Kissné Búcsi Jolán lelkipásztor gondolatai:
Nem mindenki veszi komolyan a figyelmeztetéseket. Néha még azok sem fordítanak kellő figyelmet a veszély elhárítására, illetve annak megakadályozására, akik jóval többet tudnak annak várható bekövetkezéséről.
Gondoljunk csak 2001. szeptember 11-ére, amikor megtámadták New Yorkban a Világgazdasági Központot. Voltak, akik tudták, valami történni fog, mégsem készültek fel kellőképpen az érintettek figyelmeztetésére.
Bár most már tudjuk, hogy voltak olyanok is, akiket megmenekülésük érdekében előre figyelmeztettek, meneküljenek el onnan, az ikertornyoknak még a környékére se menjenek.
Nem mérték fel kellőképpen a veszélyt, s legyintettek mindenféle óvintézkedésre a tavalyi augusztus 20-ai ünnepségek alkalmával Budapesten. Hiába jöttek a jelzések a meteorológusoktól, senki sem vette komolyan azokat, illetve nem mérték fel a közeledő vihar veszély nagyságát. Meg is történt a baj.
Mert hogy is vagyunk azzal, amikor valamilyen veszély fenyeget bennünket? Hallgatunk a figyelmeztető szóra vagy csak legyintünk egyet, hogy nem kell azt olyan komolyan venni. Nem történik semmi különös, tréfa az egész. De mi van akkor, ha mégis és mégsem hisszük el. Mint ahogyan nem akarták elhinni Lótnak a jövendő vejei sem, hogy bizony elpusztulnak, ha Sodomában maradnak. Sőt, az angyaloknak még Lótot is sürgetni kell, mert tétovázik. Azon töpreng, elhiggye-e az angyaloknak a város pusztulását vagy sem, s bekövetkezik-e az amiről beszélnek. Pedig Lót jól tudta, a városnak a bűnei miatt kell elpusztulnia. És mégis. Milyen jó volt ott élni. Így gondolta ezt a vele menekülő felesége is, aki sóvárogva tekintett vissza a pusztulásra ítélt városra, s ez is lett a veszte, sóbálvánnyá vált. Ezért mi is meneküljünk a veszedelem elől, ha jön a figyelmeztetés.
1Móz 19: 12 – 29
Lót megmenekül
Akkor ezt kérdezték a férfiak Lóttól: Ki van még itt hozzád tartozó? Vődet, fiaidat és leányaidat, meg mindenedet, ami a tied a városban, vidd el erről a helyről! Mert mi el fogjuk pusztítani ezt a helyet, mivel eljutott az Úrhoz az a nagy jajkiáltás, amelyet okoztak. Az Úr azért küldött bennünket, hogy elpusztítsuk a várost. Lót tehát kiment, és beszélt a vőivel, akik leányait el akarták venni, és ezt mondta: Keljetek föl, menjetek ki erről a helyről, mert az Úr el fogja pusztítani ezt a várost. De a vőinek úgy tűnt, hogy csak tréfál. Amikor hajnalodott, így sürgették az angyalok Lótot: Kelj föl, fogd a feleségedet és itt levő két leányodat, hogy el ne pusztulj a város bűne miatt! És amikor tétovázott, megragadták a férfiak a kezét, meg a feleségének és két leányának a kezét, mert az Úr megszánta őt. Kivitték, és ott hagyták a városon kívül. Amikor vitték őket kifelé, ezt mondták: Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz! De Lót azt mondta nekik: Ne oda, Uram! Ha már kegyelmes voltál szolgádhoz, és olyan nagy szeretettel bánsz velem, hogy meg akarod tartani az életemet, akkor ne kelljen a hegyre menekülnöm, mert utolér a veszedelem és meghalok. Itt van a közelben ez a kis város, hadd fussak oda! Bár kicsi, hadd meneküljek oda, hogy életben maradjak! Ebben a dologban is engedek neked – felelte. Nem pusztítom el azt a várost, amelyről beszéltél. De sietve menekülj oda, mert semmit sem tudok tenni, amíg oda nem érsz. – Ezért hívják azt a várost Cóarnak. A nap éppen fölkelt, amikor Lót Cóarba ért. Az Úr pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az Úrtól, az égből. Így pusztította el azokat a városokat és azt az egész környéket, a városok egész lakosságát, sőt a föld növényzetét is. Mögötte menő felesége azonban hátratekintett, és sóbálvánnyá lett. Reggel fölkelt Ábrahám, hogy arra a helyre menjen, ahol az Úr színe előtt állt. Odatekintett Sodoma és Gomora felé, meg annak az egész környéknek a földje felé, és látta, hogy már csak füst szállt a föld felett, mint az olvasztókemence füstje. De amikor Isten elpusztította annak a környéknek a városait, nem feledkezett meg Isten Ábrahámról, és kivezette Lótot a pusztulásból, amikor elpusztította azokat a városokat, ahol Lót lakott.
