzetté. Ha a nemzetközi jog alanyaként a történelmi Magyarország meg is szűnt, tudatunkban éppen március 15-e és augusztus 20-a miatt létezik, és benne mindannyian együtt vagyunk.”
Farkas Iván párhuzamot vont 1848–49 és 2026 között is. Szerinte a tanulság közös: „a szabadságnak nemzetiségektől, területektől, befolyásoktól, övezetektől függetlennek kell lennie”. Itt, a szülőföldünkön – a Duna-mentén, a Garam-mentén, Mátyusföldön, Csallóközben, Nógrádban, Gömörben, a Bodrogközben és az Ung-vidéken is – minden helyzetből van felállás, felemelkedés. Van remény, van kiút, a magyarságnak tehát van jövője.
„Egy dolog világos volt akkor, világos ma is: a magyar jövőnek akkor van esélye, ha a magyar fejekben megfogalmazódott tervekhez, gondolatokhoz valós cselekvési lehetőségek is társulnak. S becsüljünk meg másokat, ne vessük meg a más nemzeteket. Azonban legalább ennyire fontos, hogy becsüljük meg önmagunkat is. Legyünk egyenrangúak a más nemzetekkel szerte a világon, itt Európában, de mi magyarok itt ebben az országban is. Ismerjük el a szomszédos nemzeteket, de büszkén, fejünket magasra emelve követeljük, hogy ismerjenek el, becsüljenek meg bennünket, magyarokat is.”
Aztán így folytatta: „Ma szép ruhát vettünk magunkra, de valójában a lelkünket kell ünneplőbe öltöztetnünk, és a szívünkben kell megszületnie a forradalomnak. Tanulnunk kell őseink példájából, hogy tisztábban láthassuk a célt. Lebegjen hát előttünk gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar üzenete: »Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.«”
Az ünnepi műsort követően a Szántó Lórántról elnevezett könyvtár falán leleplezték az ünnep alkalmából készített emléktáblát, amely Petőfi Sándor szellemét idézi. A koszorúzással és Himnusz-énekléssel zárult az ünnepség ezen a helyszínen is. (DE)
***
A szabadság eszméjének üzenete örök érvényű
Szepsiben is méltó módon emlékeztek meg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseiről március 15-e alkalmából. A város magyar közössége közösen hajtott fejet azok előtt, akik a szabadságért, a nemzeti önrendelkezésért és a jövőért hoztak áldozatot.
Az ünnepi megemlékezésen elsőként Bányász Péter szavalta el Reményik Sándor Erdélyi március című versét, amely méltó hangulatot teremtett az eseményhez. Ezt követően Gergely Adriána, a Csemadok szepsi alapszervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet, amelyben a márciusi ifjak bátorságáról, a szabadság eszméjének örök érvényű üzenetéről és a közösség jövőjéért viselt felelősségről szólt.
Az ünnepi gondolatokat a történelmi egyházak képviselőinek megszólalásai követték: Mons. Gábor Bertalan, szepsi esperes-plébános, valamint Nt. Molnár Árpád, szepsi református lelkész osztották meg gondolataikat a jelenlévőkkel. A közös emlékezés során a résztvevők elhelyezték az emlékezés koszorúit a kopjafánál, miközben a Szepsi Katolikus Dalárda éneke tette még ünnepélyesebbé a megemlékezés pillanatait.
A szabadtéri megemlékezést követően a jelenlévők a kultúrházba vonultak át, ahol a műsor előtt Csala János, a Magyar Szövetség szepsi polgármesterjelöltje szólt a megjelentekhez. Beszédében hangsúlyozta a közösség összetartozásának és a hagyományok megőrzésének fontosságát, valamint kiemelte: a saját kezünkben van a sorsunk, és rajtunk múlik, élünk-e azokkal a lehetőségekkel, amelyek közösségünk jövőjét formálhatják.
Az ünnepi műsorban ezt követően a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont óvodásai léptek színpadra, majd a rozsnyói Borostyán Néptánckör vitte képzeletbeli utazásra a közönséget a verbunkok, népzenék és néptáncok világába.
Fotó: Zborai Imre
***
A szabadságharc ma is erőt ad a felvidéki magyarság számára
Makranc községben is megemlékezést tartottak március 15-e alkalmából, tisztelegve az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt. A helyi közösség együtt idézte fel a magyar történelem sorsfordító eseményének emlékét. A rendezvény résztvevőit Filakovszky Gábor, a Csemadok helyi szervezetének elnöke köszöntötte. Az ünnepségen jelen volt Pásztor Lorenzo katolikus plébános, aki gondolataival a hit, a közösség és az összetartozás fontosságát hangsúlyozta.
Az ünnepi beszédet Bányász Emőke, a Csemadok Kassa-környéke Területi Választmányának tagja mondta el. Beszédében kiemelte, hogy március 15-e a szabadság, a nemzeti identitás és a közösségi összefogás jelképe, amely ma is erőt ad a felvidéki magyarság számára.
Az ünnepi műsorban közreműködött a Cserepszín éneklőcsoport, akik korabeli énekekkel színesítették a megemlékezést, emelve annak ünnepélyes hangulatát. A rendezvény végén a résztvevők közösen tisztelegtek a forradalom és szabadságharc hősei előtt, megerősítve a történelmi hagyományok és a közösségi értékek fontosságát.
***
Március 15-e a szabadság iránti elkötelezettség jelképe
Csécs községben idén is méltó módon emlékeztek meg a magyar történelem egyik legjelentősebb eseményéről, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetéről.
