Mekkora balgaság olykor a részünkről, amikor azt magyarázzuk (be) magunknak (magamnak is természetesen) és a körülöttünk lévő embereknek, hogy Brüsszel „messze van”, és éppen ezért fognak kevesen elmenni választani május 24-én.
Tisztelt polgártársaink nagyon is jól tudják, hogy mennyi bosszúságot okozott nekünk az EU a számára „fontos problémák orvoslásával”, pl. a malacok istállójának „kicsempézésével” – standarddá tételével, az otthoni pálinkafőzés betiltásával és annak logikátlan megindoklásával, illetve a kacsák (vagyis egy haszon állat) tömésének állatkínzási cselekedetté minősítésével stb.!
Ha ezek után is úgy gondoljuk, hogy közösségünkben ez nem verte ki a biztosítékot, akkor ne hallgassuk el azt sem, hogy földijeink arról is napokat, heteket, sőt hónapokat beszélgettek, hogy az Európai Parlament milyen „akcióképesen” tudta „megvédeni” az őshonos nemzeti közösségeket (szlovákiai magyarokat, romániai magyarokat, …), akik teljes jogú, tisztességes (a hangsúly itt van!) adófizető európai polgárok, akik évszázadok óta erősítették az európai kultúra nívóját.
Szóval az emberek igenis közel, sőt magukon érezték az Európai Unió gyengeségeit, legfőképpen pedig tudatos vagy nem tudatos, egyes régiókat érintő, diszkriminatív politikai-gazdasági hozzáállását! Ezen a ponton főleg a Kárpát-medence (Szlovákia, Magyarország stb.) mezőgazdaságának támogatási politikájára gondolok.
Az embereket tehát nem Brüsszel távolsága tartja vissza, hanem az EU-ban való csalódottsági érzésük, olykor halk érdekképviseletük (ez sajnos Szlovákia eddigi összes európai parlamenti képviselőjére vonatkozik, pártoktól függetlenül), amelynek egyik következménye, hogy keveset tudunk az Európa Parlament hatásköréről, törvényeinek országunkra gyakorolt hatásairól.
Akkor hát öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Nekünk itt, Dél-Szlovákiában, a Felvidék déli régióiban a mezőgazdaság feltámasztására, illetve ennek az ügynek az érdekképviseleti megerősítésére van szükség.
Nincs mese, Pozsonyból ide nem érkeznek támogatások, hiába törekedtek egyesek 2010-ben „a kvázi-együttműködésre”.
Szükség van arra, hogy akár egyenesen Brüsszelből (Pozsonyt megkerülve) támogatásokat szerezzünk. Erre viszont csak olyanok képesek, akik mandátumszerzés esetén, a Felvidék déli régióiból érkezve látják, érzik, tudják, hogy a közeljövőben az európai politizálás terén a regionális gondolkodást kell előnyben részesíteni. A Magyar Közösség Pártjának jelöltjeit meghallgatva, mint „euroszkeptikus polgár” (vagy inkább hétköznapi egészséges ember, aki érzékeny az egyenlőtlenségre Európán belül) fontosnak tartom megjegyezni, hogy a párt jelöltjei az írás elején leírt problémák kapcsán „hangosak” kívánnak lenni, és a diplomáciai finomságot a szövetségkeresésre szeretnék használni, nem pedig fordítva ezt egyenesen üdvözlendőnek tartom!
Legyünk őszinték! (Nagyon) Jó esetben a két magyar képviselő dolga nem csak az lesz, hogy őshonos nemzetközösségi érdekeinket hangosan közölje Európával, hanem egy olyan csapat kiépítése is, amely a Dél-Szlovákiából (Királyhelmectől egészen Somorjáig) beadott pályázatokat kőkeményen lobbizza a diplomácia fegyverével , illetve információkat biztosít a kiírt projektekről, hogy régiónk támogatási lehetőséghez juthasson.
Ez azt jelenti, hogy május 24-én adjunk esélyt egy hangosabb érdekképviseletnek.
Tehát ne Brüsszelnek, ne is Pozsonynak, hanem végre magunknak! Hallatni kell a hangunkat! A sikeres választás után pedig a mandátumot szerzett mkp-s magyar képviselőinket meg majd számonkérni, hogy az összegrundolt háttér lobbicsapatuk tudott-e sikeresen lobbizni közösségi érdekeinkért.
Szóval nekünk, magyaroknak és a déli régióknak, fontosak az EU-s választások, vegyünk részt minél többen, mert akkor nem Zsolnán vagy Eperjesen fogják eldönteni a 13 képviselő személyét, valamint a felvidéki magyarság is ott lehet Brüsszelben!
Samu István, Felvidék.ma
