Dunaszerdahelyen a Csallóközi Múzeum kiállítási termében nyílt meg a felvidéki és a Győr-Moson-Sopron megyei múzeumok határon átnyúló együttműködésének köszönhetően a gyermekélet tárgyait, játékait, szokásait bemutató gyűjtemény február 12-én. A megnyitón a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat nevében Firtl Mátyás alelnök köszöntötte az egybegyűlteket.
A válogatás nem csupán az említett korszak gyermekéletéről nyújt összefoglaló képet, hanem elvezet a régmúltba is, hiszen hagyományőrző közösségekben a II. világháború utáni évekig fennmaradtak olyan szokások és eszközök, melyek gyökerei több száz, de akár több ezer évre is visszavezethetnek. A felhasznált anyagok és technikák a megfizethető gyár-ipari termékek nagyarányú megjelenéséig szinte alig változtak az évszázadok során.
Köszöntőjében Firtl Mátyás utalt arra, hogy fontos az, hogy a határ két oldalán élők tudjunk egymásról, egymást számon tartsuk, és értékeinket egymással megosszuk. A hagyományok, a kultúra összeköt, de egyben hidat is teremt a különböző nemzetek között, egyben gazdagít is kölcsönösen minden nemzetet, és kézfogást jelent a másik nemzet felé.
A régiók közötti kapcsolat a határok nélküli Európában a régiókban élőket is egymáshoz közelebb viszi, és egymásra találásukat segíti. Ennek eszköze a kultúra – hangsúlyozta Firtl Mátyás a tárlatmegnyitón, amelyen részt vett Varga József, a dunaszerdahelyi tartomány alelnöke.
A kiállítás a gyermekkor tárgyi világát mutatja be, három nagy témakörre osztva a gyermekkort: a gondoskodás (testi szükségletek kielégítése), a játék (lelki szükségletek), valamint a kötelezettségek (társadalmi elvárások) jelennek meg a kiállított tárgyakban.
A korábbi évszázadokban a gyermekek testi szükségleteiről való gondoskodás sokban különbözött a maitól. Míg a nehéz sorsúakat a bőséges gyermekáldás arra kényszeríthette, hogy úgy foglalkozzanak gyermekeikkel, hogy ez minél kevesebb időt vegyen el a kenyérkeresettől, addig a tehetősebbek, gyermekeikben a jövő letéteményeseit látván, egyre magasabb szintű neveléssel kívánták azok helyzetét (s így sajátjukat is) megszilárdítani. Ez a kettősség bizonyos értelemben máig jelen van gondolkodásunkban.
A kiállításon a gyermekkor tárgyi világának bemutatása a cél, három nagy témakörre osztva a gyermekkort: a gondoskodás (testi szükségletek kielégítése), a játék (lelki szükségletek), valamint a kötelezettségek (társadalmi elvárások) kerülnek bemutatásra. A tárgyanyagot korabeli fotográfiák, illetve a játékok használatát felelevenítő leírások egészítik ki.
Történelmi kortól és társadalmi viszonyoktól függetlenül igaz, hogy a kisgyermek születése pillanatában és még azután is hosszú ideig védtelen, ki van szolgáltatva környezetének, gondozásra szorul. Testi és lelki szükségleteinek kielégítését az idők során rengeteg eszköz szolgálta, melyek közül itt a testápolás, ruházkodás, táplálkozás, pihenés tárgyai kerültek bemutatásra.
Az újabb kutatások szerint a játszás igénye, mint lelki szükséglet minden időben és a legnehezebb körülmények között is utat tört magának.
Az őskori játékok valószínűleg a felhasznált természetes alapanyagok miatt jórészt elpusztultak, de a fennmaradt néhány játékszerű leletdarab (pl. kicsinyített eszközök, edények, golyók, csörgők) eredeti funkciója is vitatott (lehettek kultikus tárgyak, szertartási eszközök is stb.). Szerves anyagból készült darab ebből a korból nem őrződhetett meg, a néprajzi anyagban ugyanakkor ezek túlsúlya jellemző, s minden bizonnyal így lehetett ez a korai időkben is.
Az írott és képi források a középkortól egyre szaporodnak. A parasztgyerekeknek a XX. századot megelőzően ritkán volt mesterember által, vagy gyárban előállított játékuk. Gyakran olyan tárgyakat használtak, melyek eredetileg nem is játékszerként szolgáltak. A legkedveltebb játéktárgyak azok voltak, melyeket ők maguk hoztak létre, mert az alkotás is részét képezte szórakozásuknak.
A játékoknak kiemelkedő szerepük van a felnőtt viselkedési minták elsajátításában, a gyermeket körülvevő társadalmi rétegbe való belenevelődésben. Érthető tehát, hogy a legtöbb készen kapható játék kicsinyített mása a valódi, felnőttek által használtnak. ’Ily módon a parasztság körében a fiúk leginkább a gazdálkodás, a lányok a háztartás, a konyha, a gyermeknevelés eszközeivel ismerkedtek; míg a módos családok gyermekei a számukra fontos erényeket, a társasági élet előírásait igyekeztek elsajátítani.
Az utolsó témakör az oktatás korabeli eszközeit kívánja megismertetni, melyek már a társadalmi kötelezettségek, elvárások témakörébe kalauzolnak bennünket – sokakban felidézve hajdani iskoláztatásunk gyötrelmes, ám idővel megszépült emlékeit.
A tárgyanyagot, amelyet Győrben, Sopronban, Galántán, Mosonmagyaróváros is láthatott már a közönség, korabeli fotográfiák, illetve a játékok használatát felelevenítő leírások egészítik ki.
A tárlat április 6-ig látogatható.
flirtl