A megemlékezésen a helyiek közösen hajtottak fejet a forradalom hősei előtt. Az ünnepi műsor során versek és ünnepi gondolatok hangzottak el, amelyek felidézték a szabadságért és a nemzeti függetlenségért vívott küzdelem eszméit.
Ünnepi beszédet mondott Bányász Emőke, a Csemadok Csécsi Alapszervezetének elnöke, aki beszédében kiemelte: március 15-e nemcsak történelmi emléknap, hanem a nemzeti összetartozás és a szabadság iránti elkötelezettség jelképe is. Az ünnepségen felszólalt Krcho Géresi Tímea református lelkész és Sabó József katolikus pap is, akik gondolataikban a hit, a közösség és a megmaradás fontosságára hívták fel a figyelmet.
A rendezvényen jelen volt Köteles László, a Csemadok általános alelnöke is, aki szintén köszöntötte az egybegyűlteket. A megemlékezés méltó alkalmat teremtett arra, hogy a csécsi közösség együtt emlékezzen a múlt hőseire, és továbbadja a szabadság, valamint a nemzeti összetartozás üzenetét a fiatalabb generációknak.
***
Kürtön a százéves Turul-emlékműnél ünnepeltek
Kürt Község Önkormányzata, a kürti alapiskola, a cserkészek, és az egyházközség szervezésében került sor a történelmi megemlékezésre a vasárnapi szentmise után a Turul emlékműnél, melyet száz éve állított a kürti faluközösség a Nagy Háború áldozatainak emlékére.
A vendégeket Sütő Judit alpolgármester köszöntötte. Beszédében felidézte a százéves emlékmű történetét, melyre a két világháború kürti áldozatainak neve van felvésve, s amelynél emlékeznek a felvidéki magyarokat ért tragédiákra, nem csak a háború áldozataira, de a kitelepítésre, a deportálásra, az elhurcolt és elűzött családokra. A centenáriumi emlékezet az idei évben a nemzeti ünneppel kapcsolódott össze március idusán.
Fotó: Szulcsán Tamás
Az ünnepség az alapiskola tanulóinak verses-zenés összeállításával folytatódott, amikor megidézték az 1848-49-es Szabadságharc és Forradalom eseményeit.
A történelmi emlékezés szónoka Farkas Tibor, a Magyar Szövetség érsekújvári járási elnökségének tagja volt. Az ünnepségen jelen voltak lengyel vendégek is, Michal Szumski, polgármester Wroclaw megyéből, és Piotr Stefaniak, történész Krakkóból. Így Farkas Tibor beszédében megemlékezett a lengyel-magyar történelmi barátságról, Bem tábornokról, aki 232 évvel ezelőtt március 14-én született.
Fotók: Szulcsán Tamás
Megemlékezett Esterházy Jánosról is, a felvidéki mártírpolitikusról, akinek ugyancsak március14-én volt a 125. születésnapja. „Csak az a nemzet érdemes jobb sorsra és örök életre, amelyik meg tudja becsülni nagyjait, és amelyiknek mindig szeme előtt lebeg azok példát adó munkássága. 1848-ban a nemzet nagyjait a reformkor nagy egyéniségei jelentették: Széchenyi, Batthyány, Wesselényi, Kölcsey, Kossuth, Deák…Hozzájuk csatlakoztak a márciusi ifjak: Jókai, Vasvári, Irinyi, Petőfi…” – mondta a szónok, és hangsúlyozta, milyen nagy különbség volt köztük a vagyon, a társadalmi státus és az életvitel kérdésében. Mégis össze tudtak fogni a nemzet érdekében. „A felvidéki magyar társadalomban messze nincsenek ekkora különbségek, mégis osztjuk, címkézzük egymást, liberálisokra, konzervatívokra, szuverenistákra, kozmopolitákra, az helyett, hogy csupán felvidéki magyarok lennénk és közösen harcolnánk jogainkért” – mondta beszédében Farkas Tibor.
Fotók: Szulcsán Tamás
A kürti alapiskolában már az ünnepet megelőző napokban megalakult a Kis Pilvax Kávéház, ahol egész héten történt valamilyen esemény az osztályok részére, felidézték a márciusi ifjak alakjait és készültek a nemzeti jelképek. Így március idusára a tanintézmény minden tanulója megismerte a magyar történelem 178 évvel ezelőtti eseményeit. A vasárnapi megemlékezés megkoronázása volt a heti felkészülésnek, és azoknak az ismereteknek, melyeket a Kis Pilvax Kávéházban szereztek.
Az ünnepségen közreműködött a kürti Bokréta Vegyeskar és a fűri Schola Sancta Caecilia kórus. Végezetül az intézmények és a szervezetek elhelyezték az emlékezés koszorúit és virágait a Turul-emlékműnél. (BK)
***
Gubík László Léván: A szabadságvágy fiatalos lendületét hordozza a lelkünk
A lévai magyar közösség március 15-én délután a köztemetőben lévő nagysallói csata emlékműnél kezdte el a megemlékezést. Itt Kovács Péter, a Csemadok Lévai Területi Választmányának elnöke tartott beszédet. Este az belvárosban lévő impozáns Oroszlán Szállóban folytatódott a nemzeti ünnepünk alkalmából szervezett esemény.
