„Szégyenletes viselkedésnek tartom úgy a szerzők, mint a producer, Rosta Mária nyilatkozatait a régi előadásokkal, és azok szereplőivel kapcsolatban. Felfordul a gyomrom ha arra gondolok, hogy 1983 óta ugyanezen emberek hányszor borultak a régi szereplők nyakába a siker mámorától” – vallja Vikidál Gyula a hamarosan a felvidéki Komáromban is bemutatásra kerülő (szeptember 6.) új szereposztású István, a király rockopera körül történtek kapcsán. Az „ősi Koppány” nincs egyedül, az „eredeti Istvánt” alakító Varga Miklós is hasonló véleményen van.
Még alig csitult el a Társulat győzteseinek előadása körüli siófoki botrány (a siófoki kultúrház igazgatója szerint az ottani előadás nézői az István, a király című rockopera helyett csupán egyórás, színvonaltalan haknit láthattak. Nyolcvanan vissza is kérték a jegy árát! A darab előadásának jogait birtokló ügynökség viszont úgy látta, hogy Siófokon valótlan állításokkal reklámozták az előadást.), máris újabb negatív szenzáció került napvilágra: a darabot sikerre vivő egykori legendák már nem játszhatnak egy teljes színpadi produkcióban!
Letiltott legendák
„A Társulat hiánytalan, alakulását láthattuk hétről hétre, a díszelőadás június 17-én lezajlott. A produkcióban mégis űr tátong: hol vannak a nagy elődök, a régi szereplők? A válasz megdöbbentő: nem csak hogy meg sem hívták, de gyakorlatilag eltiltották őket” – hívja fel a figyelmet a netnap.hu portálon is István, a király: eltiltott elődök címen megjelent hírre Koppány legendás megszemélyesítője a saját honlapján (www.vikidal.com).
Miről is van szó tulajdonképpen? A Szörényi Levente – Bródy János szerzőpáros által megírt István, a király rockopera bemutatásának jogait a Szörényi családi vállalkozásként is emlegetett Zikkurat ügynökség birtokolja, amelyet Rosta Mária (Szörényi Szabolcs élettársa) vezet. Nos, élve a joggal, letiltották a rockopera bemutatását az eredeti szereplőkkel, pedig a nyíregyházi Mandela dalszínházzal most is sokan várták a Vikidál-Varga duóval felálló előadást. Most, miután az ún. Társulat című műsor győzteseiből felállt egy új csapat. Vajon miért tiltották le a régi szereplőket? Félő, hogy azok esetleg veszélyeztethetik az új produkció sikerét?
Vikidál Gyula felháborodása már csak azért is érthető, mivel 25 évvel ezelőtt nem az István, a király tette naggyá őt és társait, hanem éppen fordítva. Neki és társainak – Varga Miklós, Deák Bill Gyula, Nagy Feró, Sebestyén Márta… – köszönhetően az István, a király egészen a Megfeszített rockoperáig az etalon volt a szakmában – legalábbis a magyar produkciók közül.
Sebestény Márta „eredeti Réka-hangja” semmit sem kopott régi fényéből. Ő szerinte viszont a producerasszony ,” mintegy magántulajdonként kezeli a darabot”.
Varga Miklós, az „eredeti István” sem rejti véka alá véleményét. Saját honlapján (www.vargamiklos.hu) sajnálattal tudatja: „Az elmúlt néhány héten azonban, mintha hajtóvadászat indult volna az eredeti szereposztás lejáratására. Elsősorban a bulvársajtóban olyan elképesztő vádak jelentek meg a Társulat produkciót létrehozó producer asszony részéről, amelyekre reflektálni kell. Nos, ez a hölgy, akinek elévülhetetlen érdemei vannak abban a tekintetben, hogy az egykori „Istvános” csapatból már jóformán senki sincs beszélő viszonyban a Szörényi Levente nevével fémjelzett alkotó csapattal, hazugságok sorát zúdította a nyilvánosságra. Kezdve azzal az elképesztő kijelentéssel, hogy az eredeti szereplők már képtelenek elénekelni a szerepeiket.”
Nagy Feró: „Csak rosszindulatról lehet szó. Életem legszebb élményei fűződnek ehhez a darabhoz. Nem értem, miért kellett Rosta Máriának így keresztbe tenni nekünk.”
Koltay Gábor elévülhetetlen érdemei
Ám nem csak a régi szereplők tudását, hanem az ősbemutató rendezőjét, Koltay Gábort is bírálják. „Rosta Máriának és a szerzőknek a sárdobálás helyett előbb kezet kellene csókolni Koltai Gábor rendezőnek aki kiharcolta és megrendezte ezt a nagyszerű művet 1983-ban a Királydombon, 1984-ben Szegeden,1990-ben ismét Szegeden élő nagyzenekarral (nem playback), majd a Népstadionban az Illés koncert előtt, és filmet készített róla” – vélekedik erről Vikidál Gyula.
„Hogy miért fajultak idáig a dolgok? Én is keresem a választ. Az én oldalamról talán az is közrejátszott, hogy 2000-ben nem voltam hajlandó hátba döfni régi barátomat, azt a Koltay Gábor rendezőt, aki annak idején újból összehozta az Illés zenekart és kijárta, hogy be lehessen mutatni a Királydombon az István, a királyt, az ő rendezésében. Később aztán megromlott viszonya Szörényiékkel, így az ezredfordulón engem válaszút elé állítottak: vagy visszaadom életem egyik legszebb szerepét a Koltay által színre vitt Megfeszített c. rockoperában, vagy visszaveszik tőlem a nekem írt öreg István szerepét a Veled Uram, c. István király-folytatásban, nem kevés honoráriumért. Én a barátságot választottam, s ezt azóta sem tudják nekem megbocsátani” tekintett vissza a múltba Varga Miklós.
