A zsolnai kórházi események csak a szlovákiai egészségügy egy – most éppen látható – tükörcserepét jelentik. A jelenség, hogy – vezetői utasításra – még kezelésre szoruló betegeket kell hazaküldeni a kórházból, nem egyedi és nem újkeletű. Évtizedes probléma, de talán még annál is hosszabb ideje húzódik.
Csak üdvözlendő, hogy most maguk a kórházi orvosok lázadtak fel ellene. Mert amíg mi, páciensek és hozzátartozók lázadozunk, addig a gondot elintézik azzal, hogy „ebugatás nem hallik az égbe”. Jó négy és fél éve éltem meg élesben, hogy terminális állapotban lévő közeli hozzátartozómnak 21 naponta új és új intézményt kellett „felhajtanunk”, mert a járási kórház főorvosa azt közölte: az egészségbiztosító maximálisan 21 napon át fizeti a kórházi ellátását.
Meg egyébként is: a beteget meggyógyítani már nem tudják, nincs indoka a belgyógyászaton tartani őt. Elfekvő, utókezelő részleg a kórházban nincs, csupán egy néhány ágyas geriátria, ahová viszont csak 65 éven felülieket vehetnek fel. Kivételt nem tettek (állítólag nem tehettek) annak ellenére sem, hogy az ezen kórházban működő művese-központban heti háromszori kezelésre szorult beteg. 21 napra találtunk hát egy közeli, vidéki elfekvőt, ahonnan kőkorszaki, lepukkadt mentőkocsival fuvarozták (inkább zötyögtették) hozzátartozómat dialízisre. (A terminális állapotban lévő betegnek már nem számít, ha növelik a szenvedéseit?) S ahogy a napok (a 21-ből) fogytak, úgy sürgetett minket az egészségügyi ellátó személyzet, hogy találjunk már végre egy intézetet vagy hospice-ot, ahová majd el lehet szállítani a beteget. A „beteg” a harmadik héten már amolyan „ki-beugrálós” állapotban volt, időnként – beszélgetésünk közben is – már az égi szférákba kalandozott el. Amikor meg itt volt velünk, hazavágyott.
Nekem ne mondja senki, hogy ilyen esetben az a hozzátartozó, aki megteheti, nem keresi a kiskapukat, a kapcsolatokat (akár a pénztárcáját is), hogy egy haldokló legeslegutolsó kívánságát valahogy teljesítse. Az én betegemnek sikerült „hazajutnia”, 21 nap után ismét a korábbi belgyógyászati osztályra, ahol nagyjából 30 órát töltött el még, majd csendesen és megnyugodva átszenderült a túlvilágra.
Futószalagon történnek meg hasonló dolgok sok más emberrel is, szerte az országban. Mondjon bármit az illetékes minisztérium illetékese, hivatkozzon betegjogokra, bizonygassa bármennyire, hogy ilyen nincs, ilyen nem történhet meg, sajnos, ez a gyakorlat. Ezért tartom jónak, tiszteletre méltónak, hogy végre orvoslázadás van Szlovákiában, és szeretném, ha a lázadók mellé minden (lehetséges) páciens felsorakozna. Az orvoslázadás jelzi: a gyógyítás még nem mindenkinek biznisz és még nem minden orvos fásult bele egészen a sziszifuszi kőgörgetésbe.
Írhatnék most egy frissebb történetet is, szintén nem minden tanulság nélkül, de akkor túl hosszúra nyúlna az opusz. S talán nem is a „napi” témákkal foglalkozna. Az egészségügyben feltárt korrupciókra célzok.
Lipták doktorra és az ő ajándékaira, melyek a rendelőjét segítenek fejleszteni, meg az eltörölt elsőbbségi díjakra, melyek legális lehetőséget adtak a valamivel több vagy jobb ellátásra (nem a fizetőnek, hanem az összes ügyfélnek).
Néztem a tévés vitát az ügyről, hallgattam az egészségügyi minisztert, aki váltig hajtogatta, hogy mi minden nincs, nem létezhet az ellátórendszerben, mert a biztosítók szerinte kifogástalanul működnek… Vagy a zsolnai megyeelnököt, aki azzal példálózott, ő még soha nem fizetett, mégsem kellett órákig sorban állnia az orvosánál!
Csak az orvosok, ismételgette, azok nem menedzselik rendesen és jól a betegeket. (Kár, hogy a tévék nem keresik meg Zajac doktort, s nem hívják meg az ilyen vitákba. Az ő reformjáról van szó, s talán ő elmondaná, amit annak idején – a reformja parlamenti vitájában – sokszor hangsúlyozott: a saját betegét a biztosító fogja menedzselni. Az orvos megmarad orvosnak, gyógyítónak.)
A beteg a biztosítónak fizet, hogy el legyen látva, megkapja, amire szüksége van, ennek a feltételeit a biztosítónak kell megteremtenie és garantálnia. Kellene. Mert a kezdetektől fogva nem így van. A biztosítók besöprik a pénzt, eldöntik, mely szolgáltatókkal és milyen feltételekkel kötnek szerződést, a költségeik és törvényben garantált nyereségük kiszámítása után fennmaradó bevételeik függvényében havi limitet (korlátot) szabnak a szolgáltatóknak – no ez az ő menedzseri tevékenységük.
A beteg meg, aki a kivizsgálások után kezébe kapja a halálos ítéletét, hogy – teszem azt – hasnyálmirigy-daganata van sokszoros szórt áttéttel, ezért keressen magának onkológust – orvosi beutalót nem kap, elvégre az már nem kötelező –, hiába fordul a biztosítójához tanácsért, hogy kinél jelentkezhetne, válaszul annyit kap: az ország bármelyik onkológiáján kezeltetheti magát, hiszen a biztosítója országos hatáskörű. Morbid? Az. De ez van. És sok minden még.
Onkológiai járóbetegként a fővároson belüli betegszállítás taxival oldható meg a legésszerűbben. Az egészségügyi betegszállító szolgáltatás katasztrofális. (Sokszor foglalkozott vele a sajtó, mégsem változott semmi.)
A végstádiumban lévő betegek esetében pedig egyik kórház sem szívesen látja a beteget, mind a hospice-ba irányítja – a hozzátartozót, hogy hajtson fel szabad helyet, cselekedjen minél előbb, mert az idő sürget. (Menedzselnek, egy-két vidéki, távolabbi-közelebbi hospice elérhetőségeit is megadják.)
Ez lesz mindaddig, míg nem a betegellátás lesz az első és legfontosabb az egészségügyben, amíg alapjaiban nem változik meg a törvényi kötelességként minden állampolgárra kirótt betegbiztosítási járulékok ráfordítási célja. Amíg a biznisz az elsődleges – s a szlovák tárcát évek óta a biztosítási szférából jött személyek vezetik, így a személetüket is ez határozza meg –, addig igenis lesz, mert szükségszerű a korrupció, de egyre erőteljesebb lesz a lobbizás az eutanázia legalizálásáért is, hiszen az jóval olcsóbb, mint méltó módon elvezetni egy gyógyíthatatlan beteget a szép halálig.
Erről is láttam tévés beszélgetéseket az utóbbi időben – orvossal, pszichológussal, morálfilozófussal – igaz, a Lux, a cseh Noe és a magyar Hír Tv csatornán.
-ngyr-, Felvidék.ma
Fotó: archív, pravda.sk {iarelatednews articleid=”51804,51791,51762″}