Gubík László Léván: A szabadságvágy fiatalos lendületét hordozza a lelkünk
***
Megemlékezés az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére Imelyen
Március 15-én ünnepi istentisztelettel és megemlékezéssel tisztelegtek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt a Komáromi járásban levő Imely református templomában. A rendezvényen a helyi közösség tagjai együtt emlékeztek meg nemzeti ünnepünkről.
Az istentiszteletet követően a Csemadok helyi szervezete ünnepi műsorral készült, amely méltó módon idézte fel a szabadságharc eszméit és hőseinek emlékét. A templomi alkalom után a résztvevők a kopjafánál folytatták a megemlékezést.
Az ünnepi beszédet Ilon Mia Dorina mondta, aki beszédében a szabadság, az összetartozás és a nemzeti emlékezet fontosságát hangsúlyozta. A megemlékezés koszorúzással zárult: elhelyezték az emlékezés koszorúit a község, az egyház, a Csemadok, valamint a Magyar Szövetség helyi szervezetének képviselői és más civil szervezetek.
Az ünnepség méltó alkalmat adott arra, hogy a helyi közösség együtt hajtson fejet a magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményének hősei előtt.
A megemlékezést és a koszorúzásta résztvevők közösen, a Himnusz eléneklésével zárták.
***
A szabadság üzenete ma is él – megemlékezések Mátyusföldön március 15-én
A régió több településén is megemlékezéseket tartottak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján. A Mátyusföldön szervezett ünnepségeken a történelmi események felidézése mellett a szabadság, a közösség és a béke jelentőségét hangsúlyozták a szónokok.
Nádszegen ünnepi beszédében Kacz Éva polgármester felidézte, míg 1848. március 15-én esős, barátságtalan időben indult el a pesti forradalom, addig a mai emlékezések békés, napsütéses körülmények között zajlanak. A különbség azonban csak látszólagos – hangsúlyozta –, hiszen a szabadságért hozott áldozatok ma is felelősségre figyelmeztetnek.
A polgármester rámutatott, a szabadságharc nem csak a nagy történelmi alakok – mint Petőfi Sándor, Jókai Mór vagy Kossuth Lajos – küzdelme volt, hanem az egyszerű embereké is, akik hittek abban, hogy életük gyökeresen megváltozhat. A jobbágyi terhek megszűnése, a törvény előtti egyenlőség és a saját földjükön való szabad élet reménye adott erőt a honvédeknek, hogy harcba induljanak.
Beszédében a jelen kihívásaira is utalt. Bár ma már nem fegyverrel kell megvédeni a hazát, a bátorságra ma is szükség van. A fiatalok számára a szabadság ma a választás lehetőségét jelenti – hogy hol tanulnak, miben hisznek, és hogyan építik fel az életüket. A polgármester arra is figyelmeztetett, hogy a világban zajló háborúk árnyékában különösen fontos a béke megbecsülése, hiszen a béke nem magától értetődő állapot, hanem olyan érték, amelyért minden nemzedéknek tennie kell.
Megemlékezés a honvéd sírjánál Galántán
Galántán az öreg temetőben tartották meg a városi megemlékezést, ahol a résztvevők Sebestyény László honvéd sírjánál hajtottak fejet. A rendezvényt a Csemadok szervezte.
Az ünnepségen Mézes Rudolf, a Csemadok nyugati regionális alelnöke beszédében kiemelte a kulturális szervezet és a Magyar Szövetség együttműködésének fontosságát, hangsúlyozva, hogy a közösségi összefogás elengedhetetlen a történelmi emlékezet és a magyar identitás megőrzésében. A megemlékezés kulturális műsoráról Czinege László zenész gondoskodott. A rendezvényen több megyei és városi képviselő is jelen volt. A Magyar Szövetség nevében Zupko Tamás, a párt járási elnöke helyezte el az emlékezés koszorúját a honvéd sírjánál.
Berényi: a márciusi ifjak bátorságából kell erőt meríteni
A Nemeskajalon tartott megemlékezés szónoka Berényi József, Nagyszombat Megye Önkormányzata első alelnöke volt. A politikus szerint az 1848–49-es eseményekre való emlékezés erkölcsi kötelességünk.
Berényi kiemelte, hogy a márciusi ifjak 12 pontjának több követelése ma is időszerűnek tűnik. A törvény előtti egyenlőség kapcsán példaként említette a Ján Kuciak újságíró meggyilkolása utáni nyomozás elhúzódását, amely szerinte rávilágít arra, hogy a társadalom tehetősebb rétegei gyakran előnyt élveznek.
A közös teherviselés kapcsán hangsúlyozta: jogos elvárás, hogy a kormány ne rójon aránytalan terheket a kisvállalkozókra és az alacsonyabb jövedelműekre, és senki ne élvezzen kivételezett helyzetet az adózás terén. Berényi József arra is figyelmeztetett, hogy a nemzetközi konfliktusokkal terhelt világ nem kedvez a társadalom lelkiállapotának.
„Nekünk, felvidéki magyaroknak merítenünk kell a márciusi ifjak bátorságából. A kollektív bűnösség elvét el kell marasztalni, nekünk is kötelességünk bátornak lenni” – fogalmazott.
Jókán a katolikus templom melletti temetőben tartottak ünnepi megemlékezést. A helyi alapiskola diákjai is készültek egy rövid emlékműsorral.
„Nagyon fontos az, hogy ők itt vannak, hiszen nekik kell továbbvinniük március 15-e üzenetét“ – mondta Szabó Zoltán, a Csemadok helyi szervezetének elnöke, a megemlékezés fő szónoka.