Pénz, pénz, pénz…
Mondják, minden a pénz körül forog. Valószínűleg az új szereplőkkel előadott István, a király is, mert máskülönben mivel lennének indokolhatók például a magas jegyárak a szeptember 6-i felvidéki, komáromi bemutatón: az ülőhelyekre 990 koronáért árusítják a belépőket, míg az állva 890 koronáért nézhető meg az előadás. (Figyelem: változás történt az eredeti jegyárakhoz képest: lásd ITT)
Csak egy összehasonlítás: jómagam – talán érezve, hogy már nem tehetem sokáig – idén tavasszal a fiaimmal elmentem Győrbe, ahol az egyetemi csarnokban, több ezer néző előtt, hatalmas sikert aratva játszották az István, a királyt. 3 ezer forintért (kb 400 korona) Varga Miklóssal és Vikidál Gyulával, nem pedig tehetséges, ám mégis pályakezdő színész-énekesekkel! Vajon mi indokolja a sztárzenekarok árait is felülmúló árakat?!
Valószínűleg a komáromi előadás iránti nagy érdeklődést hivatott biztosítani az a híresztelés is, hogy mindössze egy, azaz egyetlen felvidéki előadás lesz. És mivel egy nagyszerű felvidéki énekes lesz most Koppány szerepében, egy további pedig a főpapot alakítja, valószínűleg sokan kívánnak élni az egyetlen lehetőséggel. (Itt azért érdemes megjegyezni, hogy a rockéletben az „egyetlen fellépés” olykor annyira „egyetlen”, mint egy „búcsúkoncert – és ezt nem csak Szörényi Levente 1985-ös búcsúja támasztja alá. Apropó, Szörényi és Bródy fellép(het)nek az „új Istvánban” is. Vajon mi alapján gondolja a jogtulajdonos, hogy rajtuk nem fog az idő?…”)
A pénzzel kapcsolatban Varga Miklós megjegyezte: „Azzal is megpróbáltak lejáratni bennünket, hogy micsoda pénzeket kérünk, és milyen vagyonokat kerestünk eddig. Tudom, hogy nem tartozik a nagyközönségre, de öntsünk tiszta vizet a pohárba! A darab legtöbbet kereső szereplője én voltam 1983-ban, aki nem átallt kb. tízenkétezer forintot zsebre vágni a mű felénekléséért! A darabból készült, több, mint kétmillió eladott lemez példányszáma után viszont egy fillért sem kaptunk!”
„Ha már itt tartunk, a több mint kétmillió eladott István, a király-lemez után mi nem kaptunk egy fillért sem, pedig az előadókat úgynevezett Royalty-díj illeti meg…” – mondta Nagy Feró a Blikknek.
Mindenütt így van ez?
Az új szereposztású István, a király felvidéki bemutatója előtt megkérdeztük a felvidéki rockszínházi élet egyik legbeavatottabb szakértőjét, Karkó Henriettát, a Felvidéki Rockszínház vezetőjét. Ők valamikor szintén kapcsolatba voltak a Zikkurattal, miután ők is játszották az István, a királyt. „Amikor játszottuk, 100 ezer forintot kellett fizetnünk egy ingyenes bemutatóért. Egyszer volt, hogy késtünk valamelyest a jogdíj kifizetésével, de tényleg csak rövid ideig, mert hamarosan egy figyelmeztető levelet kaptam, amely akár bírósági eljárást is kilátásba helyezett velem szemben. Most nem vitatom ennek jogosságát, csak illusztrálom, hogy ez egy ilyen üzlet. Mikor felvitték a bemutatói jog árát, úgy döntöttünk, váltunk. Szerencsénk volt, mert akkora már a Megfeszített című rockopera is elkészült, melynek szerzője, a Koltay Gergely vezette Kormorán teljesen ingyen rendelkezésünkre bocsátotta azt, sőt, az új rockoperájuk előadásáért, a Napba öltöztetett lányért sem kértek jogdíjat. Koltayék örömüket fejezték ki, hogy általunk ezek a nemzeti összetartozás érzését is erősítő darabok a felvidéki magyarság körében is ismertté vállnak. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy tehetséges, ám az anyagi körülményeket tekintve amatőr társulatunk számára ez mekkora segítség!” – mondta portálunknak Karkó Henrietta.
Az utódokkal nincs harag
Mindettől függetlenül senki sem állítja azt, hogy az István, a király új szereplői ne volnának kiváló művészek, vagy hogy ne lenne magas színvonalú a produkciójuk. Legalábbis a legendás duó nem! Csak azt sajnálják – sok rajongóval egyetemben – hogy az ő sikereik maximalizálása érdekében a darabot sikerre vivő rockereket háttérbe kívánják szorítani. Vikidál Gyula és Varga Miklós is úgy gondolják, hogy ezért az új szereplők aligha felelősek.
Vikidál Gyula: „Gratulálok a győztes utódoknak, és sajnálom, hogy nem szoríthattam meg az ifjú Koppány kezét, de mivel nem kaptam meghívót, így most mindezt ez alkalommal levélben teszem.”
Varga Miklós: „Bár bennünket elfelejtettek meghívni a jubileumi előadásra, azért boldog születésnapot ISTVÁN, A KIRÁLY!!”
O.N.
