Az ünnep tulajdonképpen karácsony első napja, a nyugati kereszténységben a 4. század óta Krisztus születésének napja.
A Pátria rádió december 25-én, karácsony első napján 11.00 órai kezdettel ünnepi istentiszteletet közvetít a bögellői református templomból. Igét hirdet Szenciné Varga Csilla lelkipásztor.
Jézus személye jelentősen háttérbe szorult, a 19. század végétől egyre inkább a karácsonyfa-állítás és az ajándékozás vette át a néphagyományok szerepét: az ünnep előtti böjtölés szinte teljesen ismeretlen fogalommá vált, betlehemezést pedig csak a hagyományőrző csoportok előadásában láthatunk.
A katolikus egyházban az éjféli misékkel vette kezdetét Nagykarácsony ünnepe.
A Szent Péter-bazilikában december 24-én pontifikált ünnepi misén mondott homíliájában XVI. Benedek pápa hangsúlyozta, hogy Isten „szembeszáll minden erőszakkal és a béke üzenetét hozza. Most, amikor a világot folyamatosan az erőszak fenyegeti több helyen és több módon”. Az egyházfő szerint korunk emberének a békéért kell cselekedni. A pápa azért imádkozott, hogy korunkban a béke kerekedjen felül és hogy „a sanyargatónak a pálcája, a vérrel áztatott ruha és a dübörögve menetelő katonacipő elégjen”.
A homília második részében XVI. Benedek a betlehemépítés hagyományát 1223-ban megteremtő Szent Ferencről beszélt, aki „teljesen új mélységben fedezte fel” Jézus emberségét, alázatát, szegénységét, mások szeretetének keresését. Mindez szemben áll a mai karácsonnyal, mely „az üzletek ünnepe, melyeknek vakító csillogása elrejti Isten alázatának misztériumát”. Aki ma be akar lépni a betlehemi Születés Templomába észreveszi, hogy az egykor öt és fél méter magas bejárat nagy részét befalazták. „Aki be akar lépni Jézus születésének helyszínére meg kell, hogy hajoljon… Le kell szállnunk ‘felvilágosult’ értelmünk lováról. Le kell vetnünk hamis bizonyosságainkat, értelmiségi gőgünket, mely megakadályozza, hogy Isten közelségét érezzük”.
A pápa szerint a mai embernek el kell szakadni mindattól, ami „anyagi, mérhető és kézzel fogható”. Homíliája végén XVI. Benedek azokért imádkozott, akiknek „a karácsonyt szegénységben, fájdalomban kell megélniük, kivándorlóként”.
XVI. Benedek vasárnap délben a Szent Péter-bazilika központi lodzsájáról mondja el a világ számos rádió-, televíziócsatornája által és interneten is egyenesben közvetített beszédét. Szokás szerint több mint hatvan nyelven adja hírül Jézus megszületését, magyarul is, majd Urbi et Orbi karácsonyi áldását adja Róma városára és a világra. A Szent Péter tér közepén, a kárpátaljai erdőből érkezett fenyőfa mellett pénteken délután avatták fel az épületnagyságú betlehemet és XVI. Benedek gyertyát gyújtott a pápailakosztály Szent Péter térre néző ablakában
* * *
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek szentbeszédében úgy fogalmazott: „Ne hagyjuk hát, hogy úrrá legyen rajtunk a csüggedés! Ne hagyjuk, hogy megrémítsenek pénzügyi adatok vagy statisztikák! Ne essünk kétségbe azon sem, ha az ilyen válságok talán annak a jelei, hogy mai életmódunk felemészti a föld erőtartalékait. Isten távlatában értelme van a történelem minden pillanatának.”
Erdő Péter felhívta a figyelmet arra, hogy „a karácsony különös fénnyel világítja meg a családot is. Jézus családban akart születni. Családban akart nevelkedni. Ez a legalapvetőbb, a legfontosabb emberi közösség. Itt tanuljuk meg, hogy bízhatunk egymásban, itt tanulunk meg egymásra ráfigyelni, itt leszünk képesek egymást elfogadni is.” Mint mondta, jó családban a szülők is nap mint nap látják maguk előtt a jövő nemzedéket. „Rádöbbennek arra, hogy a felnövekvő ember több, mint a saját igyekezetünk, a saját áldozatunk. Az ember gyermeke Istenhez kapcsol minden nemzedéket. Benne van a múlt és a jövő, olyan méltóság ragyog fel a szemében, ami nem pusztán tőlünk, emberektől való” – jegyezte meg a bíboros.