***
Higgyünk Rimaszombatban, higgyünk közösségünk erejében
A Csemadok Rimaszombati Alapszervezetének rendezésében a Petőfi-szobornál került sor a Március 15. alkalmából tartott megemlékezésre.
Az ünnepi beszédet Cziprusz Zoltán, a Besztercebányai Megyei Önkormányzat képviselője, a Magyar Szövetség országos elnökségének tagja mondta.
Beszédében a szabadság és a közösségi megmaradás jelentőségét hangsúlyozta.
Cziprusz Zoltán mondott ünnepi beszédet (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
Felidézte, hogy 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a márciusi ifjak bátorsága és elszántsága indította el a változásokat. Mint fogalmazott, a szabadságért akkor is küzdeni kellett, s ez a küzdelem ma is folytatódik – bár más formában.
A szónok kiemelte, hogy a felvidéki magyarság számára az elmúlt évszázad inkább a mindennapi megmaradás harcáról szólt: a magyar nyelvű oktatás megőrzéséről, a hagyományok ápolásáról és a közösségi összefogásról. Hangsúlyozta, hogy a közösség jövője azon múlik, hogy a fiatalok itthon maradnak-e, illetve sikerül-e olyan jövőt építeni, amelyben a felvidéki magyar közösség nemcsak megmarad, hanem gyarapodik is.
Beszédében arra is utalt, hogy a mai bizonytalan világhelyzetben különösen fontos a béke és a közösségi összetartás.
Mint mondta, a márciusi ifjak példája ma is erőt adhat ahhoz, hogy a felvidéki magyarság szülőföldjén megőrizze identitását, nyelvét és kultúráját.
A beszéd végén arra biztatta a jelenlévőket, higgyenek közösségük erejében, Rimaszombat jövőjében és abban, hogy a márciusi ifjak öröksége ma is él a magyar közösségekben.
Szavalattal közreműködött Povinszky Elvira. Felléptek a rimaszombati Művészeti Alapiskola tanárai és növendékei, valamint az Almágyi Magánművészeti Iskola egyik tanára szaxofonjátékkal.
Több mint 25 intézmény és szervezet képviselője helyezte el az emlékezés virágait.
Az ünnepségen a 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat állt díszőrséget. A cserkészek ezt megelőzően a Petőfi-háznál is megemlékeztek és koszorúztak Pataky András vezetésével.
Pataky András beszédében arról szólt, hogy Március 15. hősei valójában egyszerű emberek voltak – fiatalok, diákok, nyomdászok és polgárok –, akik bátorságukkal és hitükkel indították el a változást.
Felidézte, hogy 1848–49-es forradalom és szabadságharc résztvevői nem tudhatták, hogy tetteik történelmi jelentőségűek lesznek, mégis kiálltak a szabadság és a nemzeti önrendelkezés mellett.
Hangsúlyozta, hogy március 15. nem csupán történelmi emléknap, hanem emlékeztető arra, hogy a szabadság és a közösség iránti felelősség ma is mindannyiunk feladata.
Pataky András (Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma)
A jelen kihívásai között is fontos a nemzeti egység és az a bátorság, amely a forradalmárokat jellemezte. A megemlékezés végén arra biztatott, hogy tisztelettel őrizzük meg a forradalom szellemiségét, és gondoljuk végig, mi mit teszünk ma a szabadságért és a közösség jövőjéért. (HE)
***
Az osztálytermeken kívül a Petőfi szobornál és a Petőfi háznál is emlékeztek
Rimaszombatban a Tompa Mihály Alapiskola és Református Alapiskola alsótagozatos tanulói idén is megemlékeztek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről.
A képes beszámoló az alábbi cikkben tekinthető meg:
A rimaszombati alapiskolások március idusai tisztelgése képekben
***
Tanúbizonyságot tettek hazaszeretetről, bátorságról, összefogásról
Március 15-én 17 órakor az 1848/49-es emlékmű előtti téren gyűltek egybe a helyiek, hogy együtt emlékezzenek a magyar történelem egyik legfényesebb pillanatára. Dr. Hájos Zoltán polgármester köszöntötte az egybegyűlteket Dunaszerdahely város önkormányzata nevében.
Tudósításunk itt: olvasható:
Tanúbizonyságot tettek hazaszeretetről, bátorságról, összefogásról
***
Csenkey Vendel honvéd sírjánál emlékeztek a féliek
Március 15-én a szentmise után tartották meg a megemlékezést Félben, Csenkey Vendel, honvéd sírjánál. A Csemadok Féli Alapszervezetének rendezvényén Pomichal Mária, a féli alapiskola igazgatója üdvözölte a megjelenteket.
Ünnepi beszédet Görföl Jenő, a Pro Patria Honismereti Szövetség elnöke mondott. „A féli temetőben állunk, Csenkey Vendel, a szabadságharc honvédje, később császári és királyi kapitány sírjánál. Csenkey Vendel annak a vármegyei hivatalnok gárdának volt a tagja, amelyből szép számmal álltak nemzetőrnek majd honvédnek azzal az ígérettel, hogy a harcok befejezése után visszatérhetnek otthagyott állásukba. Nem ez történt, Világos után valószínűleg besorozták a császári hadseregbe, ahol idővel a ranglétrán felkapaszkodva alkapitányi rangot is elérte. Leszerelése után odahaza gazdálkodott.
