Mizser Attila legújabb verseskötete a klasszikus szonettforma újszerű poétikai lehetőségeit vonultatja fel. Mindeközben a versciklusokban, a meglepő nyelvjátékok között egy mélyebb, érettebb líranyelv bontakozik ki az élet határhelyzeteiről, időnként morális és személyes kérdésfelvetések formájában. Izgalmas, változatos, figyelemreméltó alkotás.
napszak
ha azt mondod ugyanaz tévedsz
a részek közötti rés hazug
ha a csavart nem látod bevéded
ösztönösen csak a zajra futsz
mint a többször megnyíló ajtó
ahová ha véletlen benéz
a benyomás miként egy tabló
majd az első látásra beég
nem figyelsz a szitura kedves
hogyan változik a fényviszony
mi az ami tárul és elfed
vagy alkalmilag épp viszonyul
már nem először nem leled meg
a kulcsot ha táskád kiborul
Kalligram
