A történelem nem csupán évszámok és események sora, hanem személyes örökség, mindennapos tapasztalás és szerves emlékezet.
Mi elkötelezettek vagyunk abban, hogy a helyi közösség számára a múlt megismerhető, megérthető és feldolgozható legyen, mert a lelki békéhez csakis a feltáráson és a szembenézésen át vezethet út – fogalmazott Fazekas Csilla, Budavár polgármester-helyettese a Márai Sándor Művelődési Ház dísztermében, mint a budapesti konferencia egyik főszervezője.
Aradi-Beöthy Péter, a Kommunizmus Bűnei Alapítvány elnöke örömmel jegyezte meg, hogy az első kerületi önkormányzaton és a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületén kívül támogatóik között tudhatják a Konrad Adenauer Alapítványt is.
Hozzászólásában Rétvári Bence, a Belügyminisztérium államtitkára attól óvott, nehogy a XXI.században ismét a XX.század hibáinak elkövetésébe essünk, amiben a a külföldről importált ideológiáknak jutott a főszerep, bár – miként azt megtapasztalhattuk – a körülmények nemcsak a jót, hanem a rosszat is kihozhatják, de ki is hozták belőlünk, és ez alól kevesen képesek mentesnek maradni. Ezért nem csodálkozhatunk különösebben azon sem, hogy hatalmuk gyakorlása során – a kommunisták tudtak a korábbi rendszer verőembereire is támaszkodni.
Fazekas Csilla
A magyar irodalom művelői számára a XVI.század közepétől, a török uralomtól, a XIX.század végéig, tehát Tinódi Lantos Sebestyéntől Arany Jánosig világos volt, hogy nálunk a verseknek és a prózának nemcsak esztétikai, hanem társadalmi funkciója is van. Ebben az időszakban ez főként a függetlenségi gondolatot jelentette. Sőt, ez adta a küldetését és az erejét! – jelentette ki Takaró Mihály irodalomtörténész.
A miniszterelnök főtanácsadója „Az irodalom szerepe a Monarchia felbomlásában” című előadásában fontosnak tartotta kiemelni, hogy a folyamatosság egészen a XIX.század végéig fennállt. De már az 1880-as évek legelején – Arany János felhívta a figyelmet a kozmopolita tendenciák terjedésére.
Volt, aki meghallotta szavát! A magyar szellemi élet hagyományos értékei mellett elkötelezett írókat Herczeg Ferencnek 1894-től az Új Idők keretei között sikerült megnyernie és az orgánum hamarosan a legjelentősebb magyar irodalmi folyóirattá vált. Mikszáth Kálmán és Bródy Sándor mellett főként a vidéki értelmiséget igyekezett megnyerni. Maga Herczeg Ferenc, de Márai Sándor, Szabó Lőrinc, sőt Radnóti Miklós is ír majd ide.
Mindemellett az irodalom különleges egyediségét hangsúlyozva, az elvont európaiságot öncéllá emelve, sőt, mindazt, ami nemzeti, lepocskondiázva mind erősebbé vált egy olyan elképzelés is Magyarországon, amelyet aztán főként a későbbi polgári radikálisok követői fogalmaztak már-már doktrínává. Ezek a törekvések az 1908-ban alakult Nyugat, illetve a Huszadik Század folyóirat hasábjain kaptak teret.
Aradi-Beöthy Péter
Szabó Dezső „Az irodalom, mint társadalmi funkció” című tisztázó jellegű írását egyébként pont a Nyugatban jelentette meg 1912-ben.
Ebben azt fejtette ki, hogy a magyar irodalom létjogosultságát az biztosítja, ha azt nem pusztán öncélú művészetnek, hanem a társadalom életébe szervesen illeszkedő művészi tevékenységnek tekintjük, amely társadalmi kérdésekkel a magyar közösségek perspektíváival is foglalkozik.
A kortársakban, Ignotusban, de még Ady Endrében és Babits Mihályban sem tudatosult igazán – állapította meg Takaró Mihály –, hogy már jóval a világháborút megelőzően, amikor Eduard Benes és Seton-Watson az Osztrák-Magyar Monarchia létjogosultságának a megkérdőjelezését felvetették, akkor a királyság intézményét illető kritika magyar szempontból önsorsrontó lehet. Ráadásul Magyarországon sokan voltak, akik 1918 őszén tömegesen ebbe a csapdába estek, és akkor a proletárdiktatúráról még nem is ejtettünk szót!
Takaró Mihály
Takaró Mihály Gyóni Géza költészetének a bemutatásával érzékeltette, miként hatottak a történelmi események a rendkívüli tehetségű művész életére. A már korábban pacifista verseket író költőt 1914 nyarán behívják katonának. Rövid időre a háború hívévé válik ugyan, de Przemysl erődjébe kerül, amelyet jó félév múlva elfoglalnak az oroszok. Közben – az átéltek hatására – megírja „Csak egy éjszakára! címmel az egyik legszebb háborúellenes versét, amelyet néhány éven belül tíz nyelvres lefordítanak, de ő maga 1917 júniusában Szibériában, a krasznojarszki hadifogolytáborban meghal.
Rétvári Bence
A magyar irodalomnak akkor van igazi funkciója, amennyiben a nemzeti immunrendszert erősíti! A határon túlra került magyar közösségek esetében pedig, amennyiben a megmaradást szolgálja! Ez a feladata Trianon óta változatlan – állapította meg Takaró Mihály.