Pomichal Mária és az alapiskolások (fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)
És van a falunak egy másik negyvennyolcas hőse is. Ő Csenkei Villám Gyula (eredeti néven Csenkey Vince), aki kilépett hadnagy, 1839-1847 között az 1. huszárezredben szolgált. 1848. május 21-én szolgálatra jelentkezik az Országos Nemzetőri Haditanácsnál. Ezután századok az alakuló Hunyadi önkéntes csapat lovasságánál majd századkapitány az előbbiből „átkeresztelt” 13. Hunyadi huszárezrednél, Nagykőrösön. Decemberben már őrnagy és osztályparancsnok ezrede Tiszántúl szerveződő részénél. 1849. júniusától a VIII. hadtest (a komáromi várőrség) Csallóközben küzdő részénél, majd Görgei Ármin őrnagy felső-magyarországi különítményében, július közepétől a feldunai hadtestben szolgál osztályával. Világosnál teszi le a fegyvert. Aradon 1849. december 6-án halálra ill. 16 év várfogságra ítélik, december 18-án. 1850. június 14-én kegyelmet kap. A kiegyezés után számvevő a magyar belügyminisztériumban. 1867. és 1890. Pest Városi Honvédegylet tagja.”
Görföl Jenő szerint ma is szükség van kiállásra (fotó: Neszméri TündeF/elvidék.ma)
Görföl Jenő beszédét az alábbi gondolatokkal fejezte be: „Ne gondoljuk, hogy napjainkban nincs szükség és alkalom a helytállásra. Bizony szükség van a sok kicsi kiállásra, amelyek idővel nagynak bizonyulhatnak. Gondoljunk és borzongjunk bele, hogy nemzeti ünnepeinken hány, meg hány ember visz virágot, tesz koszorút az életüket áldozók emlékművéhez, sírjához, ünnepli a kiállást, hűséget olyan, aki megmaradásunkért – még csak anyanyelvéért, iskolájáért sem képes a kis többletet vállalni. Március 15 táján merjük kimondani hangosan is: pedig a mának az ilyen hősökre, az ilyen kiállásokra volna szüksége.” (NT)
***
„Maradjon a magyar nemzet a szabadság térfelén és a béke oldalán”
A Csemadok Somorjai Alapszervezete többnapos programsorozattal emlékezett meg az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Március 13-án Méry Erzsébet tartott előadást a csallóközi nemes hölgyek szerepéről a szabadságharcban és az üldöztetés éveiben, március 15-én pedig koszorúzással és ünnepi műsorral folytatódtak a rendezvények a Pipagyújtó emlékhelynél. Az esemény szónoka Somogyi Alfréd, a SZAKC elnöke református lelkész, teológiai tanár volt, este pedig a Viharmadár – avagy bor, szerelem, halál című zenés előadás zárta a programot.
Tudósításunk ITT olvasható.
***
A bősi turulszobornál ünnepelték a szabadságharc 178. évfordulóját
Napsütéses vasárnap délután a turulszobornál tartott méltóságteljes megemlékezéssel idézték fel a bősiek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szellemét. A Csemadok Bősi Alapszervezete által szervezett eseményen Nagy Anikó, az alapszervezet elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében kiemelte, hogy az 1848–49-es események Magyarország újkori történetének meghatározó pillanata, amely az egyéni szabadságjogok és a nemzeti önrendelkezés kivívásának alapköve lett. A márciusi ifjak hite és állhatatos küzdelme örök példakép marad: hitük a haza sorsának jobbra fordításában ma is inspiráljon bennünket. Felidézte a forradalom kulcsfontosságú mozzanatait a Pilvax kávéháztól a Nemzeti Múzeumig, a 12 pont felolvasását és Petőfi Nemzeti dalát, valamint a kokárda születését, amely Szendrey Júlia és Laborfalvi Róza keze munkájaként vált jelképpé.
Fenes Iván polgármester ünnepi beszédet mondott, amelyben a közösség felelősségvállalását és a magyar identitás megőrzésének fontosságát hangsúlyozta a változó időkben.
***
Nagymegyeren a hősök emléke előtt hajtottak fejet március 15-én
A Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete által szervezett méltóságteljes megemlékezéssel ünnepelték a felvidéki magyarok az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját. A rendezvényen közreműködött a Kéknefelejts Népdalkör és a Bartók Béla Alapiskola tanulói.
Soóky Marián polgármester ünnepi beszédében Nagymegyer saját szabadságharcos hősét, Nagy Rátz Józsefet (1808–1878) állította középpontba, akinek sírjánál tartották a koszorúzást a református temetőben. Nagy Rátz József – a város egykori nemesi vezetője, városbírája és nemzetőr őrmestere – példájával emlékeztetett arra, hogy a nagy történelmi események mögött mindig élő emberek, családapák, polgárok állnak, akik a haza iránti szeretetből vállalták a küzdelmet.
„A szabadság nem csupán történelmi emlék, hanem mindennapi felelősség is”
– hangsúlyozta a polgármester. Felelősség a közösség megőrzéséért, nyelvünk, kultúránk és hagyományaink továbbadásáért a következő nemzedékeknek. Ma, amikor itt állunk Nagy Rátz József sírja előtt, nem csak a múltat idézzük fel, hanem erőt merítünk elődeink bátorságából, hogy közösségünket békében, tiszteletben és összefogásban építsük, gyermekeinknek pedig olyan világot adjunk tovább, amelyben érdemes élni és álmodni.
A beszéd végén a polgármester arra buzdított: a márciusi ifjak példája mutassa az utat a közösségért való kiálláshoz, a hithez és az összefogáshoz.
