Göncz Kinga: Nagyon is látható a külpolitika

 – Több bírálat érte a Külügyminisztériumot, hogy láthatatlan a magyar diplomácia. Hogy vélekedik erről?

 

– Azért abszurd a kritika, mert igazából szédítő sebességgel zajlanak az események, igencsak fontos dolgok történnek, és mi ott vagyunk, befolyásoljuk a történéseket. Folyamatosan konzultálunk a koszovói kérdés összes érintettjével, nem is eredménytelenül. Hétfőn született meg Brüsszelben az a dokumentum, amelyben – magyar kezdeményezésre – szerepel a szerb állampolgároknak nyújtandó vízummentesség. Itthon viszont mintha nem lenne hírértéke annak, ami botránymentes. A lisszaboni szerződésbe bekerülő magyar érdekek: az alapjogi charta kötelező érvénye, a kisebbségi jogok, továbbá a schengeni csatlakozás, a moldovai közös vízumátvevő központ, a kínai évad egytől egyig látványos sikertörténetet jelent.

  

– Időnként olyan látszat alakul ki, mintha álláspontunk bizonytalan lenne fontos, minket érintő ügyekben.

 

– Világos véleménye van a kormánynak ezekben az ügyekben. Koszovó kapcsán az egyeztetések a háttérben zajlanak, hogy az Európai Unió a végén egységes hangon tudjon megszólalni. Magyarország – érintett lévén – nyomatékosan képviseli az érdekeinek megfelelő nézetét. Ha egy álláspont nem kerül nyilvánosságra, az nem jelenti, hogy nem is létezik.

 

 

– Többször elhangzott már, hogy Koszovó esete nem precedens. Mégis, jelenthet-e nekünk példát az a fokú autonómia, amit a koszovói szerbek kapnak/kaphatnak egy független Koszovóban?

 

– Koszovó tényleg nem precedens abban az értelemben, hogy ott a milosevicsi nacionalista erőszak miatt szükség volt a nemzetközi katonai beavatkozásra, és a nemzetközi erők azóta is jelen vannak. Egy másik értelemben lehet, hogy Koszovó precedenssé válhat, de az most nem időszerű. Ha valóban megvalósulnak és működőképesek az Ahtisaari-tervben megfogalmazott kritériumok, kisebbségi, közösségi jogok, és ezek valóban hozzájárulnak a stabilitáshoz, élhető viszonyokat teremtenek, akkor elképzelhető, hogy az EU és a nemzetközi közösség számára a későbbiekben hasznos modellül szolgálhatnak. Előbb azonban látni kell, hogy az Ahtisaari-terv működőképes-e?

 

 

– A külkapcsolati stratégia első olvasatban már átment a kormányon, mi lesz a sorsa?

 

– Egy-két héten belül újra a kormány elé kerül, aztán bevisszük a parlamenti bizottságokba. A hármas prioritás (EU-NATO-tagság, a jószomszédi viszony, a határon túli magyarok támogatása), amelyben konszenzus volt Magyarországon, alapvetően nem változott, ám minőségében igen. Most mások a körülmények (például a határon túli magyarság nagy része uniós polgárrá vált), azon kívül a globalizáció új lehetőségeket és kihívásokat hozott, ezért újra kellett gondolni a célokat. Másrészt arra törekedtünk, hogy bevonjuk a véleményformáló értelmiséget, és a jelenleginél jobban a közbeszéd részévé tegyük a külpolitikát. Harmadik célunk az volt, hogy gondoljuk végig, milyen értékek, magyar érdekek mentén alakítjuk a külkapcsolatainkat. Ez nem a belpolitikának szól, inkább a külföldi partnereinknek. S volt még egy cél: azt láttuk, hogy az utóbbi időben a belpolitika elkezdett megjelenni a külkapcsolati viszonyainkban. Sokszor elmondtam az ellenzéknek is, hogy amikor ők belpolitikai megfontolásokból külföldön a kormánnyal szemben hoznak fel vádakat, akkor nem a kormányt járatják le, hanem az országot. Ez úgy jelenik meg a határokon túl, hogy Magyarország a belpolitikai megosztottság miatt kiszámíthatatlan, ami súlyos károkat okoz!