Sodoma és Gomora pusztulásának leírása nagy hatással van kivétel nélkül mindenkire, aki ezzel a bibliai történettel találkozik. Igy van ez már ezer esztendők óta és tart napjainkban is.
Nem is olyan régen – őszinte megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy e híres – hírhedt városokat megemésztő tűz lángjai még a mi korunkra is intő fényt vetnek.
Pár héttel ezelőtt a TV-ben a híreket nézve, a budapesti Meleg Büszkeség Napja – résztvevőinek felvonulásáról is láthattunk felvételeket – s akkor, a fölvonulóknak szóló sok bekiabálás között hangzott el egy asszony szájából az, hogy : SODOMA ÉS GOMORA !
Keresztyén emberként, de akárcsak jóérzésű emberként is biztosan sokan megbotránkoztak azon a fölvonuláson, és sokan voltak, akik feltették a kérdést : valóban ekkora teret és nyilvánosságot kell adni ilyesféle rendezvényeknek ? Hogy is van ez az emberi jogokkal egy demokratikusan működő társadalomban ?
Ki döntheti el, hogy mi az, ami értékes és szép, ami nemes és jó hatással van az emberekre és ezért nagy nyilvánosságot kell, hogy kapjon. Ki döntheti el, meddig az a határ, hogy önmagunkat mások előtt feltárjuk – s hol lehet meghúzni azt a vonalat, ami pedig a többieket – azok értékrendjét, érzéseit, szemérmességét megvédi az ilyen önmagukat feltáróktól . Félreértés ne essék, nem akarok sem a szitkozódók, sem a tojásdobálók közé állni. Annál is inkább, mivel Jézus Krisztus arra tanít, hogy a bűnt kell gyűlölni, azt kell elutasítani, az embert viszont szánni és segíteni. Ítélkezni sem akarok, hiszen az sem a mi feladatunk. Csupán a meglévő problémákra szeretnék valami jó megoldást keresni. Mert nyilvánvaló : problémák vannak – ám az is nyilvánvaló, hogy e problémák kezelése, jó megoldása nem a gyűlölködés különféle megnyilvánulásaiban keresendő, – a szitkozódás, a másik ember bántalmazása és megalázása nem megoldás.
S ugyanígy – messzemenően nem elég valakik felett ítélkezve kimondani : Sodoma és Gomora !
Annál is inkább – mert Sodoma és Gomora főbűne nem a homoszexualitás gyakorlása volt. Teljesebb képet nyerünk e városokról és azok lakóit illetően, ha figyelembe vesszük pl. azt, amit Ezékiel próféta mond róluk .
Így ír könyvének 16:49, 50 –versében : „Az volt a bűne a húgodnak, Sodomának, hogy bár fennségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része neki és lányainak, de a nyomorultat és szegényt mégsem támogatta. Felfuvalkodtak, utálatos dolgokat műveltek előttem, azért elvetettem őket, amikor ezt láttam.” A próféta szavai összhangban vannak azzal, amiről a korabeli tudósítások szóltak: mégpedig, hogy Sodoma egyike volt a Jordán – völgy legszebb városainak. Termékeny földje jóformán mindenből – olajfából, szőlőből, gabonaféléből – gazdag termést kínált., a környező mezőknél ideálisabb legelőt nem lehetett volna kívánni az állatok számára. Virágzott kereskedelme is, kedvelték a művészeteket is a városban – így e rendkívülien kedvező körülményeknek köszönhetően – Sodoma lakói kevés munka árán nagyon jól éltek – bőségben és fényűzésben. A gazdagság és kényelem azonban tétlenséghez vezetett – a tétlenség pedig erkölcstelenséget és bűncselekményeket vont maga után.
