Úgy lepergett ez az év is, hogy szinte észre sem vettük. Vajon évközben hányszor jutott az eszünkbe elgondolkodni azon, jól tesszük-e, amit teszünk? Volt időnk szeretteinkre, s saját magunk lelkének pátyolgatására is? Vagy csak most, az év utolsó napjaiban próbálunk kapkodva mérleget vonni?
Nincs két egyforma esztendő az ember életében. Minden évben kijut örömből és bánatból egyaránt. S néha a boldogság is megadatik, nemcsak tragédia taglózza le az embert. A nagy kérdés persze az, miből jut több… Bárhogy is alakul az idei mérleg, egy biztos: az ember arra született, hogy küzdjön. A mindennapok mókuskerekében megpróbáljon helytállni, jól tenni a dolgát. Megpróbáljon jó szülő, jó gyerek vagy éppen jó barát, megbízható kolléga lenni. Néha bitangul nehéz, de nincs más választásunk.
A Szabad Újság hetilap olvasóit mérlegvonásra kérte. Sommázzák röviden, milyen volt számukra a 2008-as esztendő.
Munkahelyféltés
Sz. Klarissza:
– 2008-ban nem történt semmi kirívó, minden a megszokott rendben folyt. Mondhatom, munkám a hobbim. Virágboltom van, ahol egyedi csokrokat és arranzsált díszeket készítünk. Egy munkatársat alkalmazok, akivel állandóan képezzük magunkat – kiállításokra, járunk, virágkötészettel kapcsolatos újságokat böngészünk, hogy haladni tudjunk az aktuális trendekkel. Mindent megteszek azért, hogy a vállalkozás minél jobban menjen. Nagy nyereség nincs ezen, de azért meg lehet élni belőle. Egyelőre másban nem is gondolkodom. A lányom jövőre megy iskolába, most és a jövőben is vele szeretnék sokat foglalkozni.
B. Zsuzsanna:
– Úgy két és fél éve helyezkedtem el egy magyarországi nagyvállalatnál, mivel addig inkább a lányaim nevelésére fektettem a hangsúlyt. A férjem is Magyarországon dolgozik, és az elbocsátás kockázata Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett. Csak reménykedni tudunk, hogy megmarad az állásunk, vagy legalábbis egyikünké. Az idei év kicsit jobb volt, mint a többi, mivel mindketten dolgoztunk – még kirándulásra is futotta.
A magánéletben se lehet panaszom, hiszen a lányaim jól tanulnak, versenyeket nyernek. Attól viszont nagyon félek, hogy a következő év anyagilag nehezebb lesz.
Boldog karácsony
L. Sándor:
– A Vajdaságból települtem Szlovákiába, itt nősültem meg 1989-ben. Úgy érzem, hogy a tavalyi évhez viszonyítva az idén talán szerényebben sikerült a családnak előteremteni a legszükségesebbeket, hiszen munkanélküli lettem. Alapjában véve azonban mégis elégedett vagyok, mert tizennyolc éve dédelgetett vágyam válik napokon belül valóra: meglátogathatom idős édesanyámat, bemutathatom neki unokáit, akiket eddig csak fényképről ismerhetett. Ez lesz számomra és szerintem édesanyám számára is a legszebb karácsonyi ajándék.
T. János:
– Úgy gondolom, hogy a sok-sok nehézség után az idén végre sikeres évet zárunk. Tavaly egy városi bérlakásból kiköltöztünk falura, családi házat vásároltunk, ezáltal nehéz anyagi helyzetbe kerültünk. Amellett, hogy költségeink megnövekedtek, elveszítettem a munkahelyemet is. Hosszú hetek, hónapok után találtam olyan helyet, ahol nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is értékelik munkámat. Nyáron lecseréltük az autónkat, hiteleinkből sokat törlesztettünk…
Hogy mégis mi hiányzik? A család, kevés időt tölthetek szeretteim között, ugyanis az említett munkahely Németországban van, 1500 kilométerre a lakóhelyemtől.
