Január 9-én a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály immár 126. helytörténeti előadására, mégpedig Köveskuti Jenő, a Reviczky Társaság alapító elnöke születésének 160. évfordulója alkalmából.
A délután külön értékét adta, hogy a téma előadója, dr. Radics Éva Köveskuti Jenő oldalági rokona, karnagy-zenetörténész, a Grazi Zeneművészeti Egyetem tanára – Ulrich rokon – volt, és az esemény résztvevőinek soraiban köszönthettük az Ulrich és a Köveskuti családok leszármazottait. A becses előadót, rokonokat: Ulrich Gyulát, Ulrich Zsuzsannát, a család barátját, dr. Mendlik Györgyöt, Nagy Jánost és kedves feleségét, Mártát, a vendégeket és a szép számban megjelent érdeklődő közönséget Müller Péter, a szakosztály vezetője köszöntötte sok szeretettel.
Müller Péter üdvözli az előadót és a vendégeket (Fotó: Wurczer Péter)
Majd Nagy János, Köveskuti Jenő dédunokája egy szívhez szóló megható levélben a maga és testvérei, Myrtil, Péter és azok családjai nevében szólt az emlékező közönséghez és hálás köszönetét fejezte Reviczky Társulásnak, hogy dédpapájuk emlékét ilyen méltó módon ápolják.
Ezt követően dr. Radics Éva számtalan kordokumentumot felvonultató gazdag vetített képes előadásban mutatta be Köveskuti Jenő tartalmas életét. Többek között megtudhattuk, hogy Köveskuti Jenő 1865. január 3-án a Tolna megyei Tolnaszántón (ma Koppányszántó), Kutnyánszky József helyi kántortanító és Diószegi Katalin második gyermekeként született.
Nagy János, Köveskuti Jenő dédunokája szól a közönséghez (Fotó: Müller Péter)
A pécsi tanítóképzőben tanítói, a budai Pedagógiumban tanári oklevelet szerzett. 1891-től a znióváraljai, 1894-től a dévai és 1900-tól a pápai tanítóképző tanára volt.
Magyar nyelvet, zenét, kántorképzést és alkotmánytant tanított, az iskolai énekkarok és zenekarok szervezője és vezetője is volt. Pályája kezdetétől pedagógiai szaklapokban publikált, első versei, elbeszélései a Pápai Hírlapban jelentek meg, melynek munkatársa is volt.
Dr. Radics Éva előadó (Fotó: Müller Péter)
Nevét 1899-ben Köveskutira változtatta.
1906-tól igazgatója lett a lévai tanítóképzőnek, annak új épülete szellemi előkészítője. Az iskola keretein belül csakhamar bevezette a szabadtanítást, majd létrehozta a Lévai Szabadoktatási Egyesületet, 1913-ban pedig a Reviczky Társaságot, hogy az a magyar kultúrát ápolja, terjessze és gyarapítsa.
1913-ban a Gyulai Tüdőszanatóriumban elhunyt felsége, Ulrich Adél, akit a békéscsabai temetőben atyja és testvérei mellé helyeztek örök nyugalomra. Gyermekeik: Jenő (* Pápa, 1904) és Adél (* Léva, 1910). 1914-től a Lévai Hírlap főszerkesztője lett. Két verseskötete: Múlt és jelen (1907), Árnyak (1916) és két elbeszéléskötete: Túl a Dunán (1911), Szomorúak és vidámak (1911) jelent meg.
1919. március 16-án nem volt hajlandó átadni intézményét az új hatalomnak, ezért kiutasították Csehszlovákiából.
Ezután Budapesten, a Csalogány utcai Állami Tanítónőképzőben működött, majd szakfelügyelői munkát látott el.
Ifj. Ševeček Judit szavalata (Fotó: Müller Péter)
Az anyaországban is folytatta rendkívül termékeny népnevelői és alkotói tevékenységét. Számtalan irodalmi esten, de még a Zeneakadémián is fellépett. 1921-ben feleségül vette Trombitás Erzsébetet, akivel Mátyásföldön éltek. 1926-ban vonult nyugalomba.
Władysław Reymont lengyel író 1924-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Parasztok c. regénye Tomcsányi János aranyosmaróti tanfelügyelő általi nyers fordítását másfél év alatt dolgozta át irodalmi nyelvűvé. Megzenésítette Arany János balladáit, Petőfi Sándor és Vajda János verseit. Színdarabokat ír. Rendszeres irodalmi jellegű előadásait a Magyar Rádió sugározta.