„Emlékezünk a hősökre, az áldozatokra, és arra az eszmére, amely a mai napig összeköt bennünket.
Hajtsunk fejet Nagy Rátz József és mindazok előtt, akik életüket adták a szabadságért. Dicsőség a hősöknek!” – zárta gondolatait Soóky Marián.
***
Csicsón a Magyarnak maradni emlékparkban emlékeztek az 1848/49-es szabadságharcra
A Magyarnak maradni emlékparkban tartott méltóságteljes megemlékezéssel idézték fel a helyiek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseit. A koszorúzási ünnepség a Caritas énekkar megható műsorával indult, amelynek tagjai végig énekükkel kísérték a megemlékezést.
Koszorút helyezett el Csicsó község önkormányzata, a Csemadok helyi szervezete, a Gárspár Sámuel Alapiskola valamint a Caritas énekkar. Nagy Zoltán szavalta el Petőfi Sándor Nemzeti dalát.
Az esemény a Himnusz közös eléneklésével zárult.
***
Megyercsen kétnapos rendezvénysorozattal emlékeztek
Kétnapos programsorozattal idézték fel a 1848/49-es forradalom és szabadságharc szellemét. A megemlékezések pénteken kezdődtek, és vasárnap közös főhajtással zárultak a helyi temetőben.
Pénteken a Betyárok amatőr színjátszócsoport fellépésével indult a programsorozat. A csoport – Zink Vass Nóra és Beke Tamás helyi önkormányzati képviselők vezetésével – a vértessomlói Német Nemzetiségi Alapiskolába látogatott, ahol ünnepi műsorral elevenítették fel a márciusi ifjak bátorságát és szabadságszeretetét. A szereplők között ott volt az idén 84. életévét betöltő Oláh Ferenc, a helyi nyugdíjasklub tagja is, aki lelkesedésével és kitartásával méltó társa volt a fiatalabbaknak.
A megemlékezések vasárnap Megyercsen folytatódtak, ahol a helyi temetőben a község önkormányzata, a Csemadok helyi szervezete és a Magyar Szövetség helyi szervezete közösen szervezett ünnepséget. A falu közössége együtt hajtott fejet a márciusi ifjak emléke előtt.
Az egybegyűlteket Velschitz Flóra, a Csemadok helyi szervezetének elnöke köszöntötte, ünnepi beszédet pedig Erdélyi Zoltán, a Csemadok Komáromi Területi Választmányának elnöke mondott. Az ünnepséget a helyi óvodások, a Betyárok színjátszócsoport, valamint Oláh Ferenc fellépése tette még színesebbé.
***
Március 15. Pozsonyban: „Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek az emberiségért valamit.”
A felvidéki magyar közösség egyik legfontosabb március 15-ei helyszínén, a Medikus-kertben álló Petőfi Sándor-szobornál tartották meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 178. évfordulójára emlékező ünnepséget délután fél négykor. A Csemadok pozsonyi városi választmánya, országos tanácsa és társszervezői által rendezett megemlékezésen koszorúzással, kulturális műsorral és ünnepi beszédekkel adóztak a márciusi ifjak, a szabadság eszméje és az elesettek emléke előtt.
A pozsonyi ünnepségről szóló beszámolónkat ITT olvashatják.
Fotó: HA/Felvidék.ma
***
Ógyallán is méltó módon emlékeztek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseire
A Jókai Mór-szobornál tartott ünnepi megemlékezéssel idézték fel a felvidéki magyarok az 1848. március 15-i forradalom szellemét. Az eseményen Bartos Katalin, a Csemadok elnökségi tagja köszöntötte az egybegyűlteket, majd Kiss Beáta, a Csemadok országos elnöke mondott ünnepi beszédet. Jelen volt Józsa Attila atya és Erdélyi Tímea tiszteletes asszony is.
Kiss Beáta beszédében a szabadságharc eszméit és Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényét állította párhuzamba a jelenkori felvidéki magyar valósággal. Felidézte a regény híres jelenetét, amikor Baradlay Richárd a „Nyergelj, fordulj!” parancsot adja, hazatérve harcolni a nemzetért – anyai szóra, a haza hívó szavára hallgatva.
„Mi a haza ma?”
–tette fel a kérdést az elnök asszony, hangsúlyozva, hogy a haza nem csupán földrajzi fogalom, hanem elsősorban a nemzet, a közösség, a hit és a nyelv. A mai világban – folytatta – a „nyergelj, fordulj” azt jelenti: forduljunk még erősebben közösségünkhöz, anyanyelvünkhöz, kultúránkhoz. Ezt szolgálattal, felelősségvállalással tehetjük: ápoljuk nyelvünket, támogassuk magyar munkahelyeket, vállalkozásokat, imádkozzunk közösségeinkért.
Kiss Beáta rámutatott: míg egykor a nagy egyéni tett a közösségért szólt, ma sokan csupán családjukra, boldogulásukra koncentrálnak. Pedig Petőfi és Jókai öröksége éppen az: tenni a nemzetért, a szabadságért.
A beszédet követően a résztvevők közösen énekelték el a Szózatot és a Himnuszt.
***
A hit és a szabadság is cselekvő hozzáállást kíván – megemlékezés Martoson
Martoson a nemzeti megemlékezést ünnepi istentisztelettel nyitották meg a református templomban. Az igét ThDr. Szénási Lilla, PhD. tiszteletes asszony hirdette, aki prédikációjában a hit, a hála és a szabadság kapcsolatáról beszélt.