 

 

– A legsarkalatosabb különbség Oroszországgal kapcsolatban mutatkozik. Hogyan lehet ebben kompromisszumra jutni az ellenzékkel?

 

– Nem is annyira a kompromisszum a lényeg, hanem inkább az, hogy közösen világos elveket fogalmazzunk meg. Ez a stratégia főleg elvekről szól. Magyarország értékválasztása egyértelmű, mindenki elfogadja, hogy az euroatlanti értékek alapján külpolitizálunk. Magyarországnak emellett vannak gazdasági érdekei is, ezeket politikájában figyelembe kell vennie. Oroszország gazdasági szempontból kiemelt szereplő, Magyarország számára fontos piac volt korábban is. Ez a piac összeomlott a rendszerváltás után, és csak az orosz kapcsolatok javításával párhuzamosan lehetett újra felépíteni. Életbe vágó az ország számára szükséges energia biztosítása is. Megindult az EU-ban a közös energiastratégia kialakítása, az energiaszolidaritás, a diverzifikáció tervezése, de a folyamat még az elején tart. A realitás eközben az, hogy ma nagyrészt Oroszországból kapjuk az energiát, és a kormánynak van energiaellátási felelőssége is.

 

 

– Annak alapján, amit ön korábban elmondott, az EU-ban látható brit, francia, német jövőképek közül az utóbbihoz érezzük magunkat a legközelebb, ha jól érzékelem?

 

– Ha így teszi fel a kérdést, akkor igen. Mi egy jól integrált, értékalapú EU-ban vagyunk érdekeltek. Szorosabb együttműködésekkel versenyképesebb az unió. Nagy-Britannia némiképp másként látja az EU jövőjét. A franciákhoz képest talán az USA-hoz fűződő viszony, és a bővítéshez való hozzáállásunk eltérő. Tudjuk, hogy a nyitás folyamata önmagában hozzájárul Európa nyugalmának megőrzéséhez. Számunkra az EU-ból ez a stabilizáló elem az egyik legfontosabb. Ebből a szempontból a németekhez állunk a legközelebb, ha a nagyokat nézzük. De fontos, hogy az ember a kisebb tagállamok között is szövetségeseket találjon. Például Ausztria és Svédország a nyugat-balkáni politikánkban talán a legfontosabb partnerek. Hamarosan megyek Franciaországba, amellyel a kutatási-fejlesztési kérdésekben és a mezőgazdaság-politikában lehet komoly szövetségünk.

 

 

– A miniszterelnök úr mintha inkább az uniós agrárpolitika brit álláspontja felé hajlana.

 

– A magyar álláspont, hogy ebben a költségvetési ciklusban ne legyen változás. Ez a hét év nekünk nagyon fontos. Mi azt támogatjuk, hogy az EU a következő költségvetési időszakát a közös politikák mentén gondolja végig. A közös célok kapjanak uniós forrásokat, de a felzárkózást szolgáló források se csökkenjenek.

 

 

– Mi kell ahhoz, hogy létrejöjjön a Fico-Gyurcsány találkozó? Mit várunk Szlovákiától?

 

– Ez hosszú folyamat, és mi nyíltan megfogalmaztuk az elvárásainkat. Világossá tettük, hogy magyar szempontból nehezen kezelhető a kettős beszéd. S bár sok szempontból soha ilyen jó nem volt a magyar-szlovák kapcsolat, eközben olykor a gyűlöletbeszéd szintjét elérő politikusi kijelentések hangzanak el a másik oldalon. A kisebbségek jogai nem csorbulhatnak, és erre kaptunk ígéretet. A harmadik kifogásunk: a szlovák vezetők megkérdőjelezik a Magyar Koalíció Pártjának azt a demokratikus jogát, hogy nemzetközi fórumokhoz forduljon az általa érzékelt problémák miatt. Az MKP nemcsak egy ellenzéki párt, hanem az ottani magyarság képviselőjeként mindenképpen partnernek kell tekintenie a szlovák kormánynak. Ezekben a kérdésekben szeretnénk haladást elérni, hogy legyen értelme, eredménye a találkozónak.

Népszabadság