Aki a „poszt” világból érkezett meg Európába, tudja, milyen, amikor az állam (vagy állampárt – egyre megy!) tűzzel-vassal irtja a hitet. Rombolja annak jelképeit is, legyenek akár műemlékek. Nem kell ehhez sem tálibnak, sem iszlám államnak lenni. A hatalom, ha megrészegül önmaga mindenhatóságától, terrorba csap át.
A lelki terror, a véleményterror is terror. S a franciák – úgy látszik – ebben élenjárók lettek.
2015-ben a II. János Pál pápa tiszteletére közterületen emelt emlékmű lebontására szólított fel egy francia kisvárost egy bíróság, amely szerint az alkotás ellentétes az állam és az egyház szétválasztásáról rendelkező törvénnyel. A Ploërmel városban 2006-ban emelt emlékművön az elhunyt pápa bronzszobra állt egy boltív alatt, amin egy 8 méter magas óriási kereszt magasodik.
Az emlékmű „elhelyezésénél és méreteinél fogva feltűnő jellegű, és mint ilyen, ellentétes a francia köztársaság világi jellegét előíró alkotmánnyal, valamint az egyház és az állam kettéválasztásáról rendelkező 1905. évi törvénnyel” – indokolta döntését a rennes-i közigazgatási bíróság. „Az ítéletből következően az emlékművet el kell távolítani a jelenlegi helyéről” – közölte a bíróság, amely hat hónapot adott a városnak a döntés végrehajtásához. A pert a Libre Pensée „szabadgondolkodó” csoportosulás indította, a francia bíróság pedig igazat adott neki 2015 májusában.
Nem ez volt az első sikerük. 2014-ben a nantes-i bíróság egy városi karácsonyi betlehemet szedetett szét az indítványukra, mit sem törődve a lakosság felháborodott tiltakozásával, akik szerint barbár, totalitárius, a kulturális hagyományokat leromboló cselekedetről van szó, elvégre „Franciaország keresztény állam lenne”. A városka polgármestere akkor fanyarul azzal kommentálta a bíróság döntését, hogy „talán a templomi harangozást is be kellene tiltani”….
S van újabb ítélet is. Publier községben a Genfi-tó partján öt éve felállított Szűz Mária-szobrot kell „eltávolítani”, mégpedig három hónapon belül, különben napi 100 euró bírságot lesz köteles fizetni az önkormányzat. Franciaországban ugyanis „országosan tilos vallási szimbólumok kihelyezése közterületekre”. A „bűnös” azért az önkormányzat, mert maga is hozzájárult a szoborállítás költségeihez. A hangos tiltakozás, a nép szava, mely ezúttal sem ért egyet a határozattal, semmit nem ér. A polgármester most magánterületet keres Szűz Máriának, s reménykedhet, hogy az Istenanyának nem kell a betlehemi istállóig vagy még messzebbre futnia.
Gondolom, amikor 2010-ben a franciák meghozták törvényüket a vallási jelképek nyilvános viselésének tiltásáról, amivel az arcot elfedő muszlim fátylakat akarták kitiltani az utcákról és közterületekről, a normális franciáknak lidérces álmukban sem jelentek meg a fentiekhez hasonló bírósági ítéletek, sem feljelentgető liberális és anarchista szervezetek.
Azóta persze sok víz lefolyt a Szajnán, gyilkoltak keresztény papot is a templomában (!), kóser hentest is a saját üzletében… (Apropó, a cégér „kóser” felirata is vallási szimbólumnak számít? Mert akkor az is törvényi tilalom alá esik…)
Most már csak az a kérdés, Franciaországban mikor indul perek sora azért, hogy a városok katolikus templomairól távolítsák el a kereszteket, a szentek kültéri szobrait, a boltíveket, hogy meg ne botránkoztassák az arra tévedő liberálisokat, anarchistákat, ateistákat és más-istenhívőket. De rögtön felmerül az újabb kérdés: a köztemető is közterület? Mert akkor a síremlékek keresztjei is veszélyben vannak.
Azt már megértük, hogy Brüsszelben kitiltották az alapszerződésből a zsidó-keresztény hagyományokra való hivatkozást, s azt is, hogy nem állították fel a szokásos és hagyományos karácsonyfát, ne hogy az Európai Unió megsértse a „mások” és a muszlimok érzékenységét. Szóval: az önrombolás már beindult.
Quo vadis, Európa?
S mi van velünk, lesajnált „újonnan csatlakozottakkal”, akik évtizedeken keresztül éltünk olyan világban, amilyet most a vén Európa akar felépíteni, s bizalmasan ismerjük, milyen érzés az, ha december 25-e táján csak a Télapó jön meg, vagy fenyőünnepet ülhetünk, mert Jézuska csak és kizárólag otthon (meg a templomban) érkezhet meg hozzánk, de már nem kérünk belőle.
Hát azért nem törekedtünk az Európai Unióba, hogy megint tilos legyen betlehemezni, feltámadási körmenetet tartani, Jézus nevében karácsonyt, húsvétot köszönteni, ősi, szabadtéri Golgotáinkat megőrizni s nagypéntekenként végigjárni… Nekünk Európa a reményt jelentette, hogy ilyen még egyszer nem történhet meg velünk.
S a remény oda. Ha hagyjuk.
Karácsony közeleg. Pislákoló reménnyel várom, hogy Párizs utcáin milliós tömeg vonuljon, búcsújárós zászlók és keresztek alatt, visszakövetelve hagyományait, azt a Franciaországot, amelyre még érdemes volt odafigyelni.