Igehirdetésében hangsúlyozta: jó érzés tudni és megélni, hogy Isten magyarnak teremtett bennünket. A Biblia – mint mondta – az ember és Isten kapcsolatáról szól, és számos történeten keresztül mutatja meg az emberi természetet is. Példaként Izrael népének történetét említette, amikor a pusztában zúgolódtak az éhség miatt. A nép megfeledkezett arról, hogy Isten tíz csapással – köztük a sáskák csapásával – szabadította ki őket Egyiptomból. Hálátlanságukban és hitetlenségükben még azt is mondták: „jobb volt nekünk Egyiptomban”.
A tiszteletes asszony rámutatott: sokszor az ember is csak Isten ajándékait, áldásait keresi, miközben magáról Istenről megfeledkezik. Pedig népünk történetében mindig jelen volt a bátorság, az erő és a kezdeményezés. Szabadságunkat és függetlenségünket ajándékba kaptuk, ezért első szavunk mindig a hála kell legyen: „Köszönjük, Istenünk!”
A prédikáció arra is figyelmeztetett, hogy Izrael népe gyorsan elfelejtette, kinek köszönheti szabadságát. A jólét azonban soha nem készen érkezik: a célokért áldozatot kell hozni, mert a szabadság feladat és felelősség is. A múlt sokak emlékezetében megszépül, és könnyű kimondani a jelszót: „vissza Egyiptomba, vissza a múltba”. Vagy ha a kommunizmusra gondolunk, ott volt kenyér, de cserébe csak egyféleképpen lehetett gondolkodni.
A tiszteletes asszony arra buzdított, hogy ne legyünk feledékenyek. Isten a hit útján vezet bennünket, de ezt az utat nekünk kell elfogadnunk és járnunk. Ahogyan a pusztában a mannát és a fürjeket sem vitte az emberek ágyába – ki kellett érte menni –, úgy a hit és a szabadság is cselekvő hozzáállást kíván. Isten népe hitetlensége ellenére is megtartotta ígéretét, és ez ma is reménységet adhat számunkra.
„A hívő ember Jézussal együtt ünnepli a nemzeti ünnepeket is” – fogalmazott. Hangsúlyozta, hogy Isten, a nép és a haza összetartoznak, és magyarságunk is Isten ajándéka. A szabadság és a jólét kérdése végső soron hitkérdés is, amelyben nemzetünknek és mindannyiunknak személy szerint is meg kell találnunk a helyünket.
Az istentiszteleten a helyi óvodások és a református alapiskola diákjai is műsorral készültek. Az ünnepség végén a jelenlévők közösen elénekelték a **Szózatot**.
A megemlékezés ezután a millenniumi emlékműnél folytatódott, ahol Molnár Viola, a Csemadok helyi szervezetének elnöke mondott köszöntőt. Ünnepi beszédet Kiss Beáta, a Csemadok országos elnöke tartott.
***
Sárosfán a hűség üzenete került középpontba a március 15-i megemlékezésen
Sárosfa Község Önkormányzata, a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya és helyi alapszervezete március 15-én a sárosfai temetőben, a Bittó-síremléknél tartotta meg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 178. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi megemlékezést. Az eseményen Somogyi Alfréd, a SZAKC elnöke, református lelkész, teológiai tanár mondott ünnepi beszédet, a műsorban pedig Botló Judit, a Csemadok OT tagja, a Sárosfai Alapiskola diákjai, a Békei és Sárosfai Cimbora Népdalkör, valamint a Békei Búzavirág Népdalkör közreműködött.
A megemlékezés középpontjában Bittó István alakja állt, Sárosfa neves szülöttéé, aki az 1848-as forradalom idején fiatal joghallgatóként csatlakozott a magyar szabadság ügyéhez, később pedig az ország közéletének egyik meghatározó szereplőjévé, majd miniszterelnökévé vált. Az ünnepi szónok beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Bittó István életútjának titka a hűségben keresendő: hűségben a szülőföldhöz, a szabadság eszméjéhez és a magyar nemzethez.
Fotó: Hideghéthy Ákos/Felvidék.ma
Somogyi Alfréd hangsúlyozta, hogy ez a hármas hűség nem csupán történelmi emlékezet, hanem jelenidejű kötelesség is a felvidéki magyarság számára. Mint fogalmazott, újra kell tanulnunk, hogy a szülőföld, Csallóköz és Felvidék nem egyszerűen földrajzi tér, hanem lelki és közösségi érték, amelyhez ragaszkodni kell. Beszédében külön is kiemelte, hogy a szülőföld iránti hűség ma azt is jelenti: ki kell mondanunk, hogy felvidékiek vagyunk, és nem engedhetjük, hogy mások mondják meg nekünk, kik vagyunk és minek nevezhetjük magunkat.
Az ünnepi szónok a szabadság kérdését a jelen kihívásaival is összekapcsolta. Arról beszélt, hogy a felvidéki magyarság nem ringathatja magát abba az önáltatásba, hogy maradéktalanul szabad volna, miközben anyanyelvének használata, szimbólumainak vállalása vagy történelmi igazságainak kimondása ma is sokszor ellenállásba ütközik. Szavai szerint a szabadság nem ajándék, hanem a jogfosztottság elleni folyamatos küzdelem, amelyet ma már nem fegyverrel, hanem a demokrácia eszközeivel kell megvívni.