Szólt arról is, hogy a családban „érezzük át, hogy az egészségünkért is felelősek vagyunk, mert az sem csupán a miénk. A dohányzás, az ital, a káros szenvedélyek nem csak a testünket rombolják le, hanem szenvedést okoznak a környezetünknek is”. A családban megélt szeretet ugyanakkor „mutatja a szabadulást még a szenvedélybetegségek csapdájából is” – tette hozzá Erdő Péter.
Utalt arra, hogy „a családban más lesz, emberibb lesz még a betegség és a halál is. Nem útban lévő akadály a haldokló beteg. Nem zavaró látvány, ami elől menekülni kell. (…) Neki is, nekünk is fontos, hogy ne kitaszítottként élje át sorsát. Az ő élete is a mi életünk. (…) Másképpen lép át azon a végső, nagy határon, akit az emberek szeretete kísér. (…) A szeretettel kísért haldokló ráérez az örök élet előízére”. Erdő Péter kiemelte: „Jézus nem elégedett meg azzal, hogy nagylelkű adakozó módjára szeressen minket. Ő sorsközösséget vállalt velünk. Elfogadta értünk még a szenvedést és a halált is. Születésének, megtestesülésének titka eltölt minket szeretettel. Bizonyosságot önt belénk arról, hogy megszabadulunk, hogy üdvözülünk, hogy örökre boldogok leszünk”.
* * *
Krisztus megszületett!
Sokszor sulykolták belénk, hogy gyönyörű, fejlődő világban élünk. Lám, az emberiség teljesen megváltoztatta a földet, mindenféle fényes dolgot épített, s az épületekbe meg mindenféle műtárgyat helyezett. Karácsony táján mindent elsöprő igyekezettel pislognak, villognak mindenütt a filléres színes égők, éjt nappallá téve a családi házak ablakában ugyanúgy, mint a lakótelepeken. Az ennyire nem fejlett régi időkben nappal a Nap, éjszaka pedig a csillagok világították meg a földet, a világmindenség gyönyörűséges kék bolygóját. Ma éppen fordítva történik: az akcióban kapható karácsonyi füzérek próbálják meg bevilágítani a világűrt.
Persze hozzászoktunk már a karácsonyi fényárhoz és nagyon is hiányozna, ha nem lenne. Kényelmes is a sok kicsi égő, hiszen így nem kell gyertyákkal bíbelődni, a tűzveszély is kisebb. A sok lámpafüzér nagyon is a mai világ. Az a világ, amely kb. 100-150 évvel ezelőtt a modernséggel kezdődött és átváltoztatott mindent, amihez csak hozzáfért. Aztán felgyorsultak az események: az ember bejárta és beépítette az egész földet a maga kedvére és kényelmére. Ebben a meghódított, átalakított világban eddig úgy éltünk, hogy nem is gondoltunk, hogy változhat bármi is. Hiszen eddig minden egyre gyarapodott, sokasodott „fejlődött”, az életünk meg egyre gyorsult – míg mostanában egyre komolyabban kell vennünk a figyelmeztetést, hogy mindez akár össze is omolhat. S mivel vissza nem térhetünk, valami egészen más világ köszönhet ránk.
Az ember elhagyott csaknem mindent, amit örökölt Istentől, a természettől, hogy a maga világát felépítse. S ez akkor is igaz, ha minden évben karácsonykor azért igyekeztünk visszatérni Jézushoz. Bármennyire is menekült a világ Istentől, azért mindig volt nagyon sok ember, aki karácsonykor mégis találkozni akart az újra meg újra megszülető Jézussal. Mindig voltak, akik be akarták fogadni Isten szeretetét, akik Isten közelsége szerint akartak élni.
