Ma volna 123 éves az érsekújvári születésű költő, író, festőművész, lapszerkesztő Kasák Lajos. 1887. március 21-én született Érsekújvárban
A gimnázium második osztályából kimaradt, lakatosinasnak állt. Szakmát szerezve szülővárosában, Győrött és Budapesten dolgozott. Részt vett a szakszervezetek politikai harcaiban, az egyletek kulturális tevékenységében, feketelistára került. 1909-ben gyalog indult Párizsba. 1912-ben megjelent első novelláskötete (Életsiratás). A Tett címmel megindította a magyar avantgárd első folyóiratát. 1916-ban a Ma szerkesztője. 1919-ben az írói direktórium tagja volt. A forradalom bukásakor letartóztatták, decemberben szabadult és hajón Bécsbe szökött. Ott újra kiadta a Ma című folyóiratot. 1926-ban hazatért és 1926–27-ben Illyés Gyulával és Déry Tiborral közösen szerkesztette a Dokumentum című folyóiratot, 1928-ban pedig a szociáldemokrata mozgalom fiatal értelmiségére támaszkodva megindította a Munkát. 1940-ben izgatásért két hónapot börtönben töltött. Felesége, Simon Jolán öngyilkossága után elvette Kárpáti Klárát. 1945-ben Fodor Józseffel szerkesztette az Új Időket. 1946-tól Békásmegyeren élt. A Magyar Művészeti Tanács alelnöke, az Alkotás és a Kortárs szerkesztője. 1947-ben szociáldemokrata képviselőséget vállalt. 1949-től belső száműzetésbe kényszerült, művei nem jelenhettek meg. 1953-ban kizárták a pártból. 1954-ben visszaköltözött Budapestre. 1956 után tért vissza az irodalmi életbe. A 60-as évek avantgárd reneszánsza a nemzetközi érdeklődést is ráirányította. Egymást követték külföldi kiállításai. 1965-ben Kossuth-díjat kapott.
Szemléletének Ady és a Nyugat hatása, valamint nyugat-európai csavargó körútja adott egyetemesebb távlatokat. Korai novelláinak és Misilló királysága (1912) című regényének naturalizmusán átüt a nyugtalan útkeresés szándéka. Háborúellenes publicisztikáját meghatározták szocialista nézetei. Fölfigyelt az avantgárd kibontakozó mozgalmaira, a futurizmusra és az expresszionizmusra. Az izmusok hatására született meg eklektikus, de az avantgárd határozott jegyeit is magán viselő verseskötete, az Eposz Wagner maszkjában (1915). Mellette a kassáki konstruktivitásnak és expresszivitásnak olyan modellértékű költeményei jelentek meg, mint a Mesteremberek és az Örömhöz. 1917-től részt vett a politikai harcokban. Sorra jelentek meg expresszionista hangvételű, antimilitarista és erősen szociális indíttatású novellás- és verseskötetei (Egy szegény lélek megdicsőülése, 1918; Khalabresz csodálatos púpja, 1918; Hirdetőoszloppal, 1918), valamint regénye (Tragédiás figurák, 1919). Lapjában és világnézeti különszámaiban manifesztumok, cikkek sorozatát írta a társadalom és a művészetek forradalmi átalakításáért. E tevékenységével teremtette meg a jellegzetesen magyar avantgárd mozgalmat, az aktivizmust. A diktatúrával szembeni fönntartásait röpiratban hirdette meg (Levél Kun Bélához a művészet nevében). A bécsi Ma erős dadaista, majd konstruktivista színeivel a nemzetközi avantgárd jelentős fórumává vált; Kassák Lajos pályája kiteljesedett. Költészetének monumentális alkotásai lírai eposzai (Máglyák énekelnek, 1920; A ló meghal, a madarak kirepülnek, 1922); versesköteteiben, számozott költeményeiben az izmusok szemléleti változásai rögzíthetők (Világanyám, 1920; Új versek, 1923; Tisztaság könyve, 1926). A dadaizmus határán mozgó vizuális kísérletei, kollázsai, mechano-architekturális kompozíciói képzőművészeti pályáját vezették be, melynek sajátos termékei bécsi képarchitektúrái. Technokrata szenvedélyének, konstruktivista érdeklődésének jelentős dokumentuma a Moholy-Nagy Lászlóval összeállított Új művészek könyve (1922). Törekvéseinek szintéziseként is fölfogható önéletrajza (Egy ember élete, 1927–1935).
A fokozatosan elmagányosodó, a kísérletezésekkel fölhagyó, elégikus hangra váltó alkotóról a költő Kassák Lajos vall teljesebben. Az évtized végére művészeteszménye a babitsi új klasszicizmus felé közeledett, s Móriczhoz hasonlóan a napi politikából való kivonulást hirdette. A 40-es évek legelején verseiben a rezignáció és a magány érzései uralkodnak (Sötét egek alatt, 1940; Szombat este, 1941). Regényeiben, újra szaporodó elbeszéléseiben a lírai emlékezés és a moralizálás elemei keverednek (Egy kosár gyümölcs, 1939; Azon a nyáron, 1940; Hídépítők, 1942; Mögötte áll az angyal, 1942; Egy álom megvalósul, 1943; Karácsonyiék, 1943). Egy lélek keresi magát (1941) című lélektani regényét képzőművészeti érdeklődése is ihlette. Ennek eredménye szakmailag érett interjúkötete (Vallomás tizenöt művészről, 1942) s festőkről írt portrésorozata (Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig, 1947). A háború utolsó évében visszavonult. Az ostrom szorongásairól, a túlélés hitéről lírai naplója tudósít (Kis könyv haldoklásunk emlékére, 1945). 1945 után nagy lendülettel látott munkához. Szerkesztői tevékenysége, megújuló alkotókedve fölélesztették avantgárd vonzalmait. A szürrealizmus és a konstruktivizmus hagyományai felé tájékozódott, a történelmi változásokat tükröző lírája a posztexpresszionizmus jegyében idézte a tízes évek ódai hangütéseit. A belső száműzetésben a politikai viszonyokat is leleplezte naplója (Szénaboglya, [1955–56], 1988). A mellőzöttségben festői ambíciói újra föltámadtak, s megírta avantgárd mozgalmainak történetét.
Pályájának ismételt megújulását öregkori költészete teremtette meg. Az emlékezés és a mulandóság hétköznapi élményeiből alakította ki szuverén, emelkedett, tárgyias líráját (Költemények, rajzok, 1958; Szerelem, szerelem, 1962; Vagyonom és fegyvertáram, 1963; A tölgyfa levelei, 1964; Mesterek köszöntése, 1965; Üljük körül az asztalt, 1968).
Kassák Lajos hatalmas életművet hagyott maga után. Számos műfajban alkotott maradandót: író és költő, teoretikus és kritikus, szerkesztő és mozgalmi vezér, festő és tipográfus, aki alkalmanként szakértelemmel szól zenéről, színházról, építészetről, filmről, reklámról, fotóról. Folyóiratai modern művészetünknek az európai kultúrával egyenrangút teremtő fórumai. Műhelyei indítottak el számos fiatal tehetséget, nemegyszer világhírűvé lett alkotókat. Pályájának különös színt ad autodidakta indulása, kemény jelleme és szellemi fölemelkedésének éthosza.
Felvidék Ma, Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség
