A világ hatalmasai gyakran kérkednek azzal, hogy nyilvánosan jótékonykodnak, önzetlen emberbarátnak tüntetik fel magukat. Mindez azonban csak olcsó reklámfogás. Ha valaki a kétes úton megszerzett millióiból pár fillért odavet a szegényeknek, máris kezdi ünnepeltetni magát, mint az emberiség jótevőjét.
Akadnak olyanok, akik szép szavakat mondanak vagy írnak a szeretetszolgálatról, de eszükbe sem jut, hogy enyhítsenek a nélkülözők nehéz sorsán. Sokan kegyes szólamokkal prédikálnak a lemondásról és az áldozathozatalról, miközben eszük ágában sincs lemondani saját érdekeik érvényesítéséről, hanem vélt érdemeikért maguknak követelnek kitüntetést, rangot és hódolatot.
Az evangélium hiteles tanúi nem keresik az újságok címlapjait vagy a templomok díszhelyeit. Szerényen és őszinte alázattal végzik feladatukat, anélkül, hogy ezért valamilyen elismerést vagy jutalmazást várnának.
Talán azt mondhatná valaki, hogy egyre kevesebb ilyen követője van már Jézus Krisztusnak. Szent Erzsébet vagy Boldog Batthyány-Strattmann László példája ma is sokakat csodálattal tölt el, de nem mernek áldozatot vállalni Krisztusért. Mégis élnek köztünk olyan hívő keresztények, akik csendben, nagy szavak nélkül, de hatékonyan szolgálják az evangélium terjedését.
Az őrsújfalui egyházközségben újmisés káplánként ismertem meg Isten Országának egy buzgó és fáradhatatlan szolgálóját. Birkus Teri néni egész életét azzal töltötte, hogy az ott szolgáló lelkiatyák hűséges munkatársaként részt vett az egyházközség lelki megújításában. Már fiatalon hittant tanított, felkészítette az elsőáldozókat a Jézussal való találkozásra és hosszú évtizedek óta sekrestyésként tevékenykedett Isten házában. Gondozta és szépítette a templomot és környékét, amelyre minden hívő büszke lehetett. A templom az Ő második otthonává vált, az ima és az áldozathozatal jellemezte egész életét. Hűséges volt a megpróbáltatások idején, bátran megvallotta hitét az ateista kommunizmus időszakában is, amikor emiatt gyakorta zaklatás érte az Egyház ellenségei, a Sötétség ügynökei részéről.
Szívügyének tartotta a katolikus sajtó szolgálatát, a zarándoklatok és imanapok szervezését, a magyar papokért és magyar főpásztorért felajánlott imát. Kezdetektől buzgó résztvevője volt a Komáromi Imanapoknak, amelyeknek lebonyolításában is buzgón segédkezett. Teri néni, aki most töltötte volna be a 76. életévét, a helyi hívő közösség megbecsülése által övezve 60 éven keresztül áldozatos lélekkel végezte az Úr szolgálatát. Szenvedését türelmesen viselte, erőt merítve a Szent Keresztből. Itt, e világban már befejezte a szolgálatot, most a mennyei seregekkel dicséri az Urat és imádkozik értünk. Az őrsújfalui egyházközségben egykor lelkipásztorkodó atyák számára sok erőt adott feladatuk végzéséhez Teri néni életpéldája és tevékeny szeretete, aki mindig szívesen várta haza a visszalátogató lelkipásztorokat.
Örömteli felismerés ma az önzés és az „önmegvalósítás” világában: Akadnak még olyanok, akik nem saját maguk mindenáron való boldogulását keresik e világban, hanem mindent Isten nagyobb dicsőségére tesznek!
A nagy teológiai művek végére szerzőik odaírták: Mindent Isten nagyobb dicsőségére. Ezt a mondatot írhatjuk le most mi is Teri néni földi szolgálatának végén.
Karaffa János, őrsújfalui káplán 1997-99 közt
(Birkus Teréziát 2011. január 30-án helyezték örök nyugalomra az őrsújfalusi temetőben.)
Felvidék Ma