S noha az elmúlt évtizedek, évszázadok az Istentől eltávolodás ideje volt, még ebben a távolodásban vagy erős távolságtartásban is megmaradt ünnepnek a karácsony.
Akármennyire is zajlik az élet körülöttünk, bármilyen hatalmas az áruáradat amerre csak nézünk, akármekkora is az internet-boltok forgalma, akármennyire is Én- és Mi-központú minden, van egy pont, s ez mindig is megvolt: és ez a karácsony. Az az élmény, az a bizonyosság minden évben, hogy: Krisztus megszületett ! Ebben az eseményben – mert ez nem csak elméleti vagy történeti kérdés, s nem is csak emlék, hanem valami egészen különös ESEMÉNY – elér bennünket az Élő Isten, megkeres mindannyiunkat egyenként amikor az életünkbe, a mindennapjainkba beleszületik Krisztus személye. Ezentúl már nemcsak reménykedik az életünk, nem csak várakozunk, hogy történjen már valami, hanem meg is történik a csoda: Jézus testet ölt magára és emberként közénk születik, hogy Isten végtelen szeretete valóságossá válhasson testünkben-lelkünkben.
Igazából ez az egyetlen biztos pont, az utolsó mentsvárunk nehézségeinkben, boldogtalanságainkban, az önmagunkkal és másokkal, a hatalommal folytatott hadakozásainkban: az, hogy Krisztus megszületett!
Ezt a bizonyosságot el nem veheti már tőlünk senki. S most, amikor a modern világ s a felgyorsult jelen világ összeomlani készül, amikor mindenki azt nézi, mi az, ami menthető, megőrizhető, mi marad meg – most azt látjuk, hogy néhány elhibázott vagy akár tudatosan megrontott politikai vagy pénzügyi döntés miatt minden egyre drágább és elérhetetlenebb lesz; egyre kevesebb gyermek születik meg; elveszhet az állásunk, rokonaink és barátaink megélhetése, fogyatkozik a reményünk, az életkedvünk. Be kell látnunk, hogy egyetlen reményünk és kincsünk marad: az, hogy az élő Isten minden évben meglátogat bennünket és megszületik számunkra Szent Fia, Jézus.
Ó igen, kell a karácsonyfa meg a gyertyák fénye, jó ajándékot adni és kapni, nagyon jó egymásnak boldog karácsonyt kívánni és jó megtartani a karácsonyi szokásokat még akkor is, ha tudjuk, hogy csak akkor teljes és valóságos a karácsony, ha mindezek között megszületik Jézus az életünkben. Mert mindenek felett ez most a legfontosabb számunkra: hogy a magasságból megérkezzen a szeretet és gondoskodás fénye, amely anyai szeretettel magához ölel bennünket és EBBEN a földi világban, a hétköznapjainkban, a testünkben érezhetjük, hogy az elérhetetlen Isten milyen nagy szeretettel tölt fel bennünket.
A rohanó és kapkodó világban egyre inkább elfáradunk, egyre erőtlenebbek leszünk. A karácsony hatása ránk egészen más. Úgy szeret bennünket Isten a megszülető Jézusban, jelenléte annyira betölti az életünket, hogy új erőre kapunk, reménytelivé válhatnak újra mindennapjaink, képesek leszünk mindarra, amire korábban nem: megbocsátani önmagunknak és az ellenünk vétkezőknek, elviselni a világot magunk körül, sőt szeretni igazán a szeretteinket, s azokat, akiket eddig nem tudtunk szeretni.
Krisztus megszületett és néhány órára, napra megállt a világ. Megállt a világ, hogy megtanuljuk újra befogadni az isteni szeretet csodáját, és megtanuljunk élni e csoda erejével, újra és újra egymást szeretni. Megtanuljuk magunk mögé vetni a kínzó emlékeket, megtanuljunk újra kezdeni mindent. Ahogy eddig minden nap rövidebb és sötétebb volt, de most változás állt be, hiszen már újra hosszabbodnak a nappalok és egyre több a világosság az életünkben, úgy legyen hát egyre több szeretet is bennünk, tudva és ünnepelve, hogy Jézus velünk marad mindörökké.
Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat. (Lukács 2:14.)
Forrás: MTI, parókia.hu/Felvidék.ma