Az emberek érzéki élvezetekbe merültek – úgy is mondhatnánk : jó dolgukban már nem tudták, hogy mit is csináljanak. A homoszexualitás itt – láthatóan – valaminek a következményeként jelenik csak meg. Fő bűne Sodoma lakóinak , ami miatt a város egy pillanat alatt elpusztult úgy, hogy ” kezét sem mozdíthatta benne senki „-a felfuvalkodottság , a könyörtelenség , az egymás iránt tanusított igazságtalanság és kegyetlenség volt, amely miatt sok jajkiáltás jutott el Istenhez. Ebben a gyönyörű, gazdag , ám velejéig romlott városban élt Lót, Ábrahám unokaöccse, akit feleségével és 2 lányával együtt az ÚR angyalai kimenekítenek innét, mielőtt elpusztítanák a várost és annak környékét.
Lót eme megmenekülésének a története – úgy vélem – nagyon tanulságos a számunkra:
– ugyanis, segít abban, hogy tisztábban lássuk korunk problémáit,mégpedig ,hogy meglássuk a problémák kialakulásához vezető utat
– e történet talán segítségünkre lesz abban is, hogy hogyan mérlegeljük az életünket befolyásoló különféle helyzeteket
– tanácsot nyerhetünk belőle arra nézve is, hogy mit tegyünk korunk kihívásaira reagálva – s mit ne tegyünk
– és nem utolsó sorban bíztatást nyerünk e történetből lehetőségeinket és jövőnket illetően
Ezzel a reménységgel és várakozással forduljunk hát Lót megmenekülésének történetéhez – pár szóban megemlítve azonban ennek előzményeit.
Ábrahám tudomására jut, hogy Isten pusztulásra ítélte Sodomát és Gomorát, azok súlyos, égbekiáltó bűnei miatt.
S talán azért is, mivel unokaöccse- Lót –is Sodomában él – Ábrahám alkudozásba kezd Istennel, s arra kéri Őt, hogy amennyiben talál e városokban legalább 10 igaz embert – megkegyelmez nekik.
Isten két angyala az ÚR megbízásából el is indul a városok felé, és estére Sodomába érkeznek.
Lót a város kapujában ülve felfigyel az idegenekre – és meghívja őket magához éjszakára – estefelé járván már az idő- szinte ragaszkodik ahhoz, hogy nála szálljanak meg – a későbbiekben kiderül, hogy Lótnak sejtése van arról, mi várna a városban két idegenre, ha védelem nélkül éjszakára kint maradnának az utcán…
Nemsokára aztán a Lót házának vendégszeretetét és védelmét elfogadó angyali követek számára nyilvánvalóvá válik, hogy ebben a városban még 10 igaz ember sem található, hiszen a város ifjai és vénei kivétel nélkül kiadatásukat követelik Lóttól, mégpedig azért, hogy erőszakoskodhassanak velük.
Lót ezt megtagadja, ami majdnem az életébe kerül, mert a feldühödött tömeg szinte megostromolja házát – az angyalok mentik meg végül a lincseléstől.
Lót ekkor döbben rá, hogy kiket is tisztelhet venégeiben. Az ÚR követeit, angyalait – akik fel is tárják előtte jövetelük célját.
El fogják pusztítani ezt a várost.
Mindazonáltal sürgetik Lótot – aki kegyelmet talált Isten előtt – hogy fogja családját, és meneküljenek, amíg nem késő.
A történet folytatása hangzott el az imént – Igeolvasásként – azaz Lót megpróbálja megmenteni a családját – ez csak részben sikerül, mert leendő vői – bár őszintén feltárja előttük azt, hogy mi fog történni a várossal – nem veszik komolyan Lótot – megmosolyogják, amit mond és nem hajlandók elmenni a városból.
Az Igéből az is tudomásunkra jut, hogy azért Lót is tétovázik kissé, mint aki maga sem tudja, hogy miként is tegyen – az angyalok kell végül is , hogy kézen fogják és feleségével valamint 2 lányával együtt kivezessék a városból.