A megemlékező hallgatóság (Fotó: Müller Péter)
A „Zászlónk” c. ifjúsági lap részére rendszeresen dolgozott. Alelnöke volt a Gárdonyi Géza Irodalmi Társaságnak, tagja a Vajda János Társaságnak, a Turáni Szövetségnek és a Magyar–Lengyel Egyesületnek is. 1930-ben eltemette tüdőbajban elhunyt 29 éves orvos fiát. 1935-ben Ungarische Dichtungen c. alatt a kortárs magyar költők verseit fordította német nyelvre. 1935-ben hunyt el, a sashalmi temetőben temették el. Leánya, Adél Sarlós József magyar tornász olimpikonnal, a későbbi legendás tornatanárral kötött házasságot.
1939-ben a „Légy mindig jó magyar!” feliratú 1919-es ún. Köveskuti-zászlóval vonultak be az öregdiákok a lévai állomásról nagytalálkozójukra. 1938-1945 között a lévai tanítóképző alatti (ma a Družba kultúrotthon mögötti beépítetlen terület egy része) tér viselte a nevét.
1944-ben, Budapest bombázása során lakóháza szinte teljesen megsemmisült, ekkor veszett oda értékes hagyatéka. Második felesége 1949-től 1968-ban bekövetkezett haláláig Léván élt. Végső nyughelye a lévai temetőben van.
Gába Zsuzsanna zongorajátéka felvételről (Fotó: Müller Péter)
A sashalmi temető felszámolásakor Köveskuti Jenő földi maradványait exhumálták, 1988-tól Farkasréten van a végső nyughelye.
Az egész nemzet nevelője volt, aki nemes magatartásával, izzó hazafiságával mindenki számára példakép.
Az előadás során Gába Zsuzsanna tolmácsolásában Köveskuti Jenő három harmóniumra írt Praeludiuma hangzott el, illetve ifj. Seveček Judit előadásában Köveskuti Jenő Erzsébet királynő című verse.
Köveskuti Jenő dédunokája és felesége a Reviczky Társaság 1913-as plakátja előtt (Fotó: Müller Péter)
Nagy tapssal jutalmazta a hálás közönség a tartalmas előadást. Müller Péter virágcsokorral és díszoklevéllel fejezte ki köszönetét az előadónak, majd a Reviczky Társulás nevében bemutatta a szakosztályvezető által a lévai Juhász Gyula Alapiskola számára készített, Köveskuti Jenő portréjával ellátott rövid életrajzot.
A délután további különlegessége volt, hogy az előadást követően a hallgatóság átvonult a Reviczky Ház szomszédos közösségi helységébe, ahol a „Lévai történelmi arcképcsarnok – Gondolati emléktáblák” állandó tárlat már Köveskuti Jenő életrajzával és a valamikori Lévai Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézet falára gondolatban elhelyezett emléktáblájával kibővítve várta őket. Itt Müller Péter Köveskuti Jenőt méltató felvezetője után Ševeček Judit szép tolmácsolásában Köveskuti Jenő A Kárpátok közt című verse hangzott el.
Az emléktábla leleplezése (Fotó: Wurczer Péter)
Ezt követően Nagy János, Köveskuti Jenő dédunokája és felesége, Márta leplezték le Köveskuti Jenő lévai gondolati emléktábláját, melyet az előadó, dr. Radics Éva, Ulrich Zsuzsanna és Ulrich Gyula koszorúztak meg, majd a Reviczky Társulás nevében Urbán Zoltán és ifj. Ševeček Judit egy égő mécses formájában az emlékezés lángját helyezték el alá. Az emléktábla-avatási ünnepség végén Gába Zsuzsanna gyönyörű előadásában Köveskuti Jenő újabb három harmóniumra írt Praeludiuma csendült fel.
Az emlékezők a leleplezett emléktábla előtt (Fotó: Wurczer Péter)
Az emléktábla felirata a következő:
Ebben az épületben, a valamikori Lévai Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézetben kezdte meg 1906. november 10-én sokoldalú lévai tevékenységét KÖVESKUTI JENŐ (* Tolnaszántó, 1865. január 3. – † Mátyásföld, 1935. szeptember 30.) a Reviczky Társaság alapító elnöke, tanítóképzői igazgató, népnevelő, zeneszerző és irodalmár. Őrizzük meg emlékét!
Állította a lévai Reviczky Társulás helytörténeti előadássorozatának, Köveskuti Jenő születésének 160. évfordulóján megemlékező hallgatósága. Léva, 2025. január 9.
A kellemes és lelkiekben felemelő délután a Köveskuti rokonság, a vendégek és az érdeklődő hallgatóság szívélyes beszélgetésével folytatódott. Örömteli volt látni, ahogy az eddig soha nem találkozott távoli rokonok egymásra találtak, s egymás családfáit tanulmányozva és azokat kölcsönösen kiegészítve közös terveket szövögettek.
Egymásra találás a családfában (Fotó: Müller Éva)
Müller Péter/Felvidék.ma
