A világ George Charles de Hevesyként ismerte. Budapesten született 1885. augusztus 1-én és Freiburg im Breisgauban (Németország) hunyt el 1966. július 5-én.
Hevesy kikeresztelkedett magyar zsidó családban született. Szülei Bischitz Lajos és Schossberger Eugénia (Jenny), gazdag polgári családok sarja volt. György nyolc gyermek közül ötödikként jött a napvilágra. Budapesten nőtt fel, 1903-ban a Piarista Gimnáziumban érettségizett. A család neve nemesítés folytán 1904-ben Hevesy-Bischitzre, majd Hevesyre változott.
A budapesti Tudományegyetemen kezdte meg egyetemi tanulmányait, majd egy évvel később a berlini műegyetemen folytatta. 1908-ban Freiburgban szerezte meg a doktorátust fizikából. Érdeklődése a kémia felé fordult. Zürichbe, az Eidgenössische Technische Hochschuléra (Szövetségi Műegyetem) ment, ahol Richard Lorenz mellett vállalt tanársegédi állást.
1911-ben Manchesterbe utazott, ahol Ernest Rutherford laboratóriumában dolgozott tovább. Rutherford megbízásából kezdte kutatni azt a témát, amivel később a kémiai Nobel-díjat elnyerte. 1912 első felében itt ismerkedett meg és kötött barátságot a későbbi Nobel díjas Niels Bohrral.
1912 elején Rutherford az osztrák kormánytól egy mázsa radioaktív ólmot kapott ajándékba, amelyből a rádium D komponensével akart kutatásokat folytatni, ám a hatalmas tömegű ólom ezt meghiúsította. Felszólította Hevesyt, miszerint: „Ha megérdemli a sót az ételébe, elválasztja a rádium D-t a kellemetlenkedő ólomtól.” Hevesy próbálkozásai csődöt mondtak, ezért arra a következtetésre jutott, hogy a két anyag különválasztása lehetetlen. Ezért megfogalmazta azt a tételt, miszerint, ha az aktív anyag nem választható el az inaktívtól, akkor a sugárzó rádium D felhasználható az ólom indikátorának. Ez lett a nyomjelző radioaktív izotópok módszerének alapja.
Az első világháborúban, több későbbi Nobel díjashoz hasonlóan (Marie Curie-Sklodowska, Lise Meitner, Fritz Haber), az Osztrák-magyar Monarchia hadseregében – Nagytétényben – szolgált.
A háború után kutatásokat végzett a Budapesti Állatorvosi Főiskola kémia tanszékén, majd később aktívan tanított. Kármán Tódor felkérésére elvállalta a Tudományegyetem fizika-kémiai tanszékének vezetését. Miután ez a kinevezés a kommunista Tanács-kormánytól származott, 1920-ban megvonták tőle az előadói jogot. Ekkor Niels Bohr meghívására a koppenhágai laboratóriumba távozott.
Dmitrij Mengyelejevnek már a 19. században sikerült a kémiai elemeket logikus rendszerbe foglalnia. A táblázat időközben fokozatosan megtelt, ám a 72-es sorszámmal jelölt helyre kitartó kutatással sem sikerült megtalálni a hiányzó elemet. Hevesy a Bohr-féle atommodellből kiindulva arra a következtetésre jutott, hogy a 72-es rendszámú elem a titáncsoportból kell, hogy kikerüljön. Hevesy a cirkóniumtartalmú ásványokban kezdte meg a kutakodást.
A koppenhágai ásványtani múzeumból, Norvégiából és Grönlandból származó anyagokat kapott a kutatásaihoz. Hevesy az oldható részeket eltávolította, majd röntgenspektroszkópiai felvételeket készített a mintáról. Már az első felvételeken előbújtak azok a színképvonalak, amelyek csak az új elemből származhattak; ennek felfedezési helyéről, Koppenhága régi latin nevéről 1923-ban a hafnium nevet adta. Niels Bohr a felfedezés hírét azon a napon tudta meg, amelyen Stockholmban átvette a Nobel-díjat.
Hevesy ismertté vált a tudományos világban. Rengeteg állást kínáltak fel neki, amelyek közül a Freiburgi Egyetem fizika-kémia tanszékvezető posztját fogadta el. Tudományos kutatásait a Rockefeller Alapítvány anyagilag könnyítette meg. Termékeny évek köszöntöttek be életében. Kifejlesztette a röntgenfluoreszcenciás analitikai módszert, felfedezte, hogy a szamárium radioaktív alfa-sugarakat bocsát ki. Itt kezdte a radioaktív izotópokat a növények és állatok anyagcsere-folyamatainak vizsgálatára alkalmazni.
A módszer lényege, hogy apró mennyiségben hozzákeverik a radioaktív izotópot a vele kémiailag azonosan viselkedő elemhez, és a szervezetben az izotóp sugárzása jelzi a megtett útvonalat. A mai orvostudomány rengeteget köszönhet e módszernek.
A világ számos egyeteme választotta díszdoktorává, a Royal Society tagja lett, és megkapta a Copley-érmet, amire különösen büszke volt. Ez utóbbiról úgy nyilatkozott: „A közönség azt hiszi, hogy egy kémikus számára a Nobel-díj a legnagyobb kitüntetés, amit tudós elnyerhet, de nem így van. Negyven-ötven kémikus kapott Nobel-díjat, de csak tíz külföldi tagja van a Royal Societynek, és ketten (Bohr és Hevesy) kaptak Copley-érmet.” Ez az érem a Royal Society legrégibb és legmagasabb kitüntetése. Az első díjat 1731-ben osztották ki. A díjat Sir Godfrey Copley hozta létre 1709-ben.
Hevesy György sírja Budapesten. Kerepesi temető: 27. MTA. (Fotó: Wikipédia)
1943-ban áttelepült családjával Stockholmba. Ugyanebben az évben a „radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban” indoklással Hevesynek ítélték oda a kémiai Nobel-díjat. 1959-ben az Atoms for Peace Awards (Az Atom Békés Felhasználásáért díj) kitüntetést vehette át a radioaktív izotópok békés felhasználásért.
Az MTA 1945-ben választotta tagjai közé. Hevesy minden évben több ösztöndíjat biztosított magyar kutatóknak.
1966-ban a pápa külön audiencián fogadta. Nyolcvanéves korában halt meg Freiburgban.
A család kívánságára 2001. április 19-én szülővárosában, Budapesten ünnepélyes keretek között helyezték hamvait örök nyugalomra a Kerepesi temetőben.
Tiszteletére tartják a Hevesy György Kárpát-medencei Kémiaversenyt, melyet idén harminc hetedik alkalommal rendezték meg május végén.
Prof. Dr. em. Makovitzky József/Felvidék.ma