Ezután pusztul el Sodoma és Gomora.
E történet kapcsán – amint már említettem – nagyon sokat tanulhatunk – magát Lótot megfigyelve.
Milyennek is látjuk itt őt ?
Először : egy figyelmes, szerény, de határozottan fellépő ember alakja körvonalazódik előttünk. Sodoma kapujában ül – ez azt jelenti – a város vezetőségéhez tartozik , ami pedig azt bizonyítja, hogy idegenként is vitte itt valamire, a város lakosai elismerik őt, mert bizonyára megtapasztalták, hogy Lót tud és hajlandó a közös ügyekért tenni, jó tanácsokat tud adni, érdemes rá hallgatni. Tehát alapvetően egy barátságos ember, aki szívesen vesz részt a közösség életében – ám , ha kell , vagy ha úgy érzi – ellent is tud mondani. Tevékenyen él egy közösségben, de ez még nem azt jelenti, hogy a többség kedvéért feladja mindazt, amit ő igaznak ismer és jónak , helyesnek tart. Amint meglátja Lót a városba érkező idegeneket – azonnal kötelességének tartja, hogy intézkedjen. Védelmébe veszi őket azzal, hogy meghívja házához. Amint hallottuk, nem enged, amíg el nem fogadják a meghívását. Lót határozott volt ebben a dologban, mert tudta mire lehet számítani Sodoma utcáin éjszaka.
Valljuk be őszintén, nem kis bátorság kellett ehhez a lépéséhez.
De egyáltalában, nem kis erő kellett ahhoz, hogy Sodomában valaki ne a város bevett szokásai szerint – ne sodomai módon éljen.
Bátorság és kitartás kellett Lótnak az ellenálláshoz, s ebben – bármilyen furcsán hangozzék is – nem más volt a segítségére, mint a szenvedés. Péter 2. levelében olvassuk azt, hogy az ÚR „ az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. Mert ennek az embernek az igaz lelke napról napra gyötrődött közöttük gonosz cselekedeteiket látva és hallva.” Lót kitartott igaza mellett, mert az igazságtalanság szenvedést okozott neki.
– Hát lehetett így élni ? – kérdezhetné valaki. – Hát kénytelen volt Lót így élni ? Miért nem ment el onnan, ha ennyire rossz volt neki ott ?
Való igaz, talán elmehetett volna már előbb – hogy miért nem tette, csak sejthető – ott volt a háza, ingósága, ingatlanja, családja – mindene….nehezen mozdul ilyenkor az ember.
Igen, Lót sem ment el …. csak akkor, amikor az ÚR kézenragadta, akkor azonban nem volt részéről semmi ellenállás. Amíg pedig ott élt , azt tette, hogy kitartott elvei mellett – és megpróbált Sodomában nem sodomai módon élni. Úgy gondolom, Lót eme erőfeszítésére érdemes nekünk is nagyon odafigyelnünk. Vajon nem ez lenne a jó megoldás, a követendő példa számunkra is? Mi, akik keresztyén emberként – sokak szerint – mint idegenek élünk ebben a világban?
Jézus így imádkozott az övéiért Istenhez : Atyám , nem azt kérem Tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem azt, hogy szabadítsd meg őket a gonosztól! Hová mehetnénk hát ? Hiszen ez a világ az otthonunk, Jézus szerint is itt a helyünk. De ez nem azt jelenti , hogy e világ által diktált törvények és törvénytelenségek szerint is kell, hogy éljünk. Ime, előttünk a példa. Tehetünk úgy, ahogy Lót is megpróbálta….Sőt, nekünk is úgy kell tennünk! E világban élni, de nem evilági módon !