Új otthon
B. Emese:
– Számomra a 2008-as esztendő nagyon mozgalmasan telt, állandó változások közepette. Értem ez alatt, hogy az elmúlt öt év kilencedik albérletéből végre saját otthonunkba költözhettünk. Mindez májusban történt. Mi is devizahitelesek lettünk több évtizedre, és nyögjük a részleteket, meg az illetéket. Úgy hiszem, reálisan gondolkodtunk, és a férjemmel mindig oda jutunk, mikor erről beszélgetünk, hogy a nehézségek ellenére helyesen döntöttünk. Hároméves kislányunk éppen most tölti első éjszakáit a saját szobájában, igazi ágyon (eddig a kis rácsos ágyában aludt velünk egy szobában, de azt igencsak kinőtte). Férjemmel ideiglenesen mi is kiköltöztünk a nappaliba, az ajtaja elé, hogy éjjel azonnal ott lehessek, ha felriadna. Szeptemberben állandóságunk örömére befogadtunk egy kiscicát, a neve kislányom szókincse nyomán, Táci: egy éve még ugyanis a madarakat nevezte „tá-tá”- nak, a „ci” pedig a cicából származik. Nagyon jó cica, a legjobban a spájzból kilopott tarlórépával szeret focizni éjjel a fejünk mellett… Szóval résen kell lenni minden lefekvésnél, hogy nincs-e kóbor tarlórépa valahol megbújva a nappaliban…
Első munkahely
D. Máté:
Számomra a 2008-as év a sikerek éve volt. Lediplomáztam, és minimális kereséssel munkát is találtam. Jelenleg azt csinálom és ott, amit és ahol csinálni szerettem volna. Nagy előrelépést jelent ez nekem a teljes önállóság felé. Viszont az egyetem befejeztével sok dolog el is maradt az életemből. Kevesebb idő jut a barátaimra, és a szórakozásra. Az ember a hétvégéit inkább otthon tölti, minthogy mindenáron menjen valahova. Azzal, hogy elkerültem az egyetemről, nagyon sok emberrel megszakadt a kapcsolatom, és mivel találkozni nagyon nincs lehetőség, ezek a barátságok ellaposodnak, és lassan ismerősi kapcsolatokká degradálódnak. Mondhatni, jó barátokat veszítek el. Sajnos ilyesmire nem elég az e-mail meg az internet. Az ilyen kapcsolatokat ápolni kell.
A 2008-as évben lesz hosszú idő után az első olyan karácsonyom, amikor nem kell tanulni. Nem sürgetnek vizsgák, tanulmányok és dolgozatok beadásai. Nyugodt lesz az ünnep. Azt olvasok, amit akarok, és talán egy kicsit több időm jut barátok és ismerősök meglátogatására. Annak ellenére, hogy gazdasági meg pénzügyi válság van, jól érzem magam a bőrömben, még nem hatott ki az életemre. Ez az év a sikerek éve volt, nem a kudarcoké, ez pedig arra motivál, hogy tovább haladjak, és ne ragadjak le.
Gyász
H. Anna:
– Áprilisban temettük el szegény édesanyámat. Három hónap alatt végzett vele a gyilkos kór. Sokszor még most is vannak napok, hogy nem hiszem el, már nincs közöttünk. Hiányát sosem fogom megszokni. De az élet akkor is megy tovább… Itt van a két gyermekem, akikről még gondoskodnom kell. Ráadásul most vannak a kamaszkorban, ezért naponta vívom meg velük a csatáimat.
Nagy szerencsémnek tartom, hogy olyan munkahelyen dolgozom, ahol remek a kollektíva és sokat nevetünk. Isten áldása a férjem is, aki bármilyen házimunkát el tud végezni. Ha szükséges mos, vasal, főzni is tud. Pénzünk is van annyi, amennyi kell. Azt vallom, csak egészség legyen, a többivel már velebírunk valahogy! S remélem, a jövő év több örömet tartogat majd a számunkra.
(bk, tt, vj)