Fotó: Hideghéthy Ákos/Felvidék.ma
A beszéd harmadik hangsúlyos gondolata a magyar nemzethez való hűség volt. Somogyi Alfréd rámutatott: Bittó István a bukás, a bujdosás és a felemelkedés éveiben is hű maradt a nemzetéhez, s ez ma is eligazító példa lehet. A nemzet iránti hűség szerinte a mindennapok konkrét döntéseiben mutatkozik meg: abban, milyen nyelven beszélünk, milyen iskolát választunk gyermekeinknek, milyen közösségeket támogatunk, és miként őrizzük meg magyar önazonosságunkat a szülőföldünkön.
A temetői megemlékezés emelkedettségét tovább erősítette a helyszín szimbolikája. Somogyi Alfréd emlékeztetett: a sírkert az élet és halál találkozásának szent helye, ahol az elődök emlékezete különös erővel kötelez. Mint mondta, ha a ma élők megfeledkeznének a szülőföldhöz, a szabadsághoz és a nemzethez való hűségről, az már nem egyszerű mulasztás, hanem árulás lenne.
Fotó: Hideghéthy Ákos/Felvidék.ma
A sárosfai ünnepség így nemcsak főhajtás volt a szabadságharc hősei és Bittó István emléke előtt, hanem világos üzenet is a jelennek. A megemlékezés arra figyelmeztetett, hogy a felvidéki magyarság megmaradása és gyarapodása ma is a közösségi hűségen, az önazonosság vállalásán és a jogokért való következetes kiálláson múlik.
Fotó: Hideghéthy Ákos/Felvidék.ma
Somogyi Alfréd ünnepi beszéde IDE kattintva teljes terjedelmében olvasható. (SZE)
***
Évzáró taggyűlés és március 15-i megemlékezés Ajnácskőn
A kultúrházban került sor az ünnepi műsorra, melyet azok az ajnácskői gyerekek biztosítottak, akik a gömöralmágyi alapiskola tanulói. A Csemadok Ajnácskői Alapszervezetének szervezésében sor került az évzáró tagsági gyűlésre is.
A diákok műsorában táncok, versek és az 1848-as eseményeket felidéző prózai részletek is elhangzottak, majd a fiatal zenészek előadásában élőben felcsendült a Nemzeti dal is. A műsor összeállítását és betanítását Gál Angelika és Tóth Tünde vállalta. A méltó megemlékezés zárásaként felhangzott a magyar Himnusz, majd a helyi Csemadok és az önkormányzat képviselői megkoszorúzták a kultúrházban ideiglenesen elhelyezett emlékművet.
A Csemadok évzáró taggyűlésén jelen volt Csobó Zsuzsanna Feledről, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának küldötte is. Az alkalom során köszöntötték Szamos Zsuzsannát 70. születésnapja alkalmából, aki hosszú ideje aktív résztvevője a helyi kulturális életnek. Elismeréssel szóltak továbbá Tóth Tünde három évtizedes csemadokos munkájáról, valamint gratuláltak Mikó Alexandrának is, aki immár tíz éve áll a Csemadok Ajnácskői Alapszervezetének élén. (CHL)
Az ajnácskői gyerekek műsora (Fotó:Chovan Lilla)
***
Hőseink előtt tisztelegtek Gömörpéterfalán is
A szentmisét követően a falu lakói a kopjafánál és az ágyúnál gyűltek össze, hogy közösen emlékezzenek. Az ünnepi műsorban a helyi gyerekek léptek fel, a megemlékezést pedig Chovan Lilla, a péterfalai Felföldi Dalia Szövetségnél Petőfi-programosként tevékenykedő előadó tette színesebbé. Gitárkísérettel hazafias dalokat adott elő, majd egy helyi ikerpárossal közösen is énekeltek.
Köböl Gyula polgármester beszédében kiemelte, hogy Péterfaláról is harcoltak résztvevők az 1848–49-es szabadságharcban, és előttük, valamint minden forradalmár előtt tisztelegtek. A megemlékezésen Juhász Attila plébános imát mondott a magyar közösségért és a békéért, valamint a háború elkerüléséért. (CHL)
A péterfali emlékezők (Fotó: Tóth Krisztina)
***
Március idusára emlékeztek Vecseklőn
A helyi Petőfi-szobornál Kovács Tibor polgármester köszöntötte az egybegyűlteket.
A főhajtás és a koszorúzás után a megemlékezés a kultúrházban folytatódott, ahol a gömöralmágyi alapiskola ajnácskői diákjai zenés-verses műsorral léptek fel. Ezt követően egy helyi tehetség, Szepesi Emília szavalata hangzott el, végül a Ceredi Asszonykórus zárta az ünnepi programsorozatot. (CHL)
Koszorúzás és főhajtás a Petőfi-szobor előtt (Fotó: Chovan Lilla)
***
Lakszakállason március 13-án emlékeztek az 1848/49-es szabadságharc kezdetére
Március 13-án a község és a helyi alapiskola közös szervezésében tartották meg a koszorúzást az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából. A rendezvényen kiemelt szerepet kapott a nemzeti ünnepek iránti tisztelet átadása a fiatalabb generációnak.
A megemlékezést a Jácint népdalkör hazafias nótákkal színesítette, Benedek Erzsébet és Burík Emese pedig alkalomhoz illő verseket mondott el. A koszorúk elhelyezését követően a résztvevők közösen énekelték el a Székely himnuszt, majd a Magyar himnuszt.
Felvidék.ma