Hiszen ahogy Lót lehetett Sodomában egyéniség, úgy mi is azok lehetünk itt a magunk helyén ! Meg lehet próbálni ebben a világban is nem a világ diktálta tempóban és módon élni! Mert hiszem, hogy lehet jónak és szerető szívűnek maradni az irigykedők és gyűlölködők között is. Lehet tiszta kezűnek maradni az ügyeskedők között. Lehet tisztességes beszédűnek maradni a káromkodók között. Lehet ragaszkodni krisztusi elveinkhez a bűnben egymást bátorítók és utánzók között is. Lehet a világban nem világi módon élni – az biztos, hogy nem könnyű így élni. Lótnak is iszonyú nehéz lehetett, majdnem az életébe, sőt gyermekei becsületébe került. Mégis, az ő példája most arra bíztat mindenkit, aki ezt az életformát vállalni akarja, hogy nehéz ugyan ez az út , de nem lehetetlen, nem járhatatlan. S ha valaki ezen az úton akar haladni, azt az ÚR segíteni fogja, arra az Úrnak gondja lesz,s ha kell- akár kézenragadva is, de kimenekíti a veszedelemből. Tehát ha elbizonytalanodnánk, Istennek valami módon akkor is gondja lesz ránk. Ahogy gondja volt a habozó Lótra is. Igen , a bátor és határozott és hűségesen kitartó Lót mellett meg kell lássuk a bizonytalan, tétovának tűnő Lótot is, akit az angyaloknak kellett kézen ragadni , hogy végre mozduljon.
E történetben meg kell látnunk azt a Lótot is, aki az angyali figyelmeztetés után nem pakol rögtön és nem tereli ki a hozzá tartozókat ellentmondást nem tűrve a pusztulásra ítélt városból.
Éppen ez miatt,bizony sokszor illetik bíráló szavakkal is Lótot : hogy valójában elég gyenge és nem is nagy tekintélyű ember lehetett, ha ennyire nem adtak a szavára még a családjához tartozók sem….Lásd : vejei ki is nevették, amikor a menekülésre próbálja őket rábírni. Valóban úgy tűnhet, Lót gyengén tett bizonyságot hitéről, elveiről – ha ennyire nem hallgattak rá . Mielőtt azonban csatlakoznánk újfent az ítélkezőkhöz, nézzünk csak szét magunk körül, de főleg názzünk jó mélyen magunkba…….ránk vajon mindig mindenki hallgat? Hány családot látunk, ahol szorgalmas szülők példaértékű életét haszontalan gyermekeik szomorítják ? Hány szülő, hány házastárs könyörög gyermekének, párjának- szeretnének velük együtt a jó úton haladni, s azok csak mosolyognak, és mennek inkább a maguk feje szerint. Hány ember él példaértékű életet, nem csak beszélve arról, hogy hogyan kéne- hanem cselekedve is a jót – és vajon hányan követik őket ?
És az Úr Jézus ?
Kellett teljesebb bizonyságtétel, kellett tisztább evangélium attól , ami az Ő szájából hangzott el – és vajon hallgattak rá? Elfogadták az Ő bizonyságtételét ? Voltak , akik igen, de a többség bizony nem.
S talán hasonlóképpen lehetett Lót is, – lehet, kitette családjáért is és a körülötte élőkért is a szívét – és mégsem lett ennek látható eredménye. És mégis, minden látványos tehetetlensége és kudarca ellenére – Lót megmenekül, és azért vannak, akik vele együtt menekítetnek ki a pusztulásból. Lehet, maga Lót sem értette , mivel is érdemelte ki Isten eme nagy kegyelmét. Ebben – abban kitartott az igaz, de milyen sokszor nem azt tette, amit az ÚR elvárt tőle. Éppen ezért nem igazán értette , de nem is igen firtatta….egyszerűen elfogadta a szabadítást. Történetünk szerint Lót nem tudott mindenről szabadulásának hátterét illetően. Nem tudott pl. arról, hogy valaki igencsak közbenjárt érte az Úrnál. Lót nem tudta, hogy Ábrahám könyörgésében a végsőkig elment érte az Úrnál. Ábrahám kétségbeestett, szinte a szemtelenség határát súroló alkudozó imádsággal járt közbe rokonáért. Sodoma bűneit és megátalkodottságát ismerve , lehetett –e Ábrahámnak reménye arra, hogy az ÚR egyáltalán végighallgatja őt ? Lehet, közben majd elsüllyedt a szégyentől, de a féltő szeretet mégis Isten ostromlására késztette őt. És könyörgése meghallgattatott. „ nem feledkezett meg Isten Ábrahámról, és kivezette Lótot a pusztulásból…” Így olvashatunk erről az Igében: Isten Lótot Ábrahámért mentette meg.
