A magyar Országgyűlés elnöke – egyéb érdemei mellett – kétségkívül a határokon átnyúló precíz diagnózisairól ismert. Kitűnő érzékkel szúrja ki ott is a csúszómászót, ahol csak egy ízeltlábú futkos. A mi Bugár Bélánk legutóbbi felminősítése ugyanakkor mintha leegyszerűsítené a „jelenséget”.
Kövér László a vegyespárt elnökét ugyanis legutóbb olyan szlovák politikusnak nevezte, aki jól beszél magyarul. Békeidőben egy ilyen jellemzéssel mindkét fél – maga az érintett, azaz BB, valamint a sértett, azaz a felvidéki magyarság – kiegyezhetne és mehetne tovább a dolgára. Csakhogy nem olyan időket élünk, amikor a probléma letudható a barna illatos szomszédék kertjébe való áthajításával, mondván, pompázzon inkább ott, mint itt.
A „jelenség” magyarázata sajnos nem tudható le annyival, hogy a nagy embert egyszerűen csak átsoroljuk a szlovákok közé. Egyrészt mert annyira nem akarhatunk kitolni velük sem, másrészt meg egyszerűen nem lenne igaz. Bugár Béla nagyon is közülünk való: felvidéki magyar gyerekként kezdte ő is, és bármennyire is próbál tőle megszabadulni, ma is magyarnak számít. A többségi nemzet szemében legalábbis. És ez bizony sírig tartó bélyeg ebben a kis országban, ami egyszersmind kijelöli az egyéni ambíciók megvalósulásának legfelső határát is… Felvidéki magyar politikus, minden ízében az. Egy korszak szimbóluma, a felvidéki magyar közösség legdurvább lejtmenetének, roncsolódásának, széthullásának korszakát testesíti meg egy személyben.
Ezt – mármint hogy közülünk való – azért is fontos így megállapítanunk, mert máris adódik belőle a kérdés: ha így van, akkor vajon mi döntötte le annyira a felvidéki magyar közösség immunrendszerét, hogy képtelen kiköhögni magából a kórságot, ami a romlását okozza?
Miért kell időnként Kövér Lászlónak beugrania, egy-egy „tévedés” erejéig…?