A kortársak nem voltak tudatában, hogy 1867-et követően Magyarországon tömegtársadalom született, ezért a politikusok a társadalmat nem tudták kezelni. Különösen így volt ez 1918 végén – jelentette ki Máthé Áron. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának történésze rámutatott arra is, hogy a háború elvesztését követően bányavidékeink idegen megszállás alá kerültek, így a szénhiány és az antantblokád következtében energiaválság is sújtotta Magyarországot.
„A kommunista diktatúrához vezető lépések 1918-1918 fordulóján” című előadásában Máthé Áron megemlítette, hogy a spanyolnátha járvány mellett, amely Európa többi országában is tömegesen szedte áldozatait, a négyéves öldöklés következtében az erőszakot a társadalom nemcsak tömegesen tapasztalta meg, hanem annak a kultusza is kialakult. Ehhez járult, hogy a román csapatok 1919 tavaszán már a Tisza felé törtek előre. Ilyen körülmények között kiáltották ki Magyarországon a Tanácsköztársaságot, amely az oroszországi bolsevik puccsot követte, de a Bajor Tanácsköztársaságot megelőzte. Kell-e emiatt szégyenkeznünk? – tette fel a kérdést a történész.
Máthé Áron
Míg a győztes antanthatalmak országai az amerikai gabonabehozatal és az argentin marhahúskonzervek importja miatt nem jutottak az éhséglázadás közelébe, Magyarországról ez nem mondható el. A Károlyi-kormány alatt kialakult őskáoszban a Kun Béla által felállított agitátor iskola ilyen körülmények között nagy hatékonysággal tudta kifejteni tevékenységét, aminek az érvényesülésében szerepet játszott az is, hogy a kilátástalanságban még a polgári erők részéről is megfogalmazódott egy „próbáljuk ki!”-hangulat. Jászi Oszkár például az egyik cikkében százszor írja le a kísérlet szót. A földkérdés és a paraszti követelések kielégítetlensége, a Szovjet-Oroszország katonai segítségének elmaradása végül megpecsételte Kun Béláék kísérletének a sorsát – zárta előadását Máthé Áron.
Szerencsés Károly, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Karának tanszékvezető egyetemi tanára arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarországon ebben az időben a háborús összeomlás súlyosbodott a szomszédos országok falánkságával.
A világháború alatt a korábbi politikai rendszerrel kapcsolatban egy ellenérzés alakult ki, és a filmhíradókon látszik, hogy az emberek arcán egyfajta csodavárás tükröződik. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy 1919. március 21-én a társadalom egy rossz megoldást, a kommunisták hatalomra juttatását eltűrte, akiket – egy korábbi puccskísérletük miatt – még februárban zártak börtönbe.
A Kommunisták Magyarországi Pártja funkcionáriusainak kiszabadításával, majd 133 napig a hatalomgyakorlásával a Magyarországi Szociáldemokrata Párt ekkor hazánk történetében először árulta el a szabadság és a magyarság ügyét azzal, hogy a diktatúra ügye mellé állt – jelentette ki Szerencsés Károly, majd elmondta, hogy 1919 áprilisában tartottak helyi tanácsi választásokat Magyarországon, amelyek titkosak voltak ugyan, de demokratikusnak nem mondhatók, mivel sokakat kizártak belőlük.
Szerencsés Károly
1920 januárjában, Huszár Károly miniszterelnöksége alatt tartanak majd Magyarországon először általános, titkos választójog alapján valóban demokratikus választásokat, amelynek nyertese a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és a Kisgazdapárt lett.
A választójogot ettől kezdve szűkítették, először 1922-ben, majd 1939-ben ismét tágították. Utóbbi alkalommal a Nyilaskeresztes Párt ennek következtében tudott bekerülni a parlamentbe. 1945 és 1949 között 1947-ig beszélhetünk arról, hogy Magyarországon demokrácia volt. Az 1947 és 1949 közötti időszakban viszont a szalámi-politika politika kifejezés immár a demokrácia felszámolását jelenti.
A Kádár-korszakban 1985-ben volt ugyan egy kísérlet egy demokratikus vonásokra emlékeztető választás bevezetésére, de itt csak a Hazafias Népfront jelöltjei indulhattak, jóllehet már ez is hozott némi színt a Magyar Népköztársaság életébe – zárta előadását Szerencsés Károly.
Ötvös István
Ötvös István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára „A társadalmi gondolkodás megváltozása 1946 után” címmel tartott előadásában felidézte, hogy már a 19.századi orosz társadalomban megjelenő különböző eszmeáramlatok arról is árulkodtak, miként esett szét a társadalmi kohézió és ehhez hasonló jelenségnek lehetünk a tanúi idehaza a 20.század második felében.
Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet történésze „Veszprém, Tiszalök, munkaszolgálat” címmel az 1950-es évek kitelepítések politikai hátteréről és gyakorlatáról beszélt. Az alkotmánybíróként tevékenykedő Horváth Attila jogtörténész pedig „A politikai vicc, mint a magyar társadalom védekező mechanizmusa” címmel tartotta meg záró előadását.
A szerző felvételei
Gecse Géza/Felvidék.ma