Mondhatja ezek után bárki is azt, hogy sajnos semmit sem tehetünk egymásért, modhatjuk , hogy gyöngék vagyunk ahhoz, hogy a sokféle problémával felvegyük a küzdelmet , hogy nincs megfelelő eszköz a kezünkben ahhoz, hogy segíteni tudjunknak egymásnak ?
Ábrahám imája és Lót megmenekülése egy csodálatos lehetőségre fordítja figyelő tekintetünket és érző szívünket.
Imádkozhatunk egymásért !
A gondokkal és nehézségekkel szemben nem a tehetetlen meghátrálás és a gyötrő aggodalmaskodás az egyedüli lehetőségünk – íme Isten egy másik utat- egy járható és célhoz vezető utat tár elénk – a Vele való beszélgetés – az imádság útját.
A reszkető szívvel figyelt ide – oda sodródó gyermekünk, vagy társunk, vagy barátunk helyett – igaz – nem tudunk hinni. Vérünkkel együtt sem tudunk a magunk hitéből átadni egy kicsit sem nekik – bármennyire is szeretnénk.
Vannak dolgok, amiket nem tehetünk meg helyettük, hinni sem tudunk helyettük , de tudhatunk értük imádkozni !
Ha Ábrahám imádságát meghallgatta az ÚR, miért gondolnánk azt, hogy a mi könyörgésünk elől elzárkózik a Mindenható ?
Annál is inkább bízhatunk imáink meghallgatásában, mert – Ábrahámmal ellentétben, aki egyedül állt kérésével Isten elé – nekünk még segítség is adatott ehhez !
Maga az Úr Jézus Krisztus biztatja övéit azzal, hogy amit az Ő nevében kérnek az Atyától – az megadatik nekik…
Keresztyén emberként mondhatjuk-e tehát így valamire vagy akár valakire, hogy reménytelen eset ?
Főként tehetünk-e így akkor, ha még azt is tudjuk, hogy az a Valaki, Aki megengedte, hogy nevét segítségül híva szóljunk Istenhez, szüntelen könyörgésekben közbenjár értünk az Atyánál ?
Ime egy másik ajándéka az Igének, rámutat a mi egyetlen Közbenjárónkra – Jézusra -, Akinek – hasonlóképpen, ahogy Lót Ábrahámnak – mi is a szabadulásunkat köszönhetjük.
Úgy vélem, mindnyájan, akik olvasták és hallgatták eme bibliai történetet – örömmel és egyben hálával fedezték fel benne nemcsak az útmutatást és biztatást, de azt is, hogy egészében a reménységünkről szól: – arról, hogy nem vagyunk a sors vagy a világ szeszélyeinek tehetetlen kiszolgáltatottjai, mert Isten fölöttünk tartja a kezét.
Felemelő tudomást szerezni arrólis, hogy a megromlott világban mindig voltak olyanok, akik nem azonosultak a kortársi közerkölcstelenséggel, hanem a keskeny utat, az Istennel való együtt járást vállalták. Igy élni sosem volt könnyű, de hozzánk – keresztyénekhez is csak ez a méltó életvállalás. Annál is inkább, mert Isten nem nagy tetteket vár tőlünk, hanem kis cselekedeteket. Nem a betegek meggyógyítását – hanem csak meglátogatását Nem erőnk felett követel – hanem csak lehetőségeinkhez mérten kér… – arra, hogy szolgálni tudó életünkkel ne félre álljunk, hanem a nélkülözők mellé. Hiszen tehetünk egymásért ! Legfőképpen : imádkozhatunk egymásért ! Igaz az a mondás, hogy helyettes hit nincs, de hegyeket mozgató hit van ! Ha olyasvalakiért imádkozunk, akiért emberileg semmit sem tehetünk, akkor hegyeket mozgatunk….! Mint amikor Ábrahám imádkozott Lótért. Imádságunk idején gondoljunk erre. Tudván és nem feledvén azt, hogy értünk Ábrahámnál sokkal nagyobb jár közben ! Aki Benne hisz és remél, az mindörökké Véle él . Ámen
Felvidék Ma, sk
