Ingmar Bergman és Lars von Trier után egy új skandináv filmes generáció hódít a 75. cannes-i fesztiválon, közülük három rendező alkotása a hivatalos programban versenyez az Arany Pálmáért.
Legismertebb, az előző filmjével, A négyzet című tragikomédiával 2017-ben fődíjat nyert Ruben Östlund svéd rendező, aki ismét egy a kortárs társadalmi szatírával érkezett a Croisette-re.
A szombat este bemutatott Triangle of Sadness (A szomorúság háromszöge) című vígjáték helyszíne egy luxusjacht, amelyre meghívást kap az influenszer és manöken Yaya és barátja, a szintén manöken Carl. Együtt utaznak dúsgazdag emberekkel, köztük egy alkoholista orosz oligarchával és egy brit nyugdíjas házaspárral, akik taposóaknák és kézigránátok eladásából gazdagodtak meg, valamint az állandóan részeg, marxista amerikai kapitánnyal. Egy hatalmas viharban a hajó felborul, és a katasztrófa túlélői egy görög szigeten kötnek ki, ahol az emberek közötti korábbi viszonyrendszerek az ellentétükbe fordulnak, s a tragikomédia ennek minden változatát kiaknázza: a szegények és gazdagok, a nők és férfiak, a fekete és fehér bőrűek közötti konfliktusokat. A gyengék pedig ugyanolyan kegyetlenekké és középszerűvé válnak a hatalom által, és ugyanúgy visszaélnek a megszerzett hatalmukkal, mint korábban az erősebbek.
„Úgy vélem, hogy az emberek nagyon érzékenyek a hierarchiára, a társadalmi szerepek határoznak meg minket a születésünktől kezdve, és a kérdés mindennap felmerül, hogy kinek, hol a helye a társadalmi hierarchiában” – mondta a rendező Cannes-ban.
A másik svéd versenyfilm, a 2017-es A kairói eset rendezője, Tarik Saleh legújabb filmje a Boy from Heaven. Az egyiptomi apától és svéd anyától Stockholmban született 50 éves filmes ismét egy politikai-vallási krimit forgatott, amely leleplezi Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök rendszerének a vallással kapcsolatos visszaéléseit, és az iszlám többségi, szunnita világán belüli doktrínákba vezeti be a nézőt. A legfontosabb szunnita intézmény, a kairói Al-Azhar mecset imámjának kiválasztási folyamatán keresztül – amelybe a titkosszolgálatok az egyik diák beszervezésével beavatkoznak – belülről mutatja meg a film ezt a konfliktusokkal teli világot.
A rendező nem forgathatott Egyiptomban, a film Törökországban készült.
„Nem jártam Egyiptomban 2015 óta, A kairói eset forgatása óta, amikor is az egyiptomi titkosszolgálatok felszólítottak, hogy hagyjam el az országot. Azóta nemkívánatos személy vagyok Egyiptomban. Ha betenném a lábamat az országba, valószínűleg azonnal letartóztatnának” – mondta a rendező Cannes-ben.
Tarek Saleh kiemelte, hogy a fiatal főszereplőt, akit az izraeli arab Tawfeek Barhom alakít – a nagyapjáról mintázta, aki szintén egy kis faluból származó halászként lett a legjelentősebb kairói egyetem diákja.
A harmadik skandináv versenyfilm rendezője a dán Ali Abbasi, aki Határeset című filmjével 2018-ban elnyerte az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű válogatás fődíját. Ezúttal a hivatalos versenyben mutatják be vasárnap a Holy Spider című alkotását, amely Iránban játszódik, s egy sorozatgyilkosról nyomozó újságíróról szól egy iráni szent városban. A filmet a rendező Jordániában forgatta, ahol nagyobb művészi szabadságra volt lehetősége, mint Iránban.
Az Un certain regard válogatásban egy norvég filmet is bemutatnak: Kristoffer Borgli Stick of Myself című, valamint a dán-izlandi Hlynur Pálmason Godland című alkotását.
(MTI/Felvidék.ma)
